MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Bizottsági ülések vannak jelenleg, egyrészt azért ilyen üres a mögöttem, mellettem és előttem lévő padsorok valamennyije, másrészt pedig nekem is ott kellett lenni a bizottsági ülésen, s úgy szaladtam ide.
Azt hiszem, hogy Marx Gyula képviselőtársamnak – aki az első felszólaló volt – igaza van, hogy ebben a roppant fontos, hogy ne mondjam, sorsdöntő kérdésben nem a téma fontosságával arányos a mi erőfeszítésünk, és a körülmények sem olyanok.Tehát ebben az év végi hajrában kapkodva szeretnénk dönteni olyan fontos kérdésről, mint az emberi élet keletkezése, annak elismerése. Ugyanakkor pedig méltatlanok ehhez a körülmények.
Amint az általános vitában is elmondtam, roppant nehéz dilemma elé állította az Országgyűlést az Alkotmánybíróság határozata – ezért természetesen egyáltalán nem az Alkotmánybíróságot hibáztatom, csak a feladat nehézségét szerettem volna hangsúlyozni –: törvényben kell szabályozni a magzati életnek a helyzetét. Ugyanakkor pedig ezt a világon még sehol nem tudták megoldani, s ugyanakkor társadalmunk nem készült fel igazán ennek a feladatnak a megoldására. A törvényhozó dilemmáját is részletesen kifejtettem az általános vitában, hogy tulajdonképpen az lenne a legegyszerűbb és a legtisztább, hogyha nem venne részt az ember ebben a törvényhozásban, de ez megfutamodás volna.
A magam számára és azon képviselőtársaim számára, akik életpártiak, a dilemma úgy jelentkezett, hogy tudjuk és biztosak vagyunk abban, hogy az abortusz egy abszolút rossz dolog, megengedhetetlen, barbár, és az emberiség túl fog rajta lépni, és le fogja lökni magáról, mint ahogy az emberevést, a rabszolgaságot, a halálbüntetést és sok mást lelökött magáról, de ebben az átmeneti időben átmeneti konszenzusos törvényre van szükség. Ennek azonban előfeltétele az, hogy kimondjuk, hogy a terhességmegszakítás embertelen dolog, méltatlan emberlétünkhöz. Azt is, hogy ennek a törvénynek csak átmeneti lehet a hatálya, és közben fel kell készíteni a társadalmat arra, hogy fogadja a gyermekeket; és nem elegendő az, hogy ha csak a terhesség időszakában és a kisdedi időszakban biztosítja a feltételeket, hanem a felnőtté cseperedés egész ciklusára kell biztosítani a feltételeket. S amennyiben ezeket kimondjuk, abban az esetben átmenetileg el lehet tűrni a terhességmegszakításoknak valamiféle rendjét.
A beadott módosító indítványaim ezt célozták más képviselőkkel együtt, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy a minisztérium ellenállásán – egyetlenegy javaslat kivételével – valamennyi elvérzett. Merev volt a minisztérium, nem fogta fel ennek a koncepciónak a lényegét, és semmiben sem engedett. Bennem az az érzés alakult ki, hogy hasonlatos ez a dolog a budapesti országos börtönben lévő kisfogház mellett állt egykori kivégzőháznak a helyzetéhez, ahol kivégzések során a kivégzést vezénylő ügyész elájult a látványtól, ami elé tárult. Hogy ez többé ne forduljon elő, egy függönyt szerkesztettek az akasztófák elé és a kis asztalka közé, ahol az ügyész, a bíró és a többi hivatalos személy állt, akik – ahogy mondtam – vezényelték, akik mondhatni, okai voltak a függöny mögötti eseményeknek.
Valahogy ilyen ez a törvény is, egy nagy függönyt akasztanak fel ide, ráírják nagy betűkkel, hogy magzatvédelmi törvény; és közben a függöny mögött mi történik? S ezt még csak ki se szabad mondani. Ha az ember határozottan azt mondja, hogy itt életeknek a pusztítása folyik, hogy életeket ölnek meg, akkor egyszer csak fölharsannak, hogy hogy lehetek ilyen durva, hogy lehetek ilyen barbár, hogy mondhatok ilyesmit. Tehát függönyre van szükség.
(18.00)
Végigveszem a módosító javaslatokat, hiszen a részletes vitának az lenne az eredeti célja és jelentősége, hogy módja lenne az oratio lehetőségeivel és eszközeivel, a személyes ráhatás eszközeivel meggyőzni azokat, akik szavazni fognak, hogy elfogadják az érveket, és a bizottságok vagy az előterjesztő álláspontjának ellenére igennel szavazzanak a módosításokra. Ez lenne a célja. Sajnos, a hektikus törvénykezési hajsza mellett nem sikerülhet ez, hiszen alig vagyunk itt, és tulajdonképpen nekünk is bizottsági üléseken kellene lennünk.
A legfontosabb módosító javaslatok egyike, amit tettem, az volt, hogy a preambulumban deklarálni kell azt, hogy a terhességmegszakítás emberhez méltatlan, az anya életének megmentését kivéve, és nem lehet a születésszabályozás elfogadott eszköze. Ezt finomkodva mindenki mondja, de határozottan senki sem hajlandó ezt kijelenteni. Pedig enélkül nem lehet továbblépni. Egyedül az emberi jogi bizottság támogatta ezt a javaslatomat, a szociális bizottság és az alkotmányügyi bizottság, valamint az előterjesztő nem támogatta. Nem véletlen, hogy az emberi jogi bizottság támogatta ezt, s én kérem önöket, hogy a preambulumba egyébként jogi súllyal nem rendelkező, de a továbbiakra nézve nagyon fontos megállapítás bekerüljön. Ezzel is elő tudjuk segíteni, hogy beinduljon egy folyamat, amely az abortuszok visszaszorítását célozza.
A másik javaslat az volt, hogy – szintén a preambulumban – meg kell határozni az állam kötelességeit, és azok teljesülése esetén vissza kell szorítani az abortuszokat. Ez így hangzott: az állam kötelessége olyan gazdasági és szociális környezet megteremtése, amely minden megfogant magzat születés utáni, emberhez méltó fölnevelését biztosítja, valamint a nemi felvilágosítás elősegítése és az egészséges fogamzásgátlás elterjesztése.
Sajnálatos, hogy ezt egyetlen bizottság sem támogatta, az emberi jogi bizottságnál az egyharmad támogatás megvolt, tehát az önök kezében van a döntés, hogy a preambulumba bekerüljön ez a mondat, amely az állam alapvető kötelességét megszabja.
Ugyancsak fontosnak találtam, hogy a társadalom részére is meghatározzuk a feladatot. A társadalom feladata a közszellem gyermekszeretővé formálása, valamint a nem kívánt gyermekek kihordását, fogadását és felnevelését segítő önkéntes szervezetek létrehozása. Amíg ez nem történik meg, addig reménytelen dolog a küzdelem a magzathalálok ellen. Igenis, a közszellem rossz. Én is munkahelyen éltem évtizedeken keresztül, és tudom, hogy az első kérdés az volt, mikor valakiről kiderült, hogy teherbe esett, hogy megtartod-e? Ez volt az első kérdés, és nem a fordítottja. Rossz a közszellem. Ezen a közszellemen javítani kellene. Ez egy hosszú folyamat, de egyszer ki kell ezt mondani, deklarálni kell. Sajnos, erre a javaslatra sem kaptam támogatást.
Nagyon sokat foglalkozott az Alkotmánybíróság is azzal, hogy a magzatnak nincs meg a jogállása. Utólag, születés után keletkezik visszaható, ex tunc hatállyal joga sok mindenre, a Polgári Törvénykönyv és a polgári eljárás szerint, azonban amíg meg nem születik, nincs meg ez a joga.
Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a rabszolga-felszabadításnál nagyobb jelentőségű dolog volna az, hogyha a méhmagzatok jogállását törvényben megállapítanók. Erre most nem vállalkozhatunk, ezt sokan kifejtették. De legalább annyit deklarálni kellene ebben a törvényben, hogy a jogállásról törvényt kell hozni. Két változatot terjesztettem be a tisztelt Ház elé. Az A-változat szerint a méhmagzat jogállását külön törvényben kell szabályozni, míg a B-változat szerint a méhmagzat jogállásáról 5 éven belül törvényt kell hozni.
Úgy gondolom, hogy bármelyik elfogadása rendkívüli mértékben előremutató lenne. Sajnos ezt abszolút nem támogatták, még egyharmados támogatottságot sem kapott.
(18.10)
Deme Zoltán és egy képviselőtársunk csatlakozó módosító indítványként még egyszer beadta ezt, de úgy sem sikerült elérni azt, hogy legalább egy bizottságnak egyharmada támogassa ezt.
Miért tartom még ezt fontosnak? Azért, mert ha ezt nem mondjuk ki, akkor évtizedekig ehhez a törvényhez nem fognak hozzányúlni. Nincs az a Kormány, amelyik még egyszer elővenné ezt a törvényt, hiszen ez egy… (Halk zaj.) … Kérem, akit nem érdekel, az menjen ki, de ne zavarjon meg a duruzsolással. Elég fontos dologról beszélek.
Tehát ha nem mondjuk ki azt, hogy a magzat jogállásáról előbb vagy utóbb, vagy meghatározott időn belül törvényt kell hozni, akkor évtizedekig ehhez nem fognak hozzányúlni. Miért? Mert politikailag ez egy rendkívül kellemetlen dolog. A kormányoknak és a kormányzó pártnak vagy pártoknak mindig népszerűségre kell törekedniük, hogy a következő választást megnyerjék. Ez a téma népszerűtlen dolog. Népszerűtlen dolog a magzatok életét védeni, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a többség a jelenlegi szabályozást tartja megfelelőnek. Nem fognak hozzányúlni, és akkor ez az egész kérdés be fog fagyni, be fog betonozódni. Nem lehet továbblépni.
Legalább egy mementó, egy felkiáltójel lenne abban a nyomorult törvényben, amelyik azt mondaná, hogy igenis foglalkozni kell vele. Igenis elő kell készíteni a magzatok jogállásának a törvényét, foglalkozni kell vele. Sajnos, még szavazásra sem fog sor kerülni, hiszen nem kapott sehol sem egyharmadot. Illetve Deme Zoltán és Tóth Albert képviselők ugyanezt beadva az emberi jogi bizottság ugyan nem támogatja, de egyharmada támogatja, tehát szavazásra Deme Zoltánék javaslata bekerül. Nagyon kérem önöket, hogy velem együtt támogassák ezt, és igennel szavazzanak rá.
Következő javaslatom morális eredetű. Ez pedig arról szól, hogy az 5.§ helyére nem pozitív logikával, hanem negatív logikával az kerülne be, hogy a büntethetőséget kizárja, ha a terhességet az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítják meg. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a törvényhozó nehéz helyzetbe kerül, hiszen több rossz közül kell választania. Van egy nagyobb rossz és van egy valamivel kisebb rossz. A kisebb rosszat fogadja el ebben a törvényben, de ezt a kisebb rosszat csak eltűri és nem engedi. Tehát azért van szükség ilyen állásfoglalásra, hogy megőrizzük a törvényhozás erkölcsi tekintélyét. Botrány lenne és aláaknázná az állam tekintélyét, ha a törvényhozás, tehát a természetes síkon legmagasabb fórum önmagában erkölcsileg rossz dolgot pozitívan engedélyezne – írta nekem egy morálfilozófus, és teljes mértékig egyetértek ezzel.
Az emberi jogi bizottság ezt a javaslatot támogatja. A többi bizottság és az előterjesztő nem támogatja. Az alkotmányügyi bizottság jogi ellenérveket hozott fel. Azt mondták, hogy a … (Halk zaj. Néhányan beszélgetnek.) Elnök úr, legyen szíves odaszólni, ne beszéljenek. Nagyon zavar.
