PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Nem fogom többet megemlíteni az MDF-frakcióülést, mert elnézést kérek, hogy megemlítettem, most már különösen nem tudom, hogy volt-e vagy nem volt, de nem érdekes. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. – Bethlen István: Tudod, hogy nem igaz!)
Szűcs István képviselőtársam elmondta azt, hogy kedd este nagy érdeklődés mellett azok, akiket a gazdasági törvények érintettek, itt voltak, körülbelül 30 kormánypárti, 7 ellenzéki, ne nyissunk erről vitát. Az a kérésem, hogy miután volt egy szavazás, amelyiken 18 "igen", 18 "nem" és 2 darab tartózkodás jött ki a táblára, szíveskedjenek megnézni a listát, kiderül, hogy milyen összetételben voltak kormánypártiak és ellenzékiek éppen érdekelve. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)
Elhangzott egy olyan mondat, hogy akiknek olyan az idegállapota, hogy tudják hallgatni egyik SZDSZ-es képviselőtársamnak a véleményét, én meg vagyok döbbenve. SZDSZ-es képviselőtársam rendkívül tételesen, a részletes vitába illő módon ismertette a véleményét. Hozzáteszem, sok ponton nem értek vele egyet, ez az én magánügyem. De joga van ismertetni és meggyőző érveket használni a véleményének az alátámasztásához, és én azt mondom, hogy ezt is tette. Hogy kinek milyen az idegállapota, azt ne itt döntsük el, és nem ezen múlik. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)
A következő, amit szeretnék megjegyezni: elhangzott az, hogy az ellenzék obstruál. Az ellenzék obstrukcióját össze lehet adni, hogyha itt obstrukciónak lehet nevezni azt, hogy az állami vagyon lebontásával összefüggő törvény részletes vitájában – törvények részletes vitájában – összesen nem több, mint három óra vita folyik a magyar Parlament plenáris ülésén, ha erre valaki azt mondja, hogy obstrukció, akkor nem értem azt a valakit. Én obstrukciónak azt érzem, hogy egyetlenegy kormánypárti hozzászólás nincs, azt mondja a kormánypárt – az én érzésem szerint –, hogy nem érdekes, dumáljatok, amit akartok, mi majd szavazunk! Hát ez az obstrukció szerintem. (Derültség a kormánypártok soraiban. – Taps az ellenzék soraiból.)
A következő, amit szeretnék megjegyezni: úgy érzem, hogy Szűcs István most is rossz idegállapotban lehetett, mert nem figyelt oda arra, amit én elmondtam. Én benyújtottam 49 módosító indítványt, nem most, hanem talán elsőként az adott törvénytervezethez beérkezett indítványok között, lehet, hogy nem elsőként, másodikként. Benyújtottam 49 indítványt, ezeket tárgyalták a bizottságok, állást foglaltak róla.
Most 9 darab csatlakozó módosító indítványt nyújtottam be, nekünk már kiosztották, lehet, hogy az ellenzéknek valamilyen előnyei vannak, sajnálom, hogy oda még nem jutott el. Be van nyújtva a 9 darab.
Hogyha erre a 9 darabra önök rá fognak nézni, kiderül, hogy én itt nem új koncepciót terjesztek be. Az eredeti 49 módosító indítvány igenis új koncepció volt, más koncepció volt, mint amit a Kormány az asztalra tett. És azt hiszem, erre büszkék lehetünk, hogy ebben a Parlamentben többfajta konstrukció meg tud jelenni az asztalon, kár, hogy nem az általános vita keretében, és még nagyobb kár, hogy nem egy kétfordulós tárgyalás keretében kerülnek ezek a koncepciók megtárgyalásra.
Erre mi tettünk javaslatot – nem most – jó néhány héttel ezelőtt, hogy ezt így kellene tárgyalni, mert a koncepciók mindegyike tárgyalható. Tehát én azt hiszem, hogy az, hogy a jelen szakaszban ez a 9 csatlakozó módosító indítvány megjelent, ez semmiféle alapot nem ad arra, hogy bárki olyan véleményt mondjon itt erről, mint amit Szűcs István megengedett magának.
Az a megjegyzés, hogy… (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Idő!) mi az érdek abban, hogy itt vitatkozunk? Uraim, a mi érdekünk az, hogy ennek az országnak a gazdasága a lehető legjobban működjön. (Zaj.) Azt hiszem, hogy ez az önöké is. Most ez nem azon fog múlni, hogy a jövő héten hogy fogadják el, nem ezen fog múlni! Tudjuk, hogy marha nagy… elnézést a szóért, rendkívül nagy nehézségekkel állunk szemben… (Derültség.), mindannyian tudjuk.
(9.50)
De attól, hogy fejest ugorjunk egy olyan privatizációs módszerbe, amelyik – mondom – a negyvenes évek végére, az ötvenes évek államirányítási módszereire hasonlít, nagyon óvnám a tisztelt kormánykoalíciót. (Taps.)
