KÓSA LAJOS, a FIDESZ vezérszónoka:
KÓSA LAJOS, a FIDESZ vezérszónoka:
KÓSA LAJOS, a FIDESZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vagyonpolitikai irányelvekről szóló általános vitában vezérszónoklatom inkább ügyrendi jellegű lesz, mint a kérdések érdemi részét érintő. Ennek azon egyszerű oka van, amire már egyébként előttem szóló képviselőtársaim is utaltak: semmi értelmét nem látom annak, és nem is látom az indokát, hogy a Parlament a nyári ülésszak utolsó előtti ülésszakán, és csak ekkor – hiszen az előzetesen kiküldött napirendekből úgy értesültünk, hogy a következő héten nem tárgyaljuk a vagyonpolitikai irányelveket, vagyis az általános vita ott nem folytatódik, hanem legközelebb szeptember elején fog folytatódni – mégis megkezdje a vagyonpolitikai irányelvek tárgyalását, amikor is aztán a mostani érveket és az akkor elhangzott érveket nemcsak a két hónap fogja elválasztani, hanem azon időszak alatt – gondolom – rengeteg esemény fog történni: részben az Országgyűlés el fogja fogadni az úgynevezett privatizációs törvénycsomagot, ami alapján azért lépések és történések fognak lezajlani, amelyek adott területen módosíthatják a helyzetet a vagyonpolitikai irányelvek tekintetében.
Tehát ez az egyik oka annak, hogy nem tartom helyesnek azt az eljárást, hogy most az Országgyűlés belekap, de valójában, szó szerint csak nem megkezdi a tárgyalást, csak belekap egy picikét ebbe a témába.
A másik ok, ami miatt nem tartom ezt az eljárást célszerűnek, azt már elmondtam a vagyontörvények vagy a privatizációs törvénycsomag részletes vitájánál, és csak utalnék rá: a törvények és a vagyonpolitikai irányelvek összefüggései miatt azt tartottam volna helyesnek és célszerűnek, hogyha az Országgyűlés a vagyonpolitikai irányelveket a privatizációs törvénycsomaggal együtt tárgyalja.
Ezen véleményem egyébként teljesen egybecseng a gazdasági bizottság egyhangú véleményével, miszerint a gazdasági bizottság szintén értetlenségét fejezte ki. Ezt én csak aláhúzom és megerősítem.
Amennyiben az Országgyűlés ősszel fogja folytatni a vagyonpolitikai irányelvek általános vitáját, valószínű, hogy az általam említett indokok miatt az általános vitában újra meg fogunk szólalni, akár vezérszónoklatként, de inkább már csak az általános vita folytatásaképpen.
(18.10)
Most két dologra szeretnék rátérni röviden, amikre az előzőekben képviselőtársaim is rátértek, ami a vagyonpolitikai irányelvekben új vagy részben új elem, és rendkívül aggályosnak látszik.
Az egyik az ingyenes vagyonátadás kérdése, amely megjelenik a privatizációs törvénycsomagban is. Az ingyenes vagyontáadás tulajdonképpen egy olyan intézkedés lenne, amely részben érthető, azonban nagyon komoly aggályokat is támaszt. Részben érthető azért, mert akkor, amikor a Parlament – vagy a Kormány – úgy dönt, hogy a társadalombiztosításnak a feladatai ellátásához az állami vagyonból ingyen juttat, ez egy rendkívül érthető és egyébként teljesen általános módszer, hiszen a régóta működő piacgazdaságokban a társadalombiztosítás általában jelentős vagyonnal rendelkezik, és annak a vagyonnak a hozadékából vagy jövedelméből jelentős pénzt áldoz a biztosítási céljaira. Azonban a mai Magyarországon addig, amíg a társadalombiztosítás reformja, hogy is mondjam, még el sem kezdődött – hogy ne legyen túlságosan eufemisztikus –, akkor nem látom egészen annak a biztosítékát, és ez az általam olvasott anyagokból sem tűnik ki, hogy a társadalombiztosítás valóban a neki juttatott vagyon jövedelmeiből fordít a feladatai ellátására, és nem arról van szó, ami egyébként a korábbi anyagokban megjelent, hogy likvid vagyont, közvetlenül pénzzé tehető vagyont adunk a társadalombiztosításnak azzal a céllal – mert itt a likviditás csak egyetlen célt szolgál –, hogy ezt a társadalombiztosítás eladja, és ebből finanszírozza a kiadásait. Ezt én nagyon rossz lehetőségnek tartom, és ahhoz, hogy jó szívvel tudjuk támogatni a Kormány törekvéseit, hogy az állami vagyont ingyenesen adjuk át a társadalombiztosításnak, ehhez nekünk komoly garanciákra van szükségünk, hogy a társadalombiztosítás a vagyont nem feléli, hanem jövedelmeit fordítja a társadalombiztosítás feladatainak ellátására.
A másik szintén ide kapcsolódik; annak csak egy részét veti fel Tardos Márton képviselőtársam, teljesen jogosan – én most minden apró részletre nem fogok kitérni, nem látom értelmét annak, hogy nagyon sokat beszéljek ezekről részletesen.
A másik, amire az ingyenes vagyonátadással kapcsolatban Szabó Tamás miniszter úr is utalt, hogy olyan közalapítványoknak, amelyek a Kormány vagy a költségvetés feladatait váltják ki, azoknak is lehet ingyenesen állami vagyont juttatni. Itt is számomra a garanciák hiányoznak. Túl azon, hogy itt már számtalan kérdés kapcsán elhangzott az, hogy olyan, mint közalapítvány jelenleg jogintézményként nem létezik, tehát nehezen tudom eldönteni, hogy a közalapítványnak vajon érdemes-e adni állami vagyont, vagy nem érdemes adni állami vagyont, de tételezzük föl, hogy létezik közalapítvány mint taxatíve megfogalmazott jogintézmény, ekkor is felmerül az a kérdés, hogy amennyiben vagyont adunk közalapítványnak, ami állami feladatot lát el, és ezzel váltunk ki állami feladatot, és tehermentesítjük a költségvetést, mi történik abban az esetben, milyen garanciák vannak arra az esetre, ha ez a közalapítvány valamilyen oknál fogva vagyonát elveszti, vagyonát feléli, és ott marad pénz nélkül, miközben az állami feladat, amit korábban kiváltott, szintén megoldásra vár. Ebben az esetben a költségvetés vagyont veszít, ingyen adtunk oda valamit közalapítványoknak, és garanciák nélkül ez az eset teljesen elképzelhető – ezt valamilyen módon kezelni kell.
Egy valamire utalnék még, ami a II. fejezetben található, ami a privatizációs bevételek és annak felhasználása fejezetben fogalmazódik meg, nevezetesen hogy gyakorlatilag eltűnt a privatizációs bevételeknek a költségvetés, illetőleg az állam belső adóssága törlesztésére való felhasználása. Az a 4 milliárd forint, amit a vagyonpolitikai irányelv erre előirányoz, ez a kevésnél is kevesebb. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. A FIDESZ minden alkalommal hangsúlyozta, hogy rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a privatizációs bevételekből államadósságot is csökkentsünk.
Ennyit szerettem volna csak nagy vonalakban és a fő veszélyekként elmondani a vagyonpolitikai irányelvekről. A következő forduló majd augusztusban remélhetőleg már nem ilyen szűk családi körben lesz, amikor is, gondolom, a képviselőcsoportok is részletesebben kifejtik álláspontjukat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
