CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy vélem, hogy a magyar közvélemény a napjainkban föl-föltűnő politikai viharoknál sokkal jobban foglalkoztatja a gazdaság állapota, az a kérdés, hogy valóban meg tud-e kapaszkodni a magyar gazdaság, és a jövőképünkbe mindez hogy illeszkedik bele.
Úgy vélem, ennek az alapvető kérdésnek a magja a privatizációs állapot, illetőleg hogy a privatizációs törekvések hogy tudnak megvalósulni. Ebben az értelemben a frakciónk nevében örömmel üdvözlöm, hogy végre itt vannak előttünk a vagyonpolitikai irányelvek, amelyek erre az évre szólnak. Nyilvánvaló késésben vannak. Mi is bírálattal illetjük ezt a késést, és bírálattal illetjük azt a tényt, hogy az oly fontos privatizációs törvénycsomag mellett úgy néz ki, hogy most, a nyári szünet előtt a Parlament nem tudja ezeket az irányelveket is jóváhagyni és elfogadni.
Ugyanakkor eme bírálat mellett az is feltűnik, hogy a vagyonpolitikai irányelvek, habár későn kerültek elénk, olyan dolgokat tartalmaznak, amelyeket korábban ilyen irányelvekben nem láttunk, és amelyek teljes mértékben rámutatnak azokra a nagyon pozitív felismerésekre, amelyek már utat törtek maguknak, és örülünk annak, hogy a kormányzat ezeket ide beépítette. Úgy vélem, habár az irányelvek elfogadása most már szinte kizárt a nyári szünet előtt, de ezek az irányelvek elfogadás nélkül is hatni tudnak. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a Kormány már ezek szellemében munkálkodik. Ezért én ebben olyan nagy problémát nem látok. Mindenesetre mi is sajnáljuk, mert az lett volna a helyes – és ezt kérte is a frakciónk –, hogy a privatizációs törvénycsomaggal együtt kerüljön ez is tárgyalásra és elfogadásra. De így mindenesetre én azt hiszem, hogy a késéssel is összefüggésbe hozhatóan jobbak lettek az irányelvek.
Pál László képviselőtársam egy érdekes fogalmat vetett föl, ez az öncélú privatizáció. Ezen nagyon megakadtam, és egy kicsit ezzel én vitatkoznék. Mert ha ez valóban így lenne, akkor nagyon rossz irányba megyünk, mert akkor arról lenne szó, hogy valamiféle akadémikus elképzelés alapján, csak azért, mert elméletileg kell a privatizáció, csináljuk, és mindegy, hogy hogyan, csak hogy ki tudjuk mutatni, hogy mennyi a privatizációs ráta, és hogyan alakul egyáltalán ez. Én úgy vélem, hogy itt az irányelvek elején szereplő mondat ezt megcáfolja, hiszen itt van az alapelvek között rögzítve, hogy "A magángazdasági viszonyokra épülő hatékonysági kényszer…" érvényesítését kívánja előmozdítani. Már pedig ha valóban ezt kívánja előmozdítani, akkor itt a "hatékonysági kényszer"-en van a hangsúly. És nyilvánvaló dolog – azt hiszem, elméletben ezzel teljesen egyetértünk –, hogy a privát gazdaság az, amely biztosítja a hatékonyságot, márpedig ezeknek a vagyonpolitikai irányelveknek a gerince az, hogy ez a privatizáció menjen, és ilyen irányban mozogjon.
Nyilvánvaló, hogy ezeket az irányelveket két szempontból kell megítélni: mennyire tudja az egyébként vitatható ütemű magyar privatizációt felgyorsítani és megtisztítani azoktól az elemektől, amelyeket mind a közvélemény, mind a gazdasági szakemberek oly sokszor bírálnak. Ha ebből a két szempontból megnézzük az irányelveket, akkor én úgy vélem, hogy a mérleg pozitív.
Szeretném kiemelni még egyszer ezt a hatékonysági kényszert, amely vezérfonalként fut végig az irányelveken. Mindenképpen ki kell emelnem a hazai tulajdonosi réteg lényeges bővítése és erősítése célkitűzését. Azt hiszem, hogy napjainkban ez foglalkoztatja leginkább a magyar közvéleményt, hogy hogyan tud lélegzethez jutni, erőre kapni a hazai tulajdonosi réteg.
(18.20)
Szintén üdvözöljük a versenyeztetési eljárásnak a meghirdetését, mert ha valóban ez lesz, akkor tulajdonképpen ez garanciája annak, hogy valódi hatékonysági privatizáció legyen.
Ugyancsak üdvözöljük az állami vagyon hatékony védelmét célzó intézkedésekre helyezett hangsúlyt. Frakciónk mindig aggódott azért, hogy nehogy olyan privatizáció legyen, történjen, amelyben valahogy az állami vagyon elherdálódik, és tulajdonképpen ez lenne az öncélú privatizációnak az egyik válfaja, hogy csak a mindenáron való privatizációért történjen. De nem erről van szó.
Azt is üdvözöljük, hogy ki van mondva benne a hatékony állami tulajdonosi kontroll. És itt nem kell az államot azzal vádolni, hogy birtokon belül akar maradni. Hiszen meghirdette a privatizációt. De a privatizáció levezénylésénél igenis felelősséggel tartozik a Kormány, az állam és a Parlament azért, hogy az állami tulajdonosi kontroll itt érvényesüljön. Tehát ne kerüljön sor erre a bizonyos sokat hangoztatott elherdálásra.
Örömmel üdvözöljük azokat a részeket az Irányelvekben, amelyek meghirdetik, hogy az államigazgatási irányítás alá kell vonni bizonyos esetekben bizonyos cégeket. Itt szerepel a nyílt vagy rejtett vagyonfelélés, az eredményes privatizáció ellen való működés. Tehát tulajdonképpen az államnak itt valóban fel kell lépnie egy jó célnak az érdekében. És ebben nem az államosításnak valamiféle új fajtáját kell látni.
Üdvözöljük, hogy megjelöli a vagyonpolitikai irányelv a vállalatok reorganizációját is a közvetlen privatizáció mellett.
Az ingyenes vagyonátadással kapcsolatban nekünk is gondunk van. Foglalkozik az irányelv ezzel, és nyilván itt legfőképpen a társadalombiztosításnak való átadás a téma, de ugyanakkor csak felveti ezt, és hiányoljuk, hogy ezt nem írja jobban körül, illetőleg hogy mik a kilátások ezen a téren, s hogy mégis hogyan fog ez várhatóan bekövetkezni.
A szabadon felhasználható privatizációs bevételek több címen kerülnének felhasználásra. Ebből mindenképpen ki kell emelni és üdvözölni legfőképpen a harmadik címet, az átfogó hitelgarancia-intézményrendszer életrehívását. Én úgy vélem, ez függ össze azzal, hogy a hazai tulajdonosi réteg lényegesen bővülhessen, mert ha ezt valóban meg tudjuk valósítani – és azt hiszem, hogy itt most torkon lehet ragadni a problémának a lényegét –, hogyha olyan hitelgaranciákat tud adni az állami intézményrendszer keretében a leendő tulajdonosi rétegnek, amely valóban hatékony, és nem csak úgy vergődik lassan, mint ahogy eddig történt, akkor itt megtörténik valami olyan fontos lépés – és ezt tulajdonképpen ezek az irányelvek célozzák –, amely biztosítja majd a privatizáció felgyorsulását, megtisztulását, és hogy valóban létrejöjjön ez a tulajdonosi réteg, amely nélkül a magyar jövőkép nem képzelhető el.
Ugyanígy üdvözöljük az infrastrukturális fejlesztést – ez a negyedik címben jelenik meg –, a regionális fejlesztéspolitikát, a reorganizációs forrásoknak a biztosítását, mint a szabad privatizációs bevételi forrásoknak egyik irányát.
Nos természetes, hogy pénzügyileg ez az irányelv szűk keretek között mozog. Valóban nem lehet igazán megítélni, hogy mennyi lesz a privatizációs bevétel, és ezen belül a szabadon felhasználható rész csökken, hiszen a költségvetésbe a már elfogadott törvény szerint 20 milliárd forintot be kell fizetni. Ennek ellenére a szabadon felhasználható privatizációs bevételnek az irányultságát mi helyesnek tartjuk, és szeretnénk, hogy ha ennek az irányelvnek a szellemében munkálkodó privatizáció valóban előremozdítaná a gazdaságnak a felemelkedését, és akkor talán jövőre nem ilyen megkésve, nem az év közepén, hanem időben talán egy olyan irányelvekkel is találkozhatunk majd, jóváhagyhatunk majd olyan irányelveket, ahol egy nagyobb keretből gazdálkodva és a szabadon felhasználható nagyobb részt figyelembe véve tudjuk majd irányítani ezt az egész privatizációt.
Frakciónk részéről ezek voltak a legfontosabb gondolatok. Még egyszer: sajnáljuk, hogy a nyári szünet előtt ez már nem kerülhet elfogadásra. De mi bízunk abban, hogy tulajdonképpen ami a magyar gazdaságban megindult és történik, az továbbmegy, és hogy a Kormány ennek a szellemében fog munkálkodni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
