SPEIDL ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
SPEIDL ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
SPEIDL ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót Elnök Úr. Én valamivel hosszabb leszek, mint az előttem szólók, de ígérem, hogy nem leszek hosszú.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban a vita folyamán a bizottsági tagok számára egyértelmű lett, hogy a törvényjavaslat megfelel a célnak, mely a preambulumban olvasható, nevezetesen: elismeri és honorálja a maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségkárosodást szenvedettek, valamint az életüket elvesztettek érdemeit, akik az alapvető emberi jogok 1944. március 19-e és 1963. december 31-e közötti megsértésének kárvallotjai, áldozatai lettek.
A benyújtott 38 módosító javaslat közül csak néhány hasonló színeket mutató módosításcsokrot emelek ki, és ezekkel kapcsolatosan ismertetem, miért döntött a bizottság úgy, ahogyan döntött.
Az első csoportba a kedvezményezettek körét bővíteni szándékozó javaslatok kerültek, beleértve az időhatárokat kitolni akaró módosításokat is. Az időhatárokról vita nem volt a bizottságban, ám a kedvezményezettek körének bővítésével kapcsolatban kevésbé egyeztek a nézetek. Ide tartozik Wachsler Tamás és Frajna Imre javaslata, mely szerint az 1. § (1) bekezdése d) és e) ponttal bővül. Ezek alapján, aki 1945. május 9. után sorkatonai szolgálattal összefüggésben, életmentéssel összefüggésben a munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, havi 5000 forint nemzeti gondozásra jogosult.
A javaslatot a bizottság elvetette. Ennek oka: a sorkatonai szolgálattal összefüggő károsodásokkal kapcsolatban a honvédelmi törvény rendelkezik. Így ha ezen változtatni kell, azt a honvédelmi törvény módosításával lehet megtenni.
Továbbá: a javaslat azt sugallja, mintha ezek a gondok a jelen törvény életbelépése előtt rendezetlenek lettek volna.
Ami az életmentést illeti, győzött az az álláspont, miszerint az életmentéssel elszenvedett egészségkárosodások, esetleg halál esetén az emberi jog sérelmére elkövetett jogtalanságról beszélni nem lehet.
Ugyancsak elvetette a bizottság Zétényi Zsolt A és B változatot tartalmazó módosítását, mely a jogtalanságok következtében elhaltak után nemzeti gondozásban részesítendők körét bővítette volna.
Nem kapott kellő támogatást dr. Nádori László javaslata, mely a nemzeti gondozottak köré az olimpiai aranyérmeseken kívül a világbajnokságon aranyérmet szerzett sportolókat is bevonná. Fontos megjegyeznünk, mert Nádori László indítványa erre irányult, hogy a törvény nem tesz különbséget az egyéni, illetve csapatversenyen kiérdemelt olimpiai aranyérem között.
A 37. és 38. pontban található módosító javaslatok, Schiffer János, illetve Zimányi Tibor és társai azt célozzák, hogy bizonyos kitüntetésekben részesítettek is kaphassanak nemzeti gondozást. A bizottság ezekkel kapcsolatban azt az álláspontot képviseli, hogy a javaslatok ellentétesek a törvény koncepciójával, mert a nemzeti gondozásról szóló törvény azt az elvi-erkölcsi alapokon nyugvó álláspontot képviseli, hogy a hazaszeretet, a hazáért való küzdés – ha ez sérülést, halált nem von maga után – nem részesíthető anyagi elismerésben. Ha valaki erején felül is eleget tesz legszentebb kötelességének, de ez nem jár együtt a törvényben foglaltakkal, erkölcsi elismerésre tarthat jogosan igényt. Hiba volna a hazaszeretetet a pénz fogalmával összekapcsolni.
Számos eljárási, ügyintézési, technikai kérdést tagoló módosító indítvány mellett érdemes a javaslatok még egy csoportjáról említést tenni. Azokról, amelyek a törvényjavaslatban meghatározott összegek emelését célozzák.
Ezekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy szemben a javaslatok egy részében található feltételezéssel, miszerint a Kormány határozza meg a nemzeti gondozásra fordítható összeg nagyságát, a valóságban ez a Parlament hatásköre és felelőssége lesz.
Ami pedig a konkrét összegnövelési szándékokat illeti, azért nem elfogadhatók, mert ezek a többi kárpótlási törvénnyel való megnemfelelést eredményeznék. A megemelt összegek aránytalansági elemet vinnének az egységes elveken alapuló kárpótlási rendszerbe.
Tisztelt Ház! Befejezésül egy megjegyzés: a tárgyalt 38 javaslat közül csak 5 kapta meg a bizottsági tagok több mint egyharmadának igenlő szavazatát. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
