SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legyen szabad néhány szempontot mondanom, mert úgy érzem, hogy itt szükséges egy-két dologra ráirányítani a figyelmet.
A munkavállaló által fizetett betegszabadság intézménye nem új intézmény. (Közbeszólás: Munkáltató!) Munkáltató. Köszönöm a segítséget.
A munkáltatók jelenleg minden egyes táppénzbe vétel első három napját fizetik. Ezzel a tíz napra leszűkült módosítvánnyal valójában sikerül védelmet adni azoknak az embertársainknak, polgártársainknak, akik évente négyszer vagy ennél többször mentek betegállományba, mert négy alkalom az 12 nap fizetést jelent, ez csak 10 napot.
Ezek után kérdezhetik, hogy miért akkor az egész, ha éppen pénzspórolás lenne a célja. A táppénz struktúrájából adódik, nevezetesen az öt-hatnapos táppénzek gyakoriságából, ahol két-három nap ilyen formában valóban plusz teherként jelenik meg. Számításaink szerint ez durván 4 milliárdnyi plusz terhet jelent a munkaadók számára. Ehhez járul a másik javaslatban tárgyalandó 1%, az összesen: 9 meg 4 egyenlő 13.
A kompromisszum tulajdonképpen, amit néhányan hiányolnak, itt húzódik meg az eredeti 20-nál többhöz képest, ugyanis a csomagnak még két eleme van: a vagyonjuttatási elem, amit most itt nem tárgyalunk, de része a csomagnak, és része a csomagnak a költségvetési vita során egy olyan módosítvány, amely végre elkezdi azt a profiltisztítást egy 3,6 milliárdos tételben.
Tehát az egyszerűség szempontjából igaza volt Palotás képviselőtársamnak, de éppen a munkaadókra rakott teher szempontjából azért itt egy közel felére levitt teherről van szó. Ha ebben a kérdéskörben nem lépünk, hanem elodázzuk egy évközi, január végi tárgyalás, februári-márciusi hatékonyságra, ez körülbelül 4 milliárdnyi további hiányt jelent, aminek már a vagyonból való föltöltése problematikus, különösen akkor, ha tudom, hogy vannak a Házban olyan erők, amelyek úgy érzik, hogy a vagyonnal való ellátást már csak az önkormányzat fölállása után célszerű megtenni.
Ilyen értelemben viszont az nagyon veszélyes, hogy úgy lássuk el vagyonnal a társadalombiztosítást, hogy azt a vagyont fölélje. Ez, azt hiszem, minden szempontból hiba lenne. Tehát ha a költségvetésbe akarunk behozni valamit, és vagyonra gondolunk, akkor a vagyon hozamára kell gondolni. Tehát olyan mértékű vagyonra, ami a fönnálló hiányt a hozamával pótolja. Evvel viszont már nem lehet megvárni a komplett fölállását, vagy legalábbis nagyon-nagyon veszedelmes ellátási zavarokhoz vezetne.
Éppen ezért úgy gondolom, ez a most benyújtott módosító indítvány valójában kormányzati szándékot is tükröz, és a megszavazása nem felelőtlen lépés. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
