KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Igaza van Solt Ottíliának, jó lesz ezt a törvényt meggondolni, tudniillik bármelyik változatát fogadják önök el – mi nem szavazzuk meg –, itt egy összebarkácsolt törvényről van szó.
Az eredeti, a Kormány által előterjesztett változat is ugyanilyen volt.
Arról van szó, hogy sem valódi számadatokat, sem pedig elfogadható becsléseket egyik anyag sem tartalmaz. Itt felröpült néhány szám, valódi számháború kezdődött, hogy 25 nap, hogy 15 nap, hogy 10 nap, százalékok röpködnek, de nincs valódi becslés arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a táppénzes helyzet a jövő esztendőben, hogyan alakulnak ennek a költségkihatásai, milyen szférában, hogyan fog megjelenni a jövő évben a táppénzes és így tovább.
Nincsenek biztosítékok arra vonatkozóan, hogy az, aki a jövő évben táppénzre kerül – akár néhány napra is –, az valóban megkapja-e a táppénzét úgy, ahogy most a társadalombiztosítástól, valóban meg tudják-e elsősorban a kisvállalkozók fizetni azt a néhány napot, illetve 10-től 25 napig terjedő időt, hiszen most már ilyen számokról van szó.
Az egész dolog egy fordított gondolkodást tükröz. Ma már tudjuk, hogy onnan indult ki, hogy valakik felbecsülték, hogy a jövő esztendőben körülbelül 20 milliárd hiány várható a társadalombiztosításban, nosza, találjunk ki valamilyen megoldást, lehetőleg olyat, amely levesz terhet vagy nem ró terhet sem a költségvetésre, holott profiltisztítást a koncepcióban elfogadtunk, lehetőleg olyat, amely nem ró többletfeladatot sem a társadalombiztosításra, sem a Kormányra a járulékelmaradások behajtását illetően, lehetőleg olyan megoldást találjunk, amely nem forszírozza a társadalombiztosítás mögött álló költségvetési garanciát, lehetőleg olyan megoldást találjunk, ami nem sietteti a valós vagyonhoz juttatást, és így kialakult ez a bizonyos megoldás vagy a megoldás látszata, amely mögött – mondom – semmiféle megalapozottság nincs.
Mi itt most eljátszogathatunk azzal, hogy milyen számokat találunk ki, esetleg kínunkban ezeket a számokat még másokkal itt kapásból megsokszorozhatjuk, de igazából jó törvényt ebből nem lehet csinálni.
Lehetséges olyasmit is mondani, hogy magánbiztosításnál, piaci biztosításnál, esetleg betegsegélyzőnél is kössön a munkáltató biztosítást a munkavállalóra, dehát ez a törvény, ha ma elfogadják, akkor holnapután érvénybe lép. Hol vannak erre lehetőségek?
Meg kellett volna azt is nézni – és elsősorban ezt kellett volna megnézni –, hogy vajon ebben az átmeneti helyzetben, amelyben a társadalombiztosítás van, nem a költségvetési garancia lenne-e a legfontosabb biztosítéka a társadalombiztosítás működésének?
Véleményem szerint igen, és ez a költségvetésben olyan módon jelent meg, ahogyan megjelent.
Végső soron én azzal értek egyet, amit Palotás úr az imént mondott, hogy tudniillik nincs jó választási lehetőségünk, és egyetértek azzal, amit Fekete úr elmondott, hogy legjobb lett volna ezt a törvényjavaslatot, úgy ahogy van, visszavonni, még most sem késő… (Dr. Hack Péter: Török mondta, nem Fekete) …, nem törődve azzal most, hogy néhány hónapig a múlt évi, illetőleg a '91-es szabályok szerint finanszírozódjék mind a nyugdíj, mind az egészségügyi szféra. Be kellett volna tartani azt, amit néhány hónappal ezelőtt: októberben valamennyien megszavaztuk, hogy '92-ben vizsgálja meg a társadalombiztosítás és a kormányzat: vajon van-e lehetőség a betegszabadság magyarországi bevezetésére? Ez van benne ebben az országgyűlési határozatban.
Elkapkodott törvényjavaslatról van szó, kérem, ne szavazzák meg ezt. (Taps.)
