HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Salamon Ferenc képviselő úr, az alkotmányügyi bizottság elnöke… (Többen: László!) Elnézést kérek, késő van. Salamon László képviselő úr, a bizottság előadója nem ismételhette meg Bíró képviselő úr szavait, ugyanis az alkotmányügyi bizottság véleménye az általános vitához képest megváltozott, hiszen mint emlékeznek rá, az általános vitában az alkotmányügyi bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a betegszabadságról szóló törvényjavaslatot. Oly módon nem tartotta alkalmasnak, hogy a bizottság ülésén, amelyen erről a kérdésről döntés született, a kormánypárti képviselők voltak többségben, tehát nem az a helyzet állt elő, hogy a távollétek miatt hirtelen ellenzéki többség lett, és ezért nem támogatta a bizottság, hanem a kormánypárti képviselők sem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Ez a tény mutatja azt, hogy itt egy olyan kérdésről vitatkozunk, aminek a megítélése a Ház két oldalán sem feltétlenül egységes. Az ellenzéki oldalon egységes és nem változott az álláspont, hogy a betegszabadságról szóló törvényt most semmiképpen nem szabad elfogadni. A szabaddemokraták a későbbi bevezetését is helytelennek tartják a betegszabadságnak, de a mostani bevezetését kifejezetten károsnak és veszélyesnek.
Valamennyi képviselőtársam előtt ismert lehet elvileg az a tény, hogy a Ház napirendjén szerepel a 3749-es számú törvényjavaslat, ami a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szól. Ennek a törvényjavaslatnak néhány pontja, konkrétan a 45. §-a – ez egy 46 szakaszból álló 41 oldalas törvényjavaslat – a Munka Törvénykönyvét kívánja módosítani. Ennek a tárgyalására azonban a mostani időhiányban nem kerülhetett sor, így a Ház úgy döntött, hogy ezt a törvényjavaslatot, a 3749-est majd csak később fogja tárgyalni.
Ebből a törvényjavaslatból vette ki a Kormány december 13-án a betegszabadságról szóló törvényt, amiről a bizottságban azt mondták, hogy ez egy önálló törvény. Ezt nagyon helytelenül mondták, mert ez a Munka Törvénykönyvének a módosítása, anélkül persze, hogy a Munka Törvénykönyvének a módosítását konzekvensen végigvitte volna.
A bizottsági ülésen tulajdonképpen kétféle kifogás fogalmazódott meg. Az egyik kifogás az egy alapvető politikai és törvényhozási kifogás volt. Az a kifogás, hogy a bizottság ülésén mind az általános vitában, mind a részletes vitában elhangzott, hogy a törvényjavaslat eredeti elképzelését, tehát még ezt a vastagot valamikor régen bevitte a Kormány az Érdekegyeztető Tanács elé, és a bizottságban a Kormányt képviselő Pulay úr elmondta, hogy az Érdekegyeztető Tanács mindkét oldala, tehát mind a munkáltatói oldal, mind a munkavállalói oldal kifogásokat fogalmazott meg, sőt élesen tiltakozott a betegszabadság intézményének bevezetése ellen. Ez az éles tiltakozás, azt hiszem, hogy elgondolkodásra kellene, hogy kényszerítse a képviselőket. Én nem osztom Pulay úrnak azt az álláspontját, hogy itt pusztán arról van szó, hogy mivel ez a munkáltatók terhét emeli, a munkáltatók az Érdekegyeztető Tanácsban minden olyan javaslat ellen tiltakoznak, amely a terheiket növeli, ezért nem is kell különösebben foglalkozni ezzel a tiltakozással – ezek a nyilatkozatok, nem szó szerint idézem, a jegyzőkönyvben megtalálhatók –, mert minden tehernövekedés ellen tiltakozni fognak, ez ellen is tiltakoznak, ezért a Háznak nem kell ezzel különösebben törődni.
Arról is nyilatkozott, hogy az ún. kompromisszumos javaslatot, amiben természetesen semmiféle kompromisszum nincsen, mert az, hogy az eredetileg tervezett 25 napos betegszabadság helyett 10 napos betegszabadságot vezet be, és ezzel egy merőben új intézményt így fogad el a Ház, a "futottak még" törvények között itt az év végi hajrában egy olyan törvényjavaslatot, amely milliók sorsát fogja befolyásolni mind a munkáltató, mind munkavállalói oldalon. Ezzel nem az igazi kompromisszumot, hiszen ezzel egyidejűleg az 1%-os járulékemelést is javasolja a kompromisszum, ami szintén minden szempontból terheket jelent a munkáltatók számára, de áttételesen valamennyi állampolgár számára, hiszen ezeket a költségeket minden termelő az árban meg fogja jeleníteni, tehát ennek az intézkedésnek nagyon komoly hatásai voltak.
Amiért mi a bizottságban változatlanul fenntartottuk az álláspontunkat, az az, hogy minden erőfeszítésünk ellenére a Kormány nem adott választ arra, hogy milyen számításokat végeztek arra nézve, hogy ez az intézkedés szükséges-e, ha szükséges, akkor abszolút szükséges-e, vagy van más megoldás is.
Elhangzott, szintén Pulay úr szájából, hogy itt különösebb számításokra nem kell várni, hiszen ilyen számítások nincsenek. Egy megyére vonatkozó reprezentatív minták vannak. Ebből ők úgy tudják, hogy 20-23 milliárdos lenne a társadalombiztosítás hiánya, hogyha ezt az intézményt nem vezetnék be. De arról egy szó sem hangzott el, hogy mi lenne akkor, hogyha ezt az intézményt nem vezetnék be, és januárban a terveinknek megfelelően a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat általános vitájánál és ennek a rendelkezéseinek módosításokkal való elfogadásánál olyan intézkedéseket vezetnénk be a társadalombiztosítás egészének reformjáról, amely intézkedések összhatásukban még talán több megtakarítást is okoznak a társadalombiztosítás számára, mint ez a 20-23 milliárd, amiről persze – még egyszer hangsúlyozom – semmiféle adat nem hangzott el a bizottságban, hogy ez a 20 vagy 23 milliárd hogy jött ki, tehát miből számolták ezt a 20 vagy 23 milliárdot.
Én próbáltam az idő rövidségére tekintettel nem tökéletes sikerrel eligazodni részint a társadalombiztosítás költségvetésére benyújtott törvényjavaslatból, részint magából a költségvetésből, de számomra nem vált világossá, hogy a különböző adatok, magában a költségvetési törvényben 132 200 millió társadalombiztosítási bevétel szerepel, a társadalombiztosítási költségvetésben ennél jóval nagyobb összeg, tehát számomra nem vált világossá, és a bizottsági ülésen a minisztérium képviselője nem is tette ezt világossá, hogy azok a számítások milyen adatokból indultak, milyen számokra hagyatkoznak. (Közbeszólás az MDF soraiból: Idő!)
Arról sem volt szó, tisztelt Képviselőtársaim, hogy milyen hátránnyal járna ennek az intézkedésnek esetleg majd januárban való bevezetése, amire szintén lehetőség van, mert még egyszer mondom, tudomásom szerint a Kormány nem vonta vissza a 3749-es számú törvényjavaslatot, és abban benne van a betegszabadság. (Dr. Fodor András Attila: Ez a kisebbségi vélemény!)
És a legnagyobb kár, ami érheti a társadalombiztosítást, az az, hogy januárban elkészülnek olyan adatok, amelyek itt mindenkit meggyőznek arról, hogy ez egy helyes intézkedés, a betegszabadság, ami most nem áll rendelkezésre az önök számára sem, vagy ha igen, akkor nagyon örülnénk, ha a vitában elhangozna, hogy mik ezek a tények, amelyek ezt igazolják.
Kis Gyula képviselőnek a vitában elmondott hozzászólása és Pusztai Erzsébetnek a bizottsági vitában elmondott hozzászólása sem adott meggyőző választ ezekre a kérdésekre. Ilyen módon tehát azt látjuk, hogy törvényhozási szempontból rendkívül felelőtlen egy ilyen rendkívüli következményekkel járó intézménynek a bevezetése anélkül, hogy az ezt megalapozó számításokat, vizsgálatokat a Házban bárki ismerné, vagy a Kormány elvégezte volna.
A másik kérdés, amiről a bizottsági ülésen sajnos nem tudtunk szót váltani, mert a jegyzőkönyvből kimutathatóan az elnök úr nem engedett vitát ebben a kérdésben, ez pedig az a tény, hogy a Munka Törvénykönyvének többi pontja, ami szintén a szabadságokról szól, illetőleg ennek a betegszabadság-törvénynek az esetleges konzekvenciáját hordozza, a módosítására nem történt javaslat. Ez azt jelenti, hogy ma nem tudjuk azt, hogyha ezt a javaslatot önök esetleg elfogadnák, mi történik akkor, ha egy dolgozó kiveszi a tíz nap betegszabadságát a munkáltatónál az első három hónapban, majd megszűnik a munkaviszonya, és egy más munkáltatónál kezd munkaviszonyt, honnan fogja tudni az új munkáltató, hogy az előző munkáltatónál betegszabadságra már kivett három napot vagy tíz napot. Ugyanis azok a rendelkezések, amelyek ennek az átvételére szolgálnak, nem születtek meg, és ugyan itt néhányan azt mondták, amikor itt próbáltunk tájékozódni, hogy ez esetleg hogyan működhetne, mert erre a bizottságban nem hangzott el észrevétel, akkor valaki mondta, hogy a mil-lapra feltüntetik, de erre semmiféle kötelezettség, jogszabályi kötelezettsége nincs a munkáltatónak, és érdeke sem fűződik hozzá, hiszen ha elment a dolgozó tőle, ezt nem tudom, hogy lehet egyáltalán ellenőrizni, hogy lehet követni, hogy lehet ezt kezelni, az így kifizetett betegszabadsági díjakat hogy kell elszámolni, ha valaki a betegszabadsága alatt változtat munkahelyet, a betegállománya idején, akkor mi történik. Itt tehát nagyon sok konzekvencia van, ami szerintünk nincs kellően végigvíve, és meglehetősen furcsa, hogy a Munka Törvénykönyvét úgy változtatják egy paragrafusban, hogy az ehhez kapcsolódó rendelkezéseknek az áttekintésére sem volt mód.
Mindezt összefoglalva, tisztelt Ház, úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi formájában ez a törvényjavaslat teljességgel elfogadhatatlan. Ez a törvényjavaslat egyes képviselőtársaim szerint rablás fényes nappal, mert a munkáltatókat egyszerűen kifosztja anélkül, hogy megmondaná, hogy az így megszerzett pénzt mire használják, és hogy egyáltalán erre szükség van-e. Ennek alapján szerintünk rendkívüli felelőtlenség egyáltalán szavazni ebben a kérdésben, ezért nem támogatta annak idején a bizottság az általános vitára bocsátást, és a módosító indítványok mindezekre a kérdésekre nem adtak választ. Köszönöm a figylemüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
