FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigiekben elég jól körüljártuk a betegszabadság kérdését pénzügyi, törvényhozási, törvénykezési szempontból, azonban valójában szakmai érvek nem hangzottak el.
Itt arra gondolok – és amit mondok, azt Hasznos Miklós úrnak is válaszként szánom, és itt a beteg, illetőleg a betegséggel jelentkező vagy a betegszabadságot igénybe venni szándékozó szempontjából nézve a kérdést, azt kell mondanom –, hogy teljesen jogos a Hasznos Miklós úr érvelése, hogy ez a törvénytervezet valóban nem hasznos az ezt igénybe venni szándékozók számára, mert ez nem betegszabadság. Ez egy egyszerű – tartalmát tekintve, s ami az indoklásból nagyon is jól kitűnt –, közönséges pénzügyi manőver, amelyik a költségeket ide vagy oda akarja hárítani. De nem rendelkezik a betegszabadság tartalmával.
Mi lenne a betegszabadság, amiről én beszélek? Pontosan arról lenne szó, hogy beszólok a munkáltatómnak, hogy nem tudok bemenni dolgozni, mert ilyen, olyan bajom van. De ez csak az első három napra érvényes, az összes további lépésben pontosan ugyanazokat a cselekedeteket kell megtenni, mint a táppénz esetén. Tehát ami táppénz vagyis betegszabadság mentesítené a beteget és az orvost is a felesleges adminisztrációtól, a tortúrától, a sorbanállástól, az egyáltalán nem változik. Az marad minden a régiben.
Tehát gyakorlatilag a táppénzen levést elkereszteltük betegszabadságnak, annak érdekében, hogy a pénzátcsoportosítást ide vagy oda megtegyük.
Szeretnék reagálni Török Gábor javaslatára is. Előrebocsátom, hogy én az ő javaslatával egyáltalán nem értek egyet. Ennek dacára azt kell, hogy mondjam, hogy mint gyakorló orvosnak, az ő érvelése állt legközelebb a valódi humánus meggondoláshoz, ahhoz, amit én a mindennapi gyakorlatban ugyancsak tapasztaltam. Teljes mértékben igaza van az indoklásban.
Más kérdés az, hogy ez a betegszabadságolási törvény, ami szóban forog, valóban nem oldja meg a kérdést, és ezt legjobb volna félretenni, legjobb volna elfelejteni, és legjobb volna egy valódi betegszabadságról szóló törvényt meghozni. Tehát tulajdonképpen én is ugyanazt javaslom, amit Kovács Pál képviselőtársam javasol, hogy valóban ezt célszerűbb volna visszavonni.
Az összes többi reakció, akik a kérdésben valójában érintettek voltak – célzok itt Palotás képviselő úrra –, amiket elmondott, az a miáltalunk előadottakat 100%-ig igazolta. Mert én az ő hozzászólását indulatmentesen próbálom megítélni, ő valóban a munkáltatói racionalitás nevében beszélt.
Kis Gyula úr hozzászólását ugyancsak megértem, mert Kis Gyula úr szándéka az, hogy ez ne következhessen be így, tehát gyakorlatilag Kis Gyula úr is a szabaddemokraták álláspontját támogatta. (Közbeszólás a jobb oldalról: Na ne!)
Kupa Mihály pénzügyminiszter úr megnyilvánulását, azt pedig, már elnézést kérek, de felháborítónak tartom. Hát ha ez így van, akkor mi a nyavalyának fizetjük mi ezt az őrült magas járulékot, ha még külön biztosítást akarunk kérni vagy kötni az első három napra?! Hát ezt egyáltalán nem tudom elfogadni!
A szakmai érvelést azért tartottam szükségesnek elmondani, mert Hasznos Miklós úr úgy tüntette fel, mint hogyha nem szólnának valódi szakmai érvek amellett, hogy ez a törvény nem jó. 100%-osan lehet állítani, hogy tartalmát tekintve ennek a törvénynek semmi köze a betegszabadsághoz. Még egyszer ismétlem, ez közönséges pénzügyi manőver. Köszönöm szépen. (Taps.)
