VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF) Tisztelt Ház! Én a kafkai és orwelli hasonlatok helyett inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt évben 41 milliárd forint összegű adóhátralék keletkezett a bevallott jövedelmek alapján, tehát teljesen egyértelmű, hogy a nagy összegű adóhátralék volt az, amely a pénzügyi kormányzatot a tavaly elfogadott, az adózás rendjéről szóló törvény megváltoztatására, módosítására késztette, szigorúbb adózási jogszabályok bevezetésére.
Másrészt Szigethy István képviselőtársam felszólalása volt inkább az, ami engem is szólásra késztetett, hiszen az ő érveléséből arra az álláspontra juthattunk, hogy a bizottságok esetleg nem kellő mélységben vitatták meg a kérdéseket. Hát, azt hiszem, hogy az adózás rendjéről szóló, jogszabály-módosítással benyújtott törvénymódosító indítványnál ez abszolút nem áll, hiszen az alkotmányügyi bizottság teljes részletességgel minden módosító indítványt megvitatott, és számomra legalábbis a Pénzügyminisztérium felkészült szakértői egyetlenegy kérdést sem hagytak homályban.
Nagyon röviden a Varga Mihály és Szigethy István által felvetett kérdésekre szeretnék reagálni, elsőként a vagyonnyilatkozatra. Ezt a vagyonnyilatkozatra vonatkozó szélesebb bevallási kötelezettséget folyamatosan támadja az ellenzék. Ez, azt hiszem, hogy egy félreértésen alapul. Itt nem vagyonadó-bevallásról van szó, hanem a vagyonnyilatkozat célja kettős: egyrészt a jövedelemadó ellenőrzésének hatékonyabb eszközéül kíván szolgálni, más szempontból viszont az adózó védelmét szolgálja.
Varga Mihály és Szigethy István is ismételten alkotmánybírósági, alkotmányossági aggályt fogalmazott meg. Itt utalnék a vagyonnyilatkozat alkalmasságára és célhoz kötöttségére. Az alkotmányügyi bizottság módosító indítványa is, amelyik arra irányul, hogy a vagyonnyilatkozatot a személyi jövedelemadó ellenőrzéséhez lehet fölhasználni, tulajdonképpen a célhoz kötöttséget biztosítja; az alkalmasság pedig szoros összefüggésben van a vagyonnyilatkozat teljességével.
A vagyonnyilatkozat teljességének csökkentéséhez benyújtott módosító indítványokat is teljes mélységében megtárgyalta az alkotmányügyi bizottság: a 200 ezer forintot, a nagy értékű ingóságot, egyebeket. Sajnálnám azt, ha ismét a plenáris ülés elé hoznánk azokat a vitákat, amelyek a bizottsági üléseken már elhangzottak. Én azt hiszem, hogy ennek különösebb értelme nincsen. A 200 ezer forinttal kapcsolatosan utalnék arra, hogy részben igaza van az ellenzéki képviselőknek, de ugyanakkor, ha a készpénz – tehát a 200 ezer forint készpénz – bevallására, megjelölésére nem kerülhetne sor, akkor kétségtelenül nagyobb tere lenne … tehát a teljesség elve és az alkalmasság elve sérelmet szenvedne. A nagy értékű ingóságnál az 500 ezer forintos értékhatár megjelölése tulajdonképpen értelmetlenné teszi a nagy értékű ingóságra vonatkozó bevallási, illetve megjelölési kötelezettséget.
Tehát tulajdonképpen itt az alkalmassággal összefüggésben a teljesség igénye az, amely indokolja, hogy a vagyonnyilatkozatoknak ezekre a vagyontárgyakra ki kell terjedniük.
Sokszor elhangzik a takarékbetétkönyv. Egyértelművé kell tenni, hogy a takarékbetétkönyvre nem terjed ki a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség. Itt teljesen nyilvánvaló, hogy a gazdasági következmények sokkal súlyosabbak lehetnek elvileg, mint az előnyök, tehát a pénzügyi kormányzat semmiféleképpen sem kívánta és kívánja erre kiterjeszteni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget.
A banktitokkal, adótitokkal kapcsolatosan: az adótitokra vonatkozó módosító indítványnál valóban az alkotmányügyi bizottságban kezdett megfogalmazódni az az álláspont, amely a törvényjavaslat eredeti – tehát a 46. § eredeti – megfogalmazását tartaná fönn, tehát az adótitkot rendkívül szigorúan értelmezné. Ugyanakkor az alkotmányügyi bizottság a banktitokkal kapcsolatosan a 38. § "A"-változatát támogatta, szintén megtárgyalva azt, megvitatva azt; tulajdonképpen a pénzintézeti törvény tárgyalása során a pénzügyi kormányzat szerette volna, hogy ha a pénzügyi törvény, pénzintézetekről szóló törvény tartalmaz egy olyan felhatalmazást, illetve utalást, hogy a pénzintézeti számlákról – tehát üzleti számlákról – az információadás lehetőségét külön törvény tartalmazza, fogja szabályozni. Ezt egyéni képviselői indítvány alapján akkor a Ház kiszavazta. Tehát ezért kellett most a jelen törvényben ezt a rendelkezést behozni.
Egyébként hadd utaljak arra, hogy tudomásom szerint Svédországban, Dániában és a szomszédos Ausztriában is lehetőség van az üzleti számlákról ilyen jellegű információadásra.
A külön intézkedésekkel kapcsolatosan, miszerint az adóhatóságnak büntető ítéletek nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan felhatalmazása lenne, ezt az alkotmányügyi bizottság elvetette arra figyelemmel, hogy a büntetőeljárásokban a zárt tárgyalás esetén is az ítélet hirdetése nyilvános, tehát a sajtónyilvánosság segítségével lehet biztosítani azt, hogy ezek az ítéletek, amennyiben az kívánatos – valóban tulajdonképpen a nyilvánosság elé kerüljenek. A költségekkel kapcsolatosan pénzügyminiszter úr expozéjában utalt az APEH modernizálásának és korszerűsítésének szükségességére. Az én tudomásom szerint a számítógéppark, amire a költségekre vonatkozóan nyilatkozom itt, a számítógéppark részben már a Pénzügyminisztérium rendelkezésére áll.
Röviden, az idővel is takarékoskodva ennyit kívántam válaszként elmondani. Köszönöm. (Taps.)
