FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Szinte ugyanazt a kérdést érintem, amelyet Horváth Tivadar és társai érintettek módosító indítványuk benyújtásával.
Ugyanakkor a mi módosító indítványunk, dr. Pelcsinszki Boleszláv és az én módosító indítványom, amelyhez csatlakoztak demokrata fórumos és kisgazda képviselők is, véleményem szerint bővebb és több jogot, illetve több tulajdont biztosít az önkormányzatok számára. Ezt szeretném most ismertetni.
Az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslatot szeretnénk kiegészíteni egy új, 25. §-sal. Eszerint a szövetkezetek által az eredeti javaslat 13. § c) pontja szerint elkülönített földből az önkormányzat kérésére az önkormányzat tulajdonába kerül annyi aranykorona értékű földterület, amennyi 1944. december 31-én a település köztulajdonában volt.A 2. pontja ennek a módosító indítványnak úgy szól, hogyha az elkülönített földterület kevesebb az önkormányzat igényénél, a hiányzó területet az önkormányzat közigazgatási területén lévő állami szerv használatában álló, állami tulajdonú földből kell kiegészíteni.
És van még egy új eleme ennek a módosításnak, a harmadik, az úgy szól, hogy az 1944. december 31-e után alakult települések és a területcsökkenéssel érintett települések önkormányzatai között a földterületet a törvény hatályba lépésekor érvényes közigazgatási területük arányában kell megosztani.
A további szakaszok számozása így értelemszerűen megváltozik.
Nem vita és döntéshozatal tárgya, hogy földet kell adni az állami tulajdonban lévő földekből az önkormányzatok tulajdonába. Erre már egy kétharmados törvény van hatályban több mint egy éve.
Az 1990. évi LXV. törvény 107. szakasza (1) bekezdés a) pontja szerint, idézem:
"Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:
a) pont: Az önkormányzat közigazgatási területén lévő ingatlanok, erdők és vizek meghatározott köre."
A törvény nem tesz megkülönböztetést sem a föld minősége, sem művelési ágak, sem határbéli fekvése között, következésképpen éppúgy vonatkozik bel-, mint külterületi földekre.
Az egyes, állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról hozott törvény csak a belterületi földekre vonatkozóan rendelkezett. A külterületeken lévő ingatlanok, erdők és vizek körét nem határozta meg azzal az indoklással, hogy arra a szövetkezeti és a földtörvény hivatott.
Szeretnék utalni Boross Péter belügyminiszter úr július 12-én elmondott beszédére, amelyben pontosan ezt mondja, hogy a legnagyobb vita talán a belterületi beépítetlen földekre vonatkozott. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy nagyon sok indulatos mondat hangzott el a külterületi földekkel kapcsolatban, jóllehet e törvénynek – hangsúlyozottan – ebben a körben nem volt szabályozási szándéka. Tudniillik itt az egyes vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat vitájáról volt szó. Nem volt szándéka, ismert okból a szövetkezeti és a földtörvény hivatott e kérdés rendezésére. A fent említett törvény egyértelműen az önkormányzat közigazgatási területén lévő állami tulajdonú ingatlanok önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezik.
Ebből következik, hogy minden önkormányzatnak, amelynek közigazgatási területén van állami tulajdonban lévő termőföld, számára ebből kell kijelölni a tulajdonába adandó területet. A törvény nem tesz megkülönböztetést aszerint, hogy a föld szövetkezet vagy állami szerv használatában áll.
1989-ben – és most engedjék meg, hogy kerekítsem a hektárok értékét ezres számra – 2 862 000 hektár volt állami tulajdonban. Ebból 2 147 000 hektár termőterület volt, 891 000 hektár állami mezőgazdasági, vagy állami gazdasági kombinátok stb. használatában, 1 044 000 hektár pedig állami erdőgazdasági vállalatok, 211 000 hektár pedig állami költségvetési szervek használatában volt. Mezőgazdasági szövetkezetek használatában 177 000 hektár maradt.
Az állami földtulajdon keletkezésének körülményei, így az 1945. évi földreform, vagy a magyar-csehszlovák lakosságcsere, az 1949. június és 1953. június közötti földfelajánlások közepette mintegy 2 000 000 hektáron szerveződtek állami gazdaságok, vállalatok, intézmények.
Következésképpen állami tulajdonban lévő föld van. A törvény végrehajtásának a céljára így rendelkezésre áll, azonban ebből kevés a szövetkezetek használatában, azaz a törvény 13. szakasz c) pontja alatt elkülöníthető nem elégséges mennyiségű.
Az 1942. december 31-én lévő állapot szerint 2036 település tulajdonában volt összesen 463 000 hektár földterület, ebből 278 000 hektár termőföld s 285 000 hektár művelés alól kivett terület. Erre az önkormányzatok mint tulajdonos jogi személyek vita nélkül elfogadható igényt támaszthatnak.
Ezen kívül volt 3142 közbirtokossági földbirtok 513 000 hektár összes területtel, melyből 440 000 hektár volt a termőterület.
A számokból világosan látható a benyújtott módosításunk indoka.
A közbirtokossági földek tulajdonjogát már 1913-ban hozott törvény úgy szabályozta, hogy a személyi tulajdonjog de iure fenntartása mellett a tulajdon feletti rendelkezés jogát a közös használatban való részvételre korlátozta. Az 1920-as években a személyi tulajdonjogot közbirtokossági tulajdonjoggá változtatták, a személyi tulajdonjogot a telekkönyvi nyilvántartásból is törölték, a volt tulajdonos joga a használat jogán élt tovább.
A közbirtokossági földek személyi tulajdona nem rekonstruálható, önkormányzat tulajdonába adásának tulajdonjogi korlátai nincsenek. A közbirtokossági intézmények, amelyek a tulajdonjogot képviselték, a birtok 1945. évi igénybevételekor megszüntek. Az akkori önkormányzatok a tulajdonukban, illetve kezelésükben lévő földeket részben vagy egészben úgynevezett saját gazdaságban, vagy haszonbérbe adás útján hasznosították. Ha a település fejlesztése szükségessé tette, akkor e célra felvett kölcsön banki fedezetét a községi, városi földvagyon biztosította.
Hamis történelmi csúsztatás azt állítani, hogy Magyarországon nem volt az önkormányzatoknak vagyona. Az önkormányzati tulajdonba kerülő föld, stb. körének meghatározása, igényeiknek számbavétele és a jogos igények szerinti földek tulajdonba adása nem halogatható tovább. Feltételei megvannak, van hatályos, kétharmados törvény, amely ezt elrendelte, és van állami tulajdonban lévő föld, amelyből a törvény végrehajtható.
A szövetkezeti törvény indoklása jelzi, hogy nem halasztható, nem gördíthető tovább a földtörvény hatályában. A kárpótlási és a szövetkezeti törvény végrehajtásával a mezőgazdasági termelés alapjául szolgáló termőföld tulajdonlási viszonyai végleg rendezendőek. Következésképpen a földtörvény már nem a földtulajdonviszonyokról fog rendelkezni, hanem a földhasználatot, a földvédelmet és egyebeket fogja szabályozni.
A fenti két törvény végrehajtásával megtörténik a települések külterületének az újrarendezése. A közérdek és az önkormányzat gazdasági alapjának sérelme nélkül nem hagyható ki e rendelkezésből az önkormányzat tulajdonába kerülő föld.
Figyelembe kell venni ezen kívül annak a racionalitását, hogy a település fejlődésének területigényét emberöltők távlatára a belterülethez közvetlenül csatlakozó területeken kell kijelölni most, és nem majd valamikor.
Mindenki tudja azt is, hogy megkezdődött az állami gazdaságok használatában álló termőföldek privatizációja, eladása. Engedjék meg, hogy egy példával illusztráljam. Egy olyan példával, ami az ország egyik legjobb termővidékén, Békés megyében történt, nem az én lakóhelyemen, Orosházáról van szó. A napokban, illetve hát az elmúlt hetekben privatizálták többek között az Orosházi Állami Gazdaságot. Gúnyolódás lenne azt állítani, hogy a földszerető és földéhes orosházi parasztembereké lett a föld. Orosháza városának 1200 hektár köztulajdonú földje volt egykor, ennek visszaadására volt határozott ígérete az akkori képviselőjelöltjétől, ma képviselőjétől, aki most nincs itt. A város választópolgárai joggal méltatlankodnak, számukra már világos, a választáskor tett ígéreteket nem tartották be. Orosházán ma már minden földnek van gazdája. Az egykor 1200 hektáron gazdálkodó város önkormányzatának földet kell vásárolnia, ha új temetőt, házhelyet, vagy egyebet kell kialakítania, helyi adót kell kivetni, hogy erre pénze is legyen.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pártok programjában szabatos fogalmazással vagy ráutalással – így a Kereszténydemokratáéban, a Demokrata Fóruméban és a Kisgazdapártéban is – egyértelműen szerepel a települések egykori földtulajdonának visszaállítása. Erre az első szabad választások idején a pártok képviselőjelöltjei határozott ígéretet is tettek. Ennek betartása növeli az Országgyűlés iránti bizalmat; halogatása vagy elmaradása csalódást kelt, és fokozza a bizalmatlanságot.
Engedjék meg, hogy még az újonnan keletkezett településekkel kapcsolatban elmondjam az indokaimat, megemlítve újra: 1944. december 31. után alakult települések és a területcsökkentéssel érintett település önkormányzatai között a földterületet a törvény hatálybalépésekor érvényes közigazgatási területük arányában kell megosztani.
Ez azt jelentené, hogy mivel 1944. után – és különösen az ötvenes évek elején – számos új, önálló település jött létre, a nagy külterületekkel rendelkező települések határában, szükséges volna, hogy az utódtelepülések is részesedjenek az egykori vagyonból. Az önálló községgé alakuláskor – e köztulajdon állami igénybevétele következtében – már nem volt megosztható a földterület, ezért erre most kerülhet sor a jogutód önkormányzatok között.
A megosztás mértékének legcélszerűbb módja az általam javasolt területi arány.
Végezetül engedjék, hogy kifejezzem abbeli csalódásomat, hogy a bizottság nem támogatta ezt a módosító indítványt, holott lényegében megegyezik azzal a javaslattal, amit Horváth Tivadar az előbb előadott, de annál komplettebb és több kérdéssel is foglalkozik, úgyhogy mindenképp indokolt az, hogy arra kértem a tisztelt Házat, hogy a mi javaslatunk elfogadását szíveskedjenek támogatni. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
