SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági jelentésekből is eléggé világosan kitűnt, hogy a jelenlegi törvényjavaslatnak az egyik legtöbb vitát kiváltó része az ingatlanok eladásával kapcsolatos árkülönbözet megadóztatása.
Ebben a körben az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén úgy tűnt, hogy pártállásra tekintet nélkül, nagyon közeledtek az álláspontok. Közeledtek abban a körben, amelyet Salamon László megjelölt, de közeledtek azon is túl egy kicsit. Ezzel szeretnék foglalkozni.
Talán azzal a megközelítéssel, hogy az a csatlakozó módosítvány, amelyet ennek a tegnapi vitának az eredményeként még tegnap délután beterjesztettem, bizonyos értelemben talán megközelíti a megoldást. Nem mondom, hogy biztosítja, mert arra megfelelő módot jelenleg nem tudok, legfeljebb az egész adószisztémának az elvetését ebben a körben.
Mi a gond? Teljesen egybehangzó volt az, hogyha valaki például 1982-ben megvásárolt egy öröklakást – mondjuk 300 ezer forintért –, és azt az öröklakást eladja jelenleg kétmillió forintért, akkor ő nem nyert. Ő az akkori áron, forgalmi értéken vásárolt egy lakást, és ha ezt a lakást most eladja, akkor az megfelel a jelenlegi forgalmi értékeknek. Hogyha jelenleg eladja ezt a lakást, nem fog tudni 1982-es áron sem gépkocsit vásárolni, de urambocsá, tejet vagy kenyeret sem. Ez egyszerűen képtelenség.
Hogyha itt a forgalmi értékhez képest elmozdulás nem történt, nincsen ebben valamiféle nyerészkedési többletjövedelem, csak egészen egyszerűen 82-ben annyiba kerültek a különböző tárgyak, 91-ben meg ennyibe kerülnek a különböző tárgyak, akkor ennek a két számnak az egymással szembevetítése teljes egészében komolytalan, semmiféle jövedelmet nem takar.
Ennek a megadóztatása teljes mértékben erkölcstelen. Nemcsak a bizottsági észrevételek voltak ebben egybehangzóak, ahogy eddig ezek elhangzottak, hanem a lakosság köréből a visszajelzések is meglehetősen felháborodott hangon értek el hozzánk.
Mit lehet itt csinálni? Nem kívánok foglalkozni ennek a kérdéscsoportnak azzal a két összetevőjével, hogy milyen körben lehet adómentesen az ingatlanok vételárát felhasználni később, tehát hogy indokolt-e a rokoni kör bővítése, akik még adómentesen felhasználják a vételárat.
A másik körrel sem kívánok foglalkozni, hogy mi legyen az eddigi tízéves értékelhető határral, hiszen elhangzott, megjelent olyan módosító indítvány is, hogy ezt azonnal el kell törölni, és akár 92. január 2-án földhivatalba beadott szerződésnél figyelembe kelljen venni azt, hogy még a pengős világban vásárolták esetleg azt az ingatlant, és ilyen esetben a jelenlegi vételár 75%-a legyen adóalap. Ezzel teljes mértékben nem tudunk egyetérteni.
Salamon Lászlónak szeretnék válaszolni, hogy az SZDSZ álláspontja semmiben nem változott tegnap délután óta, tehát a tegnapi vita óta. Ezt igazolja az is, hogy elő van terjesztve a módosítási indítványom.
Kicsit térjünk vissza időben ennek a jogintézménynek a történetéhez. 1971-ben volt egy törvényerejű rendelet, amely korlátozta az akkori szocialista megfontolásnak megfelelően a tulajdonban tartható ingatlanok körét. Egy családnak lehetett egy ingatlana. Akinek több volt, az ronda kapitalista volt, aki vagyont próbált fölhalmozni, és ezt jó alaposan meg kell büntetni. Ezeket a többletingatlanokat el lehetett adatni, de ha ez nem sikerült, és valaki ezt esetleg értékesítette, akkor mintegy büntetésként az árkülönbözet után adót kellett fizetni. Akkor, hogyha ez többletingatlan volt, mert hogyha az első családi házat vagy lakást adták el és ebből másikat vettek, akkor akkor sem volt adókötelezettség.
Itt jön a módosító indítványom lényege, amelyet nem én találtam ki, a sokat szidott 71-es állapotokban is természetesnek tekintették, hogy amennyiben itt inflációs értéknövekedés van, azt nem szabad megadóztatni. Ennek az volt a megoldása, hogy az akkori viszonylag szolidabb infláció mellett a Polgári Törvénykönyv akkori 5%-os kamatának megfelelő kamatot hozzá lehetett számítani a figyelembe vehető értékekhez. Mind a vételárhoz, mind a megszerzési költséghez, ügyvédi díjhoz, illetékhez, mind a későbbi beruházási költségekhez. És ha a kamattal felszorzott értékek és az eladási ár között mutatkozott valamiféle különbség, az volt a jövedelemadó alapja.
Mondanom sem kell, hogy nagyon örülnék, ha a jelenlegi infláció olyan mértékű lenne, amilyen volt 1971 körül. Köztudott, hogy csak az elmúlt évben már a 30%-ot meghaladta. Ezt az inflációs árnövekedést megadóztatni senkinek nincs semmiféle erkölcsi alapja. Ebben a körben a törvényjavaslat álláspontunk szerint egyértelműen inflációt adóztat, egyértelműen azt jelenti, hogy olyan egykori vételárakat, amelyeket természetesen az infláció most már fölszoroztatott, adóztat meg utólag, amelyekben vagy a jövedelemadóval terhelt személyi bevételek szerepeltek vételárként, vagy pedig az a munkabér, amelyik abban az időben ugyan, 88-ig, nem tartalmazott formálisan adót, ténylegesen azonban igen, hiszen 88 januárjában a bérbruttósítással épült be tulajdonképpen a jelenlegi munkabérekbe az az adó, amelyet korábban egyéb módon vontak el a bérből, fizetésből élőktől.
Ebben a helyzetben tehát egy megoldás van álláspontom szerint. Nem igazi megoldás, hiszen a jelenlegi infláció nem 20%, amennyi a Ptk. szerinti kamat, hanem ennél sokkal magasabb, de mégis, közbülső megoldásként azt javaslom a csatlakozó módosítási indítványomban, hogy térjünk vissza ahhoz a sokat szidott pártállami módszerhez, hogy ezekhez az elszámolható költségekhez igenis számoljuk hozzá a Polgári Törvénykönyv szerinti mindenkori kamatot, amelynek a mértéke 1989. május 26-a óta évi 20%, azt megelőzően pedig 8% volt a vizsgált időszakban. Ezzel, ha nem is lehet kiszűrni azt az inflációs hatást, amely ennél lényegesen magasabb, de azt el lehet érni, hogy ezt az inflációs hatást valamilyen formában mérsékelni lehet, és valamennyivel reálisabbá lehet tenni azt, hogy valóban jövedelmet adóztassunk, és ne a mások – akár évtizedek alatt megszerzett – ingatlanának a vételárból utólagosan vonjon el az állam "jövedelem" címén.
Ezért az a kérdésem, hogy ebben a körben a mai csatlakozó módosítási indítványomnak megfelelően hasonló módon támogassák a javaslatomat a kormánypárti képviselők is, ahogy tegnap az alkotmányügyi bizottsági vitában, amikor ez még csak szóban került elő, a kormánypárti képviselők is ezt a megoldást támogatták.
Nem megoldás – hangsúlyozom –, de bízom benne, hogy valamivel emberségesebb megoldás, mint amely az eredeti előterjesztés. Köszönöm szépen. (Taps.)
