MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is szeretnék egy megjegyzést tenni: véleményem szerint teljesen komolytalan és felelőtlen dolog adóügyekben ezt az eljárást folytatni, amit folytatunk itt, a mai késő délutántól kezdve a Parlamentben. Ugyanis itt fekszik előttem egy jelentés, egy együttes jelentés, a költségvetési, a gazdasági, a szociális, valamint az alkotmányügyi bizottság együttes jelentése, amelyet körülbelül háromnegyed órával ezelőtt kaptam a kezembe, és ebből kellene kiderítenem most – ez alatt a rövid idő leforgása alatt –, hogy a módosító indítványaim közül melyeket támogatják a bizottságok és melyeket nem, és ebből az együttes jelentésből kitűnik, hogy egyedül a pénzügyi bizottság látta el eddig véleményével a jelentést; és hogyha figyelmesen végigolvasom, az is kitűnik, hogy a pénzügyi bizottság sem tárgyalta meg az összes módosító indítványt. Legalábbis az én 21 módosító indítványom közül vannak olyanok, ahol még üresen van hagyva a pénzügyi bizottság véleménye melletti hely.
Így már előre jegyzem meg azt, hogy a részletes vita holnapi – vagy nem tudom én, mikori folytatásában majd –, amikor a pénzügyi bizottság véleményét megismerem, lehet, hogy újra fel kell hogy szólaljak.
Na most, csak azért mondom el ezeket, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azt hiszem, mindannyian tudjuk és érezzük, hogy itt bizony összegekről, pénzösszegekről, az állampolgárok és a vállalkozók pénztárcájáról van szó, és nekünk, olyan embereknek, akik döntést hozunk, anyagi kihatású döntést hozunk, ezekben az ügyekben a legkomolyabban kellene eljárni, a legfelelősségteljesebben kellene eljárni, különösen olyan hangulatban, amikor többen az adómorált ostorozzák, és különböző szigorításokat kívánnak érvénybe léptetni.
Ha most ezt a mi – késő délutántól folyó – vitánkat valaki hallgatja vagy látná, amennyiben ugye közvetítés lenne, akkor ez egy egyszerűen bohózatba illő eseménysor lenne, és nem csodálkoznék, hogyha ezt követően állampolgári mozgalom keletkezne arra, hogy megtagadja mindenki az adófizetést, tekintettel arra, hogy mi itt – komoly parlamenti képviselők – befizetéseikről így döntünk, és ilyen össze-vissza vitatkozunk.
Elnézést kérek, tisztelt Ház, de ezt el kellett mondanom, ugyanis egyszerűen átláthatatlan a helyzet, és egyre inkább azzá válik.
Na most, ezek után még szeretnék néhány általános megjegyzést tenni, hogy bármennyire is indokolt lenne az, hogy az adókedvezmények körét szigorúan átvizsgálja az ember és szűkítse az adókedvezmények körét, ez a jelenlegi körülmények között szerintem gyakorlatilag nem tehető meg. Nem tehető ez meg akkor, amikor az elvonások mértéke egyénenként magasabb az 50 százaléknál, és az elvonás a fő szabály, és a pénz megmaradása az egyéneknél kivétel. Így, mint ahogy azt elmondtam már, a mentesség az önkényes elvonás elleni védelem szigetét jelenti, így azokat a költségvetés egész kiadási oldalának az átvizsgálásával egyidejűleg és az adóreformmal egyidejűleg lehetne megvitatni. Enélkül kedvezményeket szűkíteni – ez burkolt adóemelést jelent, és enélkül kedvezményeket szűkíteni azt a látszatot kelti, mint hogyha túl kevés adót fizetnénk.
Ezt azért jegyeztem meg, mert módosító indítványaim közül több régi mentességek fenntartását célozza, és úgy gondolom, hogy miért indítványozok mentesség-fönntartásokat, azt indokolnom kell.
Na már most, rátérve konkrétan egy-két indítványra, szeretnék először a törvényjavaslat 6. § (1) bekezdésének h) pontjához fűzött módosító indítványommal foglalkozni, amely az ingatlanátruházásból származó jövedelem családon belüli új ingatlanba forgatásával foglalkozik. Örömmel látom a jelentésben, hogy a pénzügyi bizottság a Békesi László dr. által előterjesztett indítványt – amely tartalmilag majdnem azonos az enyémmel – támogatja, és hogy ezt a Kormány jelenlévő képviselője is támogatja.
Én azonban ennek a módosító indítványnak az utolsó mondatával szeretnék foglalkozni, ugyanis ezt az én indítványom nem tartalmazza; nevezetesen azt a részt, hogy magából az ingatlaneladásból származó bevétel családon belüli felhasználása új ingatlanvétel esetén csak akkor, addig lenne mentes, amíg az állampolgár ezt a lakást is el nem adja. Ennek ilyen formában kimondása viszont eléggé zavart keltő és megtévesztő lehet, hiszen ha az új lakást 10 éven belül eladja az, akinek a részére szerezték, akkor az úgyis adó alá esik, tehát fölösleges kimondani ezt a rendelkezést; de viszont hogyha ennek a vételárából másik lakást vesz, akkor megint meg fogja illetni ez a kedvezmény.
Tehát álláspontom szerint technikailag teljesen fölösleges annak a mondatrésznek a meghagyása, amely úgy szól, hogy addig, ameddig az ily módon szerzett lakás a tulajdonában van, illetőleg a vonatkozó haszonélvezeti, használati vagy bérleti jog jogosultja az adóalany – ugye hogy addig illeti csak meg ez a kedvezmény.
Tehát én azt szeretném kérni képviselőtársaimtól – fölhasználva, hogy még négy bizottság nem tárgyalta meg ezt az indítványt vagy három –, hogy az ottani tárgyalásnál ezt vegyék figyelembe.
A következő megjegyzésem a 7. § 40. pontjához szól, ahhoz a bizonyos – ingatlaneladásoknál jelenleg még hatályban lévő 10 éves rendelkezéshez, miszerint ha valaki 10 éven túl idegeníti el az ingatlanát, akkor az mentes az adó alól. Ugye, ez szűnne meg 1992. január 1-je után megvásárolt ingatlanok 10 éven túli elidegenítése esetén. Azt szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogyha valaki 1992. január 1-je után szerez ingatlant, az azt követő 10 év minimum 2002-ben következik be, és azt pedig egyikünk sem tudja, hogy 2002-ben vagy az ezt követő években mi fog történni. Teljesen értelmetlen lenne egy olyan jogkorlátozás bevezetése, amely a jövő században fog csupán hatályosulni.
Tehát én azt kívánom, hogy ez a mentesség illesse meg – a 10 éven túli eladás mentessége – azokat is, akik ' 92 január 1-je után szerzik az ingatlanukat, mert én úgy gondolom, hogy arra egyetlen kormány sem tud garanciát vállalni, ugye, hogy 10 év múlva vagy már most január 1-jétől kezdve is, egész 10 éven keresztül, az éves infláció mértéke 0% lesz; tehát enélkül pedig az infláció adóztatása történne meg.
Még szeretnék két indítványhoz indoklást fűzni. Az egyik – mindjárt itt megkeresem a papírrengetegben magam előtt, elnézést kérek – a Hajdú Zoltán és Kádár Péter képviselőtársaim által előterjesztett módosító javaslat, amely azt indítványozza, hogy az adóalapból levonható legyen az egyháznak nyújtott támogatás vagy adomány. Na most, ezt a módosító indítványt már a múlt évben előterjesztettük. Akkor a kormánykoalíció leszavazta, és mint utána több koalíciós képviselőtársam is megjegyezte, amikor fölhívtuk erre a figyelmét, azzal indokolták a leszavazást, hogy elsiklott fölötte a figyelmük, nem tudták, miről van szó.
Hát, tisztelt hölgyeim és uraim, most újra beterjesztettük ezt a módosító indítványt, hogy lehetőséget adjunk ennek a bakinak a kiküszöbölésére. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Ennek sokkal nagyobb kihatása van, mint első pillanatban tűnik: ez tulajdonképpen az egyház-finanszírozás kérdését illeti, ez egy kezdő lépés lehetne afelé, hogy az egyház-finanszírozást modern megoldások felé tudjuk eltolni, tehát egy idő után lehetővé váljon az, hogy megszűnjék az egyházak direkt költségvetési támogatása, és ehelyett indirekt pénzügyi formák jelenjenek meg, akár adóalap-csökkentő kedvezmények, akár olyan fajta eljárás folytán, amit javasoltunk tavasszal, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadójuk bizonyos százalékának felhasználásáról önállóan rendelkezhessenek.
Tehát mindenféleképpen ez egy kezdő lépést jelentene, és új irányt mutatna ezen a területen. Tehát én azt gondolom, hogy ennek a módosító indítványnak a szavazásakor ki fog derülni, hogy ki gondolkodik modern egyházpolitikában, modern egyházfinanszírozásban, és kik azok, akik a jelenlegi, kommunizmus idején kialakult rendszert kívánják fönntartani, amikor a költségvetés direkt formában finanszírozta, és ezzel függőségben tartotta az egyházakat. Még jelezni szeretném, hogy a módosító indítványban a támogatás és adományozó szó után a stb. szerepelt, a stb.-t időközben egy más indítvánnyal pontosítva ezt a módosító indítványt törölni javasolták az előterjesztők.
Az utolsó megjegyzésem a törvényjavaslat 56. § b) c) és d) pontjára vonatkozik. Ez a felhatalmazások és záró rendelkezések között található. Itt szokták a merényleteket elkövetni, tisztelt Ház, és így van ez ebben az esetben is, amikor is ezek az általam idézett pontok tulajdonképpen burkoltan fölhatalmazzák a Kormányt arra, hogy adóügyben kormányrendeletet hozzon, adókat állapítson meg tartalmilag, mert ezek a pontok azt tartalmazzák, hogy a Kormány rendeletben meghatározza – és mindjárt olvasom, hogy mit – "az alapítvány és a közérdekű célú kötelezettségvállalás adómentes kifizetésének feltételeit, a költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit, és az adómentes természetbeni juttatásokat."
Na már most, tartalmilag kitűnik, hogy ezek vastagon adókérdések, amelyek tekintetében a jogalkotásról szóló törvény alapján a Parlamentnek van egyedül jogosultsága rendelkezni. Ezért ez a felhatalmazás álláspontunk szerint törvényellenes, és ezért támogatjuk azokat a módosító indítványokat, amelyek a Kormányt nem kívánják ilyen felhatalmazással ellátni. Elnézést, hogy kissé hosszabban szóltam. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
