RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt válaszoló Miniszter Úr! Az 1990. évi LXXIV. törvény rendelkezik a kiskereskedelmi, vendéglátóipari tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának értékesítéséről és hasznosításáról.
Ebbe a körbe tartoznak a diákétkeztetést lebonyolító konyhák is. Az épületek tulajdonjoga az önkormányzaté, de a felszerelés és berendezés 1976 óta folyamatosan az üzemeltető vendéglátóipari vállalat tulajdonába került könyvjóváírással. Ezen üzletek esetében a bérleti jog privatizálása történt meg.
A hivatkozott törvény gyakorlati végrehajtása azt jelenti, hogy az iskolák, az önkormányzatok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Nincs eszköz a kezükben arra, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő konyhában diákélelmezési tevékenységet végző gazdálkodó szervezeteket tisztességes színvonalú tevékenységre kényszerítsék, vagy tevékenysége színvonalának növelésére kényszerítsék. És nem is várható e helyzet javulása a privatizáció után sem. A bérleti jogot elnyerő vállalkozó arra fog kényszerülni, hogy a szolgáltatások árát növelje, mert a privatizációra fordított befektetést ki kell gazdálkodnia. A törvény 3. §-a kimondja, hogy a gyermekétkeztetést ellátó vendéglátó üzletet annak a vállalkozónak lehet értékesíteni – igaz, az önkormányzat hozzájárulásával –, aki a szerződésben vállalja, hogy üzletkörét meghatározott ideig, de legfeljebb öt évig csak a települési önkormányzat hozzájárulásával változtathatja meg. Ezen időszak elteltét követően az önkormányzatnak az üzletkört megváltoztató üzemeltetőre már semmi hatása nem lehet.
Az oktatási intézmények beruházására előirányzott keretből az évek során igen komoly összegeket fordítottak az illetékes tanácsok korszerű konyhák építésére, felszerelésére, amelyek ingyenes használatába kerültek a diákétkeztetést ellátó vendéglátó vállalatoknak. Még bérletidíj-bevétel sem származott ebből a tevékenységből. Mind az önkormányzatok, mind pedig a gyermekek közös érdeke az lenne, ha az önkormányzatok szabadon dönthetnének, hogy saját vállalkozásban kívánják-e üzemeltetni a konyhát, vagy választhatnának a vállalkozók között a kölcsönös előnyök reményében.
A jelenlegi helyzet tehát felemás. Az önkormányzatok kötelező feladatkörébe tartozó tevékenységet olyan konstrukcióban kell megoldaniuk, amelyekre semmiféle irányító jogosítvánnyal nem bírnak. Arról már nem is beszélve, hogy az egységes egészként kezelhető báziskonyhára épülő kiszolgáló rendszer működése a privatizáció következtében megszűnik, mivel a tulajdonosi pozíciók megromlanak.
Ezek alapján kérdezzük a tisztelt miniszter urat, milyen elképzeléseik vannak a diák- és gyermekélelmezés szociális jellegének megőrzésére – bár hozzátehetem, hogy a költségvetés jelenlegi ismeretében elég naív kérdésnek tűnhet ez. Tervezik-e a törvény módosításának előterjesztését annak érdekében, hogy az önkormányzati feladatkör és az ennek ellátásához szükséges infrastruktúra hasznosítása összhangba kerüljön?
Várjuk válaszát. Köszönöm. (Taps.)
