ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! A felvetett probléma csak nagyon áttételesen tartozik a Művelődési és Közoktatási Minisztériumra, de számunkra nem lehet közömbös, ami a diákságot érinti, s ezért vállaltam a válaszadást.
Az 1990. évi LXXIV. törvény figyelemmel van a gyermek- és munkahelyi étkeztetést ellátó vendéglátó üzletek sajátos helyzetére. A 3. § kimondja, hogy az üzlet üzletkörét meghatározott ideig, de legalább öt évig csak a települési önkormányzat hozzájárulásával lehet megváltoztatni. Emellett a törvény figyelemmel volt arra is, hogy egyes üzletek tekintetében az árverés útján történő privatizálás nem jó megoldás. Ezért az 1. § (2) bekezdése az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsát felhatalmazta arra, hogy az állami vagyon értékesítésének, hasznosításának feltételeit ettől eltérően állapíthassa meg.
A gyermekek étkeztetését ellátó vendéglátó üzletek zömmel az adott oktatási intézmény területén működnek, emiatt profiljuk megváltozatására nincs lehetőség. A gyakorlati tapasztalatok alapján ezért az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa – a törvényben részére biztosított jogosítvány alapján – december 11-ei ülésén úgy döntött, hogy a törvény rendelkezéseit az ilyen típusú üzletek tekintetében nem alkalmazza. A döntésnek az a lényege, hogy az ilyen feladatot ellátó üzlet privatizálásáról az a szerv, tehát például az iskola dönt, amelynek helyiségében a gyermekétkeztetést ellátó vendéglátó egység működik. Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa felhívta az üzlethelyiséget fenntartó jogi személyek, vállalatok és intézmények figyelmét arra, hogy ha a vállalkozás privatizálásáról döntenek, az új üzemeltető lehetőség szerint magánszemély legyen; magánszemély által megvett eszközök ellenértékét pedig az Állami Vagyonügynökségnek kell befektetni.
Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa egyébként hasonlóan foglalt állást mindazokban az esetekben, mikor például a kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységek valamilyen jogi személy, gyár, üzem, intézmény területén belül működnek. Az ilyen üzletek általában nem is bérleti megállapodás, hanem a helyiség kezelői jogát gyakorló szervezettel, intézménnyel kötött vállalkozási szerződés alapján működnek. Ebből következik, hogy saját hatáskörben döntik el, hogy a munkahelyi vagy a gyermekétkeztetést biztosító konyha vagy kiszolgáló helyiség üzemeltetéséről kivel állapodnak meg.
A diákélelmezés tekintetében jelentkező szociális kérdések tehát az ún. előprivatizációs törvény rendelkezéseivel nem függnek össze. Ezért a felvetett probléma a törvény módosítását nem teszi indokolttá.
Összegezve: köszönöm az interpellációt, de az .az aggodalom alaptalan, az Állami Vagyonügynökségtől kapott tájékoztatás szerint túlzott. Mint jelezték, az előprivatizációs törvény alapján a maguk részéről nem kezdeményezték ilyen jellegű vállalkozás magánkézbe adását. Ugyanakkor megelőzési célzattal szorgalmazzuk, az érintettek – tehát a tárcák –, a Belügy-, az Ipari és Kereskedelmi, a Népjóléti, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium – együttműködését e tárgykörben. Kérem válaszom elfogadását. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)
