MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Aki szelet vet, vihart arat – szokták volt mondani. Sajnálom, hogy aki most arathatna, nincs közöttünk. Nem változtat azon, hogy el kell mondjam, ami sérelem ért engem személy szerint.
Sokan emlékeznek e Házban, hogy múlt hét csütörtökön egy nagyon fontos szavazásnál fölszólaltam, kértem az elnök urat, hogy vizsgálja meg, hogy Szokolay úr mellett adtak-e le szavazatot, amikor a hely üres volt. Akkor nem volt lehetőség arra, hogy ez bizonyítást nyerjen, azonban a szavazat lekérésekor egyértelműen kiderült, hogy igen.
Szokolay urat utána megszólították, rendkívül zavarban volt, pszichológus nyilván látta, hogy nem mond igazat, megpróbálta ezt félvágányra vinni, mellébeszélni.
Nem említeném az ügyet, ha az elnök úr szóvá tette volna. Azonban azt gondolom, másfél évvel azután, hogy megalakult a szabad Parlament, csalni nekünk itt tilos. Hazudni még inkább. Tilos önmagunknak, tilos az ország népének és kinek-kinek a saját választóinak. Szóvá tenni ezt kötelességem; levonni ebből az erkölcsi és politikai tanulságot, úgy gondolom, Szokolay úr és az MDF dolga.
Van azonban ennek még egy vetülete, amely viszont már engem is érint. Szokolay úr – az MDF bizalmából – a legfontosabb, legbizalmasabb bizottságunk, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke. Egy olyan bizottságé, ahol az ország biztonságáról tárgyal jó pár képviselő, zárt ülésen, jegyzőkönyveit sem hozza nyilvánosságra.
Nem szeretném Petőfit idézni arról, hogy a kutyáját kire mikor bízná, de kérdem tisztelettel: van joga egy embernek ebben a Parlamentben a nemzet biztonságáról tárgyalni, amikor előttünk egy fontos ügyben csal, és valótlant állít? Nem vitatva tehát képviselői erkölcsének tisztaságát – mert, mondom, ez az ő megítélése és az MDF-é –, innen mint képviselő felszólítom Szokolay urat, hogy erről a tisztéről, emberi tisztességére hivatkozva – ha még van ilyen – nagyon gyorsan mondjon le. Köszönöm. (Zaj a jobb oldalon. – Taps a bal oldalon.)
