GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A Wekler Ferenccel közösen benyújtott módosító indítványunkra szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni.
Módosító indítványunk lényege az, hogy a belföldön nyilvántartott és belföldi rendszámmal ellátott gépjárművek után beszedhető adót helyi adóvá kívánjuk átalakítani. Tehát a központi költségvetés bevétele helyett a helyi adó rendszeréhez illeszkedő adó legyen. Ehhez többféle indokunk közül kettőt hadd emeljek ki.
Az egyik indokunk az volt – nagyon röviden –, hogy miután ebben a tisztuló adórendszerben – ami felé haladunk – egyedül ez a gépjárműadó lenne vagy maradna az, amelyik ugyan központi adóbevételt jelent, mégis az önkormányzatokra van hárítva ezzel kapcsolatban minden nyilvántartás, adminisztrációs, adókivetési, -behajtási feladat és felelősség. Ilyen a mára kialakuló adórendszerben nincsen, példa nélkül maradna a gépjárműadó ezen a területen.
Ugyanakkor indokoltnak tekintjük, hogy – amennyiben az önkormányzatok foglalkoznak ezzel a fajta adóval – akkor ne évente, a költségvetési törvény vitája kapcsán újuljanak fel mindig az érvek, ellenérvek, a vita arról, hogy milyen arányban ossza meg egymás között a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok ezt az adófajtát, hanem – a helyi adó lényegéből adódóan – ez automatikusan a helyi önkormányzatok bevételét illesse.
Ennek érdekében elkészítettük azt a módosító indítványt, ami formailag valóban módosító indítvány, tartalmát tekintve azonban egy eltérő törvénykoncepció és egy eltérő törvényszöveg ahhoz képest, amit a Kormány beterjesztett.
Minekutána a bizottságokban megvitattuk ezt a javaslatot, sem az alkotmányügyi, sem az önkormányzati, sem a költségvetési bizottságban nem sikerült kompromisszumot kötni, nem sikerült olyan eredménnyel tárgyalni, hogy ennek a koncepciónak az érvényesítésére bármi lehetőség is lenne.
Olyan érvek hangzottak el a bizottsági vitában, hogy ez a módosító indítvány nem felel meg az önkormányzatok érdekének, nem tudnak tervezni ezzel a bevétellel, nem tudják előre látni az így kialakuló bevételeiket, ezért csak zavart okozna az önkormányzati költségvetésekben, és sok olyan érvet hallottunk még, amely az önkormányzati érdekekre hivatkozva utasította vissza ezt a koncepciót.
Szeretném – csak a Ház tájékoztatására – elmondani, hogy megküldtük a javaslatunkat az önkormányzati szövetségek részére, ahonnan egyértelműen pozitív visszajelzéseket kaptunk mindegyik szövetségtől … (Dr. Józsa Fábián: Egytől!) … Ez tévedés! Lehet, hogy kedves Józsa Fábián azon az ülésen, amikor az önkormányzati bizottság tárgyalta, akkor még csak egytől jött vissza, én hármat tudok felmutatni a hét nagy önkormányzati szövetségből, a többiek még nem válaszoltak. Nyilvánvalóan az idő rövidsége ebben megakadályozhatja őket, de azt gondolom, hogy amelyek már válaszoltak, a jelentős önkormányzati érdekszövetségek közé tartoznak.
Én tehát azt gondolom, szerencsétlen dolog akkor az önkormányzati érdekekre hivatkozni, amikor az önkormányzatok ebben egyértelműen egy pozitív lehetőséget látnak arra, hogy valóban lépjünk egy lépést az államháztartási reform keretében. És itt érek a mondandóm lényegéhez: egy olyan lehetőséget látunk a gépjárműadó esetén is – a földadó esetén is egy olyan lehetőség volt a Kormány előtt –, amikor a sokat hangoztatott államháztartási reform terén egy lehetséges lépést lehetett volna megtenni.
Ahelyett, hogy üresen beszélünk róla: át kell alakítani a költségvetés szerkezetét, át kell alakítani, újra kell gondolni az állami felelősségvállalás körét, mértékét, most valóban egy olyan lehetőség előtt álltunk, ahol egy tényleges lépést lehetett volna tenni az államháztartási reform érdekében. Egy olyan lépést, ami a központi újraelosztást mérsékli és a helyi szintű, az önkormányzati szintű újraelosztást bővíti azért, hogy azok az önkormányzatok kaphassák meg a gazdálkodásukhoz szükséges forrásokat, amelyek valóban döntenek annak felhasználásáról. Hogy oldjuk vagy szűkítsük azt a most fennálló groteszk helyzetet, hogy a központi költségvetés akar minden bevételt megszerezni magának, hogy utána a-tól z betűig terjedő normatívákban valamilyen módon osztogassa vissza az önkormányzatok számára a különböző feladatokhoz rendelt költségvetési támogatást. Ehelyett egy olyan rendszer felé kellene lépnünk, és olyan rendszert kellene építenünk, ahol nem akar minden jövedelmet a központi költségvetés megszerezni, hanem ott, ahol ezt ténylegesen fel kell használni, a feladatokat ténylegesen finanszírozni kell, ott lehetne dönteni ezeknek a legkedvezőbb, legcélirányosabb bevételéről és a feladatok finanszírozásának módjáról.
Minekutána ezekben a kérdésekben nem sikerült konszenzust kialakítani, az alapelvekben sem sikerült a Kormánnyal egyetérteni ezen a téren, minekután az összes érvünket olyan alapon utasították vissza, hogy akkor szembe kell állítani vele 1, azaz egy tételt a költségvetésben vagy adóbevételt, hogy a központi forráskiesés miatt milyen más téren kellene akkor nagyobb terheket róni a lakosságra, például a benzin fogyasztási adójában – ezek az érvek nem meggyőzőek. Ezek az érvek azt jelentik, hogy a Kormány továbbra sem államháztartási reformban gondolkodik, nem tud kezelni olyan indítványokat, amiknek a hatására az államháztartáshoz kapcsolódó törvények: a különböző adótörvények és a költségvetési törvény egyidejű változtatásával lehetne megteremteni egy új államháztartási összhangot. Ehelyett egy szorított időintervallumba bekényszerítve a tárgyalási menetet, feldarabolva egy lehetséges államháztartási reformot, annak részelemeiről kellene dönteni, és ezek a részelemek önmagukban nem elfogadhatók vagy nem értelmezhetők, ezért valóban értelmét veszíti ilyen összefüggésben mindenfajta módosító indítvány, ami az államháztartási reform irányában valamilyen lépést kívánna tenni.
Ennek felel meg az a tárgyalási mód is, ahogy a bizottsági jelentések ezt az egyetlenegy koncepcióra vonatkozó egyetlenegy javaslatunkat 22 módosító indítvánnyá szabdalták föl, ami a továbbiakban tárgyalhatatlanná teszi ezt a javaslatot, tisztelettel bejelentem elnök úrnak, hogy a 3862-es számon nyilvántartott módosító indítványunkat visszavonom. Azért vonom vissza, hogyha netántán a kormánypártok figyelmetlenségéből adódóan ebből a 22 indítványból egyet vagy kettőt elfogadna a tisztelt Ház, csak megzavarná azt a törvényt, amit tárgyalunk. Nem szeretném, hogyha véletlenül a figyelmetlenségnek ilyen káros hatásai lennének. Minekutána az egész koncepcióra, úgy tűnik, hogy nem vevő a Kormány, és csak szavakban jelzi számunkra az államháztartásireform-igényét, úgy ítélem meg, hogy nincsen most alkalom arra, hogy ezt érdemben egy szavazási processzus folytán valósítsuk meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
