TOMPA SÁNDOR (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Filló Pál képviselőtársammal nyújtottunk be módosító indítványokat a szóban forgó törvényjavaslathoz, amelynek a száma 3647-es és öt témakört érintettünk ebben a módosító javaslatban. Ezek közül én háromra szeretnék nagyon röviden kitérni és ajánlanám képviselőtársaim figyelmébe ezeket a javaslatokat.
Kezdeném azzal, ami egyszerűbb és itt már a mai délután többen is támogatásukról biztosították, legalábbis az ellenzéki oldalon. Nevezetesen arról van szó, hogy a végkielégítés, illetve a munkanélküli járadék folyósítása egymást kizárja a törvényjavaslat szerint.
Mi magunk is ez ellen szólalunk fel és ezt a passzust – mint ahogy az előttem szóló Vass István is említette és többen mások – elhagyni javasoljuk.
És szintén viszonylag egyszerű, bár nem jelentéktelen kérdés, amit a 4. pontjában fogalmaztunk meg ennek a módosító javaslatnak, de amely a munkaerőfejlesztő és -képző központok feladatkörét próbálja bővíteni, kibővíteni, nevezetesen egy e) ponttal, amely úgy szól, hogy támogatja a hasonló tevékenységet végző szervezetek, egyesületek munkáját.
Nap mint nap képviselői munkám során is azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb igény van azokra az önszerveződésekre, egyesületekre, klubokra, amelyek valamilyen módon segítik a munkanélkülivé vált emberek beilleszkedését, munkaképességeik, szakképzettségük fejlesztését, egyáltalán a közösségbe való visszatalálásukat. Ezért fontosnak tartanánk, ha ezzel a ponttal még kibővülne ez az ominózus pont.
A harmadik témakör, aminél egy picit hosszabban szeretnék időzni, ez A gyakornoki foglalkoztatás támogatása címet viseli, és már egy, a magyar munkavállalók, munkaadók által is korábban megismert módszernek vagy aktív foglalkoztatáspolitikai eszköznek az újra visszacsempészését jelentené.
Szeretnék hivatkozni arra, amit annak idején a módosító javaslatunk indokolásában is leírtunk, hogy 1989-ben egy ÁBMH-rendelet hasonló lehetőségeket már megteremtett a felsőfokú végzettségűek számára, illetve különböző főiskolai és egyetemi végzettségűek számára, azonban éppen ez a foglalkoztatási törvény végül is hatályon kívül helyezte ezt, a gyakornoki foglalkoztatás intézményét.
Mi miatt gondoljuk mi, hogy szükséges volna egy ilyen formákkal való, tehát az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök ilyen formával való gazdagítása is? Ennek kapcsán engedjenek meg egy kis kitérőt. Olyan sokszor hangzik el a közhasznú munkavégzés fogalma, s itt egy kis polémia is alakult ki ennek az értelmezéséről. Én úgy gondolom, a társadalom jó részében a közhasznú munkavégzés szemételtakarítást, árokásást, fűnyírást és egyebeket jelentett az eddigi gondolkodásban, és lehet, hogy sokan arra asszociálnak, amikor esetleg az egyre növekvő számú diplomások is ilyen jellegű munkavégzésre kerülnének beosztásra.
Nyilvánvaló, én azt hiszem, gazdagítani, pontosítani kéne, hogy mit értünk ezalatt, és milyen lehetne a gyakornoki rendszer visszaemelése, visszaállítása, amely arra irányul, hogy azoknak a fiataloknak, akik a végzést követően nem tudnak elhelyezkedni – ennek a szabályait a módosító javaslatunkban megfogalmaztuk – legyen lehetőségük arra, hogy mint gyakornokok, az arra vállalkozó munkaadóknál elhelyezkedjenek megfelelő pályázat útján. Ez egy olyan lehetőség lenne azoknak a fiataloknak, a fiatal munkanélkülieknek a számára, akikről olyan részletesen Mádi László képviselőtársam is már szólt, hogy különösebb zökkenő nélkül illeszkedjenek be a munkavállalók táborába, azaz ne ismerjék meg ezt a rémet, ami a munkanélküliséget jelenti az emberek számára.
Mondom ezt azokból a tapasztalatokból, amelyeket azokon a találkozásokon szűrök le, amikor munkanélküliekkel jövünk össze, és sajnos, az a megye, ahonnan jöttem, vagy akiket képviselek, e tekintetben elég jól el van engedve. Csak egy számot: 43 ezer ma már a munkanélküliek száma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az elmúlt hónapban 118 fővel gyarapodott a számuk napota. És ezek az emberek, akikkel találkozom munkanélküliként, nem törökországi csencselők, nem különböző feketemunkát végzők. Ilyenek is vannak, természetesen. Tehát én nem általánosítanám csak ilyenekké ezeket az embereket. Bizony mind-mind, külön-külön személyiségükben is sérült emberekké váltak azáltal, hogy elveszítették a munkahelyüket, családi konfliktusok sorozata alakult ki körülöttük, mert nyomasztja őket az a teher, hogy nem tudnak mit kezdeni, nem tudnak perspektívát adni a családjuknak, gyerekeiknek. Tehát azt szeretnénk, ha azok a fiatalok, azok a pályakezdők elkerülnék ezt a bizonytalansági állapotot, ezt az érzést, hogy mit jelent a munkanélkülivé válás, mit jelent ez a létbizonytalanság.
S ez az általunk javasolt maximum 18 hónap lehetőséget teremthetne arra, hogy beilleszkedjenek és mintegy megismerkedhessenek, kapcsolatot alakíthassasnak ki azokkal a munkaadókkal, akiknél szakirányuknak megfelelően elhelyezkedhetnének.
Még visszatérve: Borsod megyei adatok, de ahogy ismerem a többi országos adatot is, a munkanélküliek között egyre gyarapszik a fiatalok és a szakképzettek aránya. Tehát én azt hiszem, ezért is fontos figyelembe vennünk, hogy bizony az ifjúság körében, a fiatal pályakezdők körében is egyre nagyobb számban találkozunk munkanélküliekkel, tehát egy ilyen aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz mindenképpen hasznos lehetne a számukra.
Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy amíg a fiatalok és a pályakezdők számára is a munkanélküli segély, munkanélküli járadék összegét a szolidaritási alapból kell fizetni, addig ezt a gyakornoki rendszert a foglalkoztatási alapból lehet finanszírozni. S gondoljunk bele azokba a prognózisokba, amelyek félmillió, hatszázezer körüli munkanélküliséget jósolnak a jövő évre! Nem mindegy, mennyire terheljük ezt a Szolidaritási Alapot, esetleg a foglalkoztatási alapból a fiatalok egy részének támogatását lehetne finanszírozni.
Annak jegyében mondtam el ezeket a gondolatokat, hogy képviselőtársaim támogatják javaslatainkat, megpróbálják végiggondolni, amikor a döntésüket meghozzák, és remélem, hogy tényleg eredményesen sikerül egy újabb ilyen formával, aktív eszközzel bővíteni a foglalkoztatási törvényünket.
S végezetül még két gondolat. Balás képviselőtársamra szeretnék visszahivatkozni, aki a vita elején egy bizottság nevében egy pártnak a szociális érzékenységéről kívánt véleményt mondani. Én azt hiszem, hagyjuk meg ezt a választóknak, tehát ne egy bizottság döntse el, hogy melyik párt mennyire érzékeny szociálisan. Sokkal inkább jó néven vettem volna Balás képviselőtársamtól, ha amiatt kiabál az alkotmányügyi bizottság nevében, hogy mind a törvényjavaslat 13. § (2) bekezdése – amely a munkanélküli járadék felfüggesztését helyezi kilátásba abban az esetben, ha az illető nem fogadja el a közhasznú munkát, amit számára felajánlottak –, mind az ominózus Réti-javaslat, úgy hiszem, a köztársaságunk alkotmányának 70/B §-a (1) bekezdését sérti, amely úgy szól, hogy "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkoztatás szabad megválasztásához." Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
