RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Lehet, hogy különleges szemüvegem van, és amiket a munkaerkölccsel kapcsolatosan elmondtam – én úgy érzem, hogy talán még sincs a munkaerkölcs Magyarországon a csúcson, hogy van javítanivalónk. Ebben nem nagyon tudok változtatni a véleményemen. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy általánosítani lehet, mert nem lehet, mert vannak, akiknek jó a munkaerkölcse, de bizony elég sok problémát is lehet észlelni ezen a téren.
Éppen így, nagyon sok visszássággal találkoztam a munkanélküli segély kapcsán is. Találkoztam olyannal, aki Törökországba járt üzletelni, fölvette a munkanélküli segélyt. Találkoztam olyannal, aki feketemunkára ment. Hát, végsősoron ez irritálja azokat, akik dolgoznak, mert néha ezek az ügyeskedők jobban élnek. Természetesen, aki szerencsétlen, munka nélkül van, azt – nyilvánvaló – támogatni kell, meg a létbizonytalanságtól, ami nagyon fenyegető, sötét rém – kellene megszabadulni. Ennek kétségtelenül egyik módja az új munkahelyeknek a megteremtése, ami talán majd idővel lehet, hogy egyre több lesz, és nem a munkanélküliek száma gyarapszik, hanem majd inkább csökkenni fog.
Röviden, arra szeretnék csak annyit mondani, hogy nem köz-, rabszolgamunka vagy egyéb, ha valaki saját lakóhelyéért, ha a szakmájának megfelelően munkanélküli, ha munkanélküli, és nem megy feketemunkára, nem csencsel, nem Törökországba jár üzleti utakra vagy egyéb – akkor azt hiszem, ha az önkormányzat akár szépen kéri is, saját lakóhelyének annyit megtehet – hiszen csak erre vonatkozott, hogy a lakóhelyen lehet az önkormányzatnak, és egy hónapban 4-5 napra arra kötelezni –, hogy közhasznú, közérdekű munkát szakmájának megfelelően végezzen.
Én – elnézést – abból indultam ki, ha én munkanélküli vagyok, orvos vagyok, akkor a saját lakóhelyemen, máshova nyilván nem utaztatnak el, ha szólnak, és én nem tudok mit kezdeni magammal, mert otthon dolgozgatok, amíg tudok – nem megyek el idegen helyekre; ha szólnak, hogy szűrjek le akár egy óvodát, vagy egy iskolát, azt hiszem, minden további nélkül ezt megteszem, és erre én hajlandó vagyok. Egyébként azonban semmi olyan – hogy mondjam – fel sem merült bennem, hogyha valaki a lakóhelyéért tesz valamit, ezt rabszolgamunkának vagy valaminek kellene fölfogni, és az ország szűkös, meg nyomorult helyzetében talán ez egy önkormányzatnak is némi segítséget jelenthet, hogy kicsit a dolgait jobban rendben tartsa, rendbeszedje. Elnézést, ha félreértette. Köszönöm szépen.
