MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Képviselőtársaim! A foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvény módosító javaslatához Havas Gábor képviselőtársammal közösen nyújtottunk be egy módosító indítványt, amely több ponton érinti a törvényjavaslatot.
Az egyik ilyen lényeges pont az – a Ház előtt ismert –, hogy közel két hónappal ezelőtt elfogadtuk a végkielégítésről szóló törvényt, amely törvény megszab egy végkielégítési minimumot. Abban az esetben, hogyha az érdekképviseleti szervek az adott munkahelyen ennél a törvényben megszabott minimumnál nagyobb végkielégítésben tudnak megállapodni a munkáltatókkal, abban az esetben ez a törvényminimumtól pozitív irányban való eltérés ne számítson be, tehát ezek alapján a Szolidaritási Alapnak a végkielégítést folyósítani kelljen; vagyis a munkanélküli járadékot folyósítani kelljen.
Egy másik ilyen lényeges módosító indítványunk az az, hogy a Szolidaritási Alaphoz való hozzájárulás mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal részéről, ennek a megszabása a költségvetési törvény keretében történjen. Erre egy példát szeretnék mondani. Kezemben van a Munkaügyi Minisztérium kimutatása, amely kalkulál a jövő évi várható munkanélküliség alakulásáról, januárban 380 ezer fővel számol, decemberben 575 ezer munkanélkülivel számol. Figyelembe véve a várható inflációt, figyelembe véve, hogy mennyi összeg folyik be a Szolidaritási Alapba, figyelembe véve a jogosultak számát, előreláthatólag – a Munkaügyi Minisztérium számításai szerint – 11 milliárd 172 millió forint hiánnyal zárja a következő évet a Szolidaritási Alap.
Ismeretes az a tény, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvényben a Szolidaritási Alap nem teljes, de a hiány meghatározott részére a költségvetést garancia terheli. Tehát véleményünk szerint ahhoz, hogy a Szolidaritási Alap működésének, egyáltalán a munkanélküli járadék folyósításának a biztosítéka meglegyen, figyelembe kell venni ezt a költségvetési garanciavállalást, mert előreláthatólag jövő év november végére a Szolidaritási Alap már nem lesz képes költségvetési hozzájárulás nélkül fedezni a munkanélküli járadék összegét.
Ezért meggyőződésünk, hogy mindezeknek a kérdéseknek az együttes vizsgálatával a költségvetési törvényben kell megszabni azt a százalékot, amely a Szolidaritási Alaphoz való hozzájárulást szabályozza. Figyelembe kell venni itt azt is, hogy a jelenleg beterjesztett költségvetésben erre a hiányra – függetlenül attól, hogy a költségvetést garanciavállalás terheli – egy forint sem kerül beállításra. Az a 10,2 milliárd forint, ami a Munkaügyi Minisztériumnál szerepel, a Szolidaritási Alaphoz való központi költségvetési hozzájárulás, az nem mást fedez, mint a közigazgatásban a költségvetési szerveknél dolgozó munkavállalóknak a járadékát, illetve a munkáltatók járadékát, tehát ez a 10,2 milliárd forint nem ennek a 11,1 milliárd forint hiánynak a fedezését szolgálja, hanem azt, hogy a költségvetési, a közigazgatási szférában dolgozók is biztosítva legyenek egy esetleges munkanélküliség esetén.
A következő modosító indítványunk, amiről Mádi László a bizottsági beszámolójában már említést tett, az az, hogy 1992-ben, illetve jelenleg nem látjuk indokoltnak a két évről másfél évre való leszállítását a munkanélküli járadék jogosultsága vonatkozásában. Meggyőződésünk szerint mindaddig, ameddig a szociális törvény keretében az egész szociális ellátás kérdése nem kerül felülvizsgálatra, nem kerül szabályozásra; figyelembe véve azt a tényt is, hogy ha 1992-ben két évről másfél évre leszállítjuk a munkanélküli járadék jogosultságának az időtartamát, ez komoly költségvetési, komoly pénzügyi kihatással nincs, ezért tartjuk indokolatlannak ezt a két évről másfél évre való leszállítást.
Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy ma Magyarországon a munkanélküliség az országos viszonylatban nagyon eltérő mértékben jelentkezik, és bizony vannak az országnak olyan térségei, ahol a munkavállalók a legjobb szándék mellett sem találnak két éven belül munkát. Itt zömmel az elmaradott térségekre gondolok, ahol az új iparágak megjelenése nagyon vontatott, a régiek nagyon gyors mértékben épülnek le, ami önmagában helyes és támogatandó lenne, de addig, ameddig itt új munkahelylétesítési programok nem indulnak el, addig illuzórikus azt várni, hogy munkavállalók a legjobb szándék mellett is két éven belül munkaviszonyt tudnak létesíteni.
Mindezekre figyelemmel az egészet talán még csak annyival egészíteném ki, hogy abban az esetben, ha valakinek másfél évre most levisszük a munkavállalói járadékhoz való jogosultságát, és letelik ez a másfél év, utána nem kerül ki a költségvetés látóköréből ez az állampolgár, mert mint szociális segély igénylője fog jelentkezni az önkormányzatnál, és mint tudjuk, az önkormányzatok szociális segélyre fordítható pénzkeretük jelentős részét a központi költségvetés forrásaiból tudják fedezni.
Én a módosító indítványaink közül erre a három pontra hívnám fel a képviselőtársaim figyelmét, és kérném, hogy e vonatkozásban támogassák módosító indítványainkat. Köszönöm szépen. (Taps.)
