KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)

Teljes szövegű keresés

KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló Paszternák Lászlóval annyiban egyetértek, hogy valóban egy olyan törvényt fogadtunk el ez év tavaszán a foglalkoztatás elősegítéséről, amely mindenben megfelel az európai normáknak, és egy olyan utat nyitott előttünk, amely e vonatkozásban európai országgá emelt volna minket.
Azzal viszont már vitába szállnék, hogy mennyiben tartható változatlan formában ez a törvény, mik azok az indokok, amelyek mégis arra vezérelnek – engem legalábbis –, hogy a módosító indítványt, természetesen az itt benyújtott egyéb módosítások elfogadása esetén, azért támogassam és mereven ne utasítsam el.
Ebben a törvényben olyan jogok fogalmazódtak meg és olyan lehetőségek adódtak, amelyek részben a teherbíróképességet tették most már kétségessé, részben pedig a visszaélések számát én nem tartanám olyan elenyésző számúnak, mint ahogy azt Paszternák úr mondta. Igen jelentős rétegek éltek ezzel vissza. Itt a gond majd az lesz, hogy akik e módosítás után kerülnek ebbe a helyzetbe – és ezek lesznek most már valóban többen, és őnekik nem lesz lehetőségük ezzel játszani –, ezen szabályok között kell, hogy éljenek.
De miről is van szó, és miről is szólok itt a részletes vitában?
Pelcsinszki Boleszláv képviselőtársammal benyújtottunk egy módosító indítványt a 12. § (4) bekezdésének elhagyására, amit – örömmel hallottam, hogy – a szociális bizottság támogató együttérzéssel fogadott, sajnos az egyéb bizottságokban ez nem volt ennyire egyértelmű.
A végkielégítés rendszerének és a munkanélküli járadéknak az olyan összekapcsolása, amely kétségbeejtő helyzetet teremthet részben a munkavállalói, de azt hiszem, a munkaadói oldalon is.
A munkatörvénykönyv módosításával elfogadtuk ennek az intézménynek a kötelező bevezetését, de nem gondoskodtunk annak abban a formában történő fenntartásáról, amire ez irányul.
A végkielégítés – magából az elnevezésből is adódik – egy kvázi újrakezdési támogatás, egy segítség a talpraálláshoz, nem pedig a létfenntartásnak a biztosítása, mint a munkanélküli járadéknak a feladata lenne ez. E vonatkozásban nem tudom – egyszerűen nem is értem –, hogy ajándékot adunk, hozunk is, meg nem is, mint a mesebeli okos parasztlány, aki a szita alól kiengedi a galambot, csak a sültgalamb, sajnos, itt nem jelenik meg, hanem éppen azt a hitet, azt a bizalmat ingatja meg, amely a dolgozóknál és a munkavállalók nagy többségénél a munkatörvénykönyv módosításával: a végkielégítés bevezetésével korábban kialakult
Azt is el kell mondani, hogy e két intézmény költségtétele és eredete nem ugyanaz. A végkielégítést a munkáltató a költségek terhére, míg a munkanélküli járadékot a járadékfizetésből bejött központi alapból kell kifizetni. E kettőnek – úgy vélem – egymáshoz nincs köze.
Elgondolkodtató az is, hogy akik magasabb végkielégítést kapnak, azok általában hosszabb ideje dolgoznak és magasabban kvalifikált, jobb munkát végző emberek, így valószínűleg az újabb elhelyezkedésük nem lesz ilyen problematikus, mint azoké a tízezreké, akik az alacsonyabb végkielégítés ellenére hosszú ideig lesznek kénytelenek munka nélkül maradni, így a munkanélküli járadék fogja számukra az egyetlen megélhetési forrást biztosítani, és attól az esélytől is elesnek, hogy egyáltalán valamiféle újrakezdést tudjanak maguknak megteremteni.
Ha azt mondjuk, hogy a végkielégítés rendszere és a munkanélküli járadék így együtt, ezzel a megfogalmazással tartható, de a költségvetés ezt nem teszi jelen pillanatban lehetővé, akkor talán azon kellene elgondolkodni, hogy a végkielégítésnél egy munkatörvénykönyvi új szabályozásnál el lehetne azt érni, hogy bizonyos ideig egy adott munkáltatótól eltávozó dolgozó ne kaphasson újabb végkielégítést. Ez egy újabb rendszeri szabályozás, a munkatörvénykönyv vonatkozásában kell erről beszélni.
Én azt kérném itt a képviselőtársaimtól, hogy ezt a bekezdést – a (4) bekezdést – szíveskedjenek támogatni, hogy elmaradjon, ugyanis ez olyan terhet jelent, amelyet jelen pillanatban nem biztos, hogy túl sokan el tudnának viselni anélkül, hogy további megélhetésük ne válna lehetetlenné. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem