BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre szeretném azt bocsátani, hogy ez a törvénymódosító javaslat, ami a tisztelt Ház előtt fekszik, számomra csak felületi kezelésnek tűnik a probléma megoldását illetően, de megítélésem szerint még annak is rossz. A megoldás természetesen a foglalkoztatás preferálása, a munkahelyteremtés, de ez – azt hiszem – most nem ehhez a témához kapcsolódik, a költségvetési vitában képviselőtársaim erről bőven fognak szólni.
Én megvallom, már nem okozott lelki krízist, hogy számos módosító javaslatunk közül mindössze kettőt – a törvénymódosítás szempontjából nem túl jelentőset – támogattak a bizottságok.
Itt szeretnék visszautalni két felszólalóra.
Az egyik Balás István képviselő úr, aki az alkotmányügyi bizottság nevében szólt, és azt firtatta, hogy a bizottság ülésén a szociális érzékenységéről úgymond oly híres Szocialista Párt sem a bizottsági tagokkal, sem pedig az előterjesztőkkel nem képviseltette magát.
Nos, szeretném ehhez a megjegyzéshez azt hozzáfűzni, hogy megítélésem szerint nem a jelenlét, hanem a módosító javaslat tartalma az, amely a szociális érzékenységről tanúbizonyságot tehet.
Zsupos Lajos képviselő úr – a gazdasági bizottság nevében – elmondotta, hogy 75 módosító javaslat közül 16-ot támogattak, és mondja, hogy ez minősít. Itt azon kellene gondolkodni, hogy kit vagy mit minősít: a módosító javaslatokat-e, vagy a bizottságot-e? Én persze ebbe most nem akarok belemenni.
Nos, az én megítélésem szerint nem lehet kétszeresére duzzadt munkanélküliséget járadékfizetési idő és járadékösszeg csökkentésével kezelni. Matematikailag lehet, hogy ez menni fog, szociálisan biztos, hogy nem. Mert gondolt-e valaki arra, hogy a tavasszal jelentősen megnövekszik azok száma, akik már nem jogosultak ellátásra, munkahelyet nem kapnak, velük mi lesz?
Az általános vitában már vázoltam egy koncepciót, amely megoldást adhatna a problémára, ez a háromlépcsős megoldás. Ezt azért is szeretném elmondani, mert egyfelől módosító javaslatunkban benne van, és e mellé szeretnék támogatót szerezni a tisztelt Ház tagjai közül, másrészt pedig számomra úgy tűnt a gazdasági bizottság előadójának szavaiból, hogy ezt a koncepciót a bizottság vagy nem érti, vagy nem akarja érteni.
Miről is van tulajdonképpen szó? Arról van szó, hogy ez a háromlépcsős rendszer úgy működne, hogy először az első lépcsőben egy munkanélküli biztosítás járulékbefizetési kötelezettséggel, így ebből az ellátási rendszerből kimaradnának a pályakezdők. Ennek a maximális folyósítási időtartama egy év lenne. A forrás a munkáltatók és a munkavállalók, a munkanélküliség szintjéhez igazított kötelező befizetései – ez a jelenlegi szolidaritási alap –, ennek a kezelője a munkaerőpiaci szervezet lenne.
Szeretném hozzátenni, hogy a járulékbefizetéssel a folyósítandó járulék természetszerűen arányos kellene, hogy legyen. A második lépcső az a bizonyos munkanélküli segély. Ebbe a biztosítási keretet kimerítő tartós munkanélküliek, illetve az onnan kiszoruló, de munkavállalásra alkalmas és kész emberek részére történne. Ide kerülne például a pályakezdők, munkaerőpiacra visszatérni szándékozó nők ellátása.
Segély folyósításának időtartama az ismételt munkába állásig terjedne, mely idő alatt a munkanélkülinek rendszeresen együtt kell működnie a munkaerőpiaci szervezettel, a jogosultság megállapításánál a család jövedelmi helyzete a meghatározó. A segély forrása az állami költségvetés kezelő, ugyancsak a munkaerőpiaci szervezet.
A harmadik lépcső, amelynek a létrehozására, megalkotására, illetve a jelenlegi meglévőnek az átalakítására teszünk egy módosító javaslatot, hogy a tisztelt Ház kötelezze egy határidővel a Kormányt ennek benyújtására, ez pedig egy liberalizált szociális segélyrendszer, ez a mostanihoz kapcsolódna, ahol tulajdonképpen a jogosultság indoka már nem a munkanélküliség, hanem a szociális rászorultság. Így a jogosultság megállapításánál a család jövedelmi helyzete a döntő.
Szeretném azt kiemelni, hogy a szociális bizottság előadója, utalva arra, hogy pillanatnyilag finanszírozási okok miatt nem tartják időszerűnek, de mégiscsak emellett tette le a voksát.
Végül szeretnék három megjegyzést tenni. Az első: bár a bizottságok elutasították Réti Miklós tisztelt képviselőtársam módosító javaslatát, de én úgy vagyok vele, hogy még a gondolat is felháborít. Itt tulajdonképpen kényszermunkáról van szó. Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Kérem tisztelettel, a kényszermunkát az Európai Szociális Charta is tiltja. Tehát én nem hiszem, hogy ilyen elemet ebbe a törvénybe, egyáltalán magyar törvénybe be szabadna emelni.
A másik: nyomatékkal és ismételten kérem, ha egyes munkanélküliekkel probléma van, ne az összeset próbáljuk büntetni. Nem szabad, nem lehet folytatni azt a módszert, amely a munkanélkülieket próbálja összeugratni a még munkában lévőkkel. Nem visz az sehova, tessék ezt megérteni.
Én megmondom őszintén, nem akartam hinni a fülemnek, amikor a budapesti munkaügyi központ egyik vezetője úgy nyilatkozott a rádióban, hogy a munkanélküliek ellenőrzése során meghallgatják a szomszédok véleményét is. Nagyszerű! Hátha farba rúgta a kutyáját, ebből már lehet valami. Bár a háztömbmegbízotti intézmény sem lenne rossz, ez már működött e hazában.
Én ezekkel kérem a tisztelt Házat, hogy akkor, amikor a foglalkoztatási törvény módosításáról, illetve annak módosítási javaslatairól dönt, az általunk benyújtott módosító javaslatokat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
