HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság titkára:
HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság titkára:
HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság titkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a kivételes helyzetben van ma az Országgyűlés, hogy olyan törvényt tárgyal, amelyben a Ház valamennyi oldalán egyetértés mutatkozott meg. Ez kifejeződött abban, hogy valamennyi párt megszavazta ennek a törvényjavaslatnak a soron kívüli, kivételes eljárásban történő tárgyalását, és megmutatkozott abban is, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is mind a módosító indítványt, mind a törvényjavaslat egészét a bizottság valamennyi tagja egyhangúlag támogatta. Ezért, lerövidítendő a tárgyalási időt – mivel a módosító javaslatomat a Kormány és a kormánypárti képviselők is támogatták –, egyben a képviselőcsoportunk nevében is elmondom a hozzászólásomat, és ígérem, hogy a szünetig a szavazásra is sor kerülhet.
A törvényjavaslat, amely egy egy évvel ezelőtt meghozott törvényt kíván módosítani, egy olyan kérdésben nyújt – meglehetősen korlátozott hatásfokú, de azért nem jelentéktelen – orvoslást, amely kérdésről az alkotmányügyi bizottság már a költségvetési irányelvek vitájánál is kifejezte egyhangú véleményét. Ez a kérdés: az ítélkezés színvonala, a bíróságok ítélkező tevékenységének színvonala, ehhez a költségvetési támogatás biztosítása.
Valamennyien az alkotmányügyi bizottságban egyetértettünk abban, hogy a bíróságok munkájának színvonala kívánnivalókat hagy maga után, és ez elsősorban nem az ott dolgozók miatt van így, hanem amiatt, hogy a költségvetés nem kellő mértékben értékeli ennek a munkának a fontosságát, illetőleg értékelte ezt a múltban. Úgy látjuk, hogy egy stabil piacgazdaság felépítésének két alappillére van: a magántulajdon tiszteletben tartása és a szerződések tiszteletben tartása. A szerződési fegyelemhez viszont elengedhetetlenül szükséges az, hogy a szerződő felek tisztában legyenek azzal, hogy bármely szerződésszegés esetén az így számukra keletkező károkat nem hosszas pereskedéssel tudják csak visszaszerezni, hanem viszonylag rövid időn belül, stabil ítélkezési gyakorlattal működő bíróságok azok, amelyek ezeket a jogvitákat – az állampolgárok közötti, jogi személyek közötti jogvitákat, az állampolgárok és az állam, az állampolgárok és a vállalatok közötti jogvitákat – elbírálják.
Sajnos, ez a helyzet még nem alakult ki, és azt is látnunk kell, hogy nagy veszélyek vannak ezen a területen. Békesi képviselő úr a költségvetési vitában egészen más vonatkozásban hivatkozott arra, hogy van a társadalmunkban egy veszélyforrás, hogy az ország táradalmi rétegződése egy délamerikanizálódási folyamaton fog keresztülmenni. Én azt hiszem, hogy az igazságszolgálatás vonatkozásában is ez a veszély fennáll, és ennek a veszélynek az elkerülése érdekében a Háznak intézkedéseket kell tennie.
Fennáll az a veszély, hogy a rosszul fizetett, rossz technikai körülmények között működő bíróságok nem tudják elvégezni a feladatukat, az igazságszolgáltatásban egy olyan káoszhelyzet keletkezik, amely a jogbiztonságot alapjaiban "ringatja" meg, az ügyek, a viták nem az igazságszolgáltatás rendes medrében, hanem a korrupció különböző csatornáin rendeződnek.
Ennek a veszélynek a kiküszöbölését is szolgálja az, hogy az igazságszolgáltatásban tevékenykedőket – a bírákat, az ügyészeket – az egyéb, úgymond, közalkalmazottaknál vagy közhivatalt ellátóknál nagyobb mértékben kívánja anyagilag honorálni a Kormány, és ebben élvezi az ellenzék támogatását.
A törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtottam be, amely mellett szeretnék érvelni – kiléptem most már bizottsági előadói szerepemből, bár a bizottság is támogatta ezt a javaslatot. Ez a javaslat arra irányul, hogy a törvényjavaslatban tegyünk különbséget a hierarchikus alárendeltségben tevékenykedő ügyészek és az ilyen hierarchikus szervezetbe nem illeszkedő ítélkező bírák között, és a két kategóriánál különböző módon történjen a soron kívüli előléptetés: az ügyészeknél, akiknek van felettesük, a felettes el tudja bírálni a munkájukat; a bíráknak nincsen felettesük, a bírák függetlenek az ítélkezési tevékenységükben, ezért nem lehet olyan személy, aki mint felettesük, értékelné azt, hogy ők jól dolgoznak vagy rosszul dolgoznak, akár egy büntetőbírónál, akár egy polgári bírónál, ezt a felettes nem tudja megítélni.
Ezért hosszú távon az lenne a kívánatos, ha ilyen különbségtétel nem is lenne, hiszen hosszú távon az lenne a kívánatos, ha minden bíró egyformán kiválóan látná el a munkáját. Jelen pillanatban ez még csak – hogy úgy mondjam, jogi szakkifejezéssel élve – vélelmezhető, de ez a vélelem sajnos néha megdönthető a tapasztalatok alapján. Ezt indokolja az előterjesztés is, és ezt indokolja a tapasztalat is.
Ezért a kiemelkedő teljesítményt – a többi kolléga által kiemelkedőnek ítélt teljesítményt – nyújtó bíróknak pusztán a megfelelő honorálás érdekében lehetővé kell tenni, hogy a kollégium döntése alapján soron kívül előlépjenek egy fizetési kategóriával. Természetesen a tudományos fokozatot elérő bíróknál ugyanúgy működhet az automatizmus, mint az ügyészeknél, hiszen itt külső szerv, a tudományos minősítést végző intézmények bírálják el a fokozatra való érdemességet.
Mindezek alapján, tisztelt Ház, a bizottság nevében is és a magam nevében is kérem a Ház valamennyi képviselőjét, hogy támogassa a 3842-es számon benyújtott módosító indítványomat, és támogassa a törvényjavaslatot, mert ezzel támogatja a Kormánynak azt a kicsiny lépését, amely az ítélkezés színvonalának növelése érdekében ezzel a törvénnyel megtevődik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Gyér taps.)
