OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP) Elnök úrnak köszönöm a szólás lehetőségét, a tisztelt Országgyűlésnek pedig feltehető türelmét. Az aggodalom késztet arra, hogy szót kértem, féltem a parlamenti demokráciát bizonyos jelenségektől. Olyan eseteket fogok felsorolni, amelyek szintézisét a következtetés adja meg.
A kárpótlási törvény vitájában itt, a plenáris ülésen észrevételeztem és helytelenítettem a FIDESZ magatartását. Azt követő szünetben a frakció érdemdús vezetője megkeresett, sziszegő hangon megfigyelmeztetett, ha az etikai kérdéseket tovább folytatjuk, akkor a Kisgazdapárttal kapcsolatban mindent kiborítanak, a III/III-as ügyektől kezdve mindent. Megköszöntem a készségét, hogy segítene megtisztítani pártunkat az oda nem való elemektől. A válasz az volt: fogadja ezt a közlést ultimátumként. Az ultimátumokat ismerjük más vonatkozásban, kár lenne, ha a parlamenti politikába bevonulna ez.
Másik eset: sajtóértekezleten szóvátettük, hogy ellenzéki képviselők is mutatnak érdeklődést a kisgazdapárti elképzelések és megoldások iránt. Azonnal rohan az ifjú demokraták megbízottja, felszólít, közöljem, hogy a FIDESZ soraiból ki az, aki egyetért. Válaszom: én tisztelem az illető véleményét, és nem vagyok a frakció besúgója.
Miért említem ezt meg? – mert utána a televízió nyilvánossága előtt az érdemdús frakcióvezető szólási lehetőséget kap arra, hogy ítéletet mondjon, felfüggessze Oláh Sándor szavahihetőségét, azután méltánylandó körülmények miatt ezt az ítéletet enyhíti pár napra – ahogy közölte a televízió.
A kettő között valahogy nagyon érdekes és szoros összefüggés van. Én ezt hadd ne világítsam meg önök előtt, mert aki a két eseményt egymás mellé téve az összefüggést nem ismeri fel, annak szünetben külön elmagyarázom.
A másik jelenség: a házbizottság és maga az elnök úr is mindent elkövet, hogy a mindenki által történelmi fontosságúnak tartott kárpótlási és tulajdonrendezési törvény megfelelő gyorsasággal és hatékonysággal kerüljön a Parlament előtt megtárgyalásra. Mások ellenzik ezt, és olyan helyzetet teremtenek: van olyan hét, amikor ennek a törvénynek a tárgyalására összesen 123 perc jut! Ha én összeadom a tárgyalási idő terjedelmét, kérem, vetekszik a címertörvénnyel kapcsolatos időveszteséghez. Persze, hogy megjelenik a közvéleményben és elsősorban a sajtóban egy olyan vélemény, hogy rétestésztaként tárgyalja a Parlament ezt a törvényt. És mit tudunk erre adni magyarázatként – hisz az optika tényleg ilyen! Vajon a szándék nem ennek az optikának az előállítását szolgálta?
Más jelenség, és szomorúan említem meg, hogy hónapok óta hallatlan energiákat fordítunk arra, hogy békességet és egyetértést teremtsünk e törvény körül. Sajnos, tárgyalópartnereinkben a minimális etikai következetességet sem tapasztaljuk néha.
És akkor intézményeinkről is egypár szót hadd szóljak. Elsősorban nem az elismerés hangján kívánom megemlíteni Kormányunk magatartását ebben a kérdésben. Nem kevés felelősség a Kormány felelőssége – és ebben mi is benne vagyunk, akik ennek a Kormánynak felelős részesei vagyunk, pártként –, hogy ez a törvény, amit a társadalom olyan fontosnak és ma már a gazdasági élet minden számottevő tényezője oly fontosnak tart, itt tart, tíz hónap késedelem után, mint ahol van.
Sokszor – oldásként mondom inkább a példát – erre a tatarozás alatt álló épületre ki lehetne tenni a táblát, hogy "Tatarozás alatt és rendszerváltás alatt a Kormány működése zavartalanul szünetel". (Derültség a bal oldalon.) Sajnos, ezekben a kérdésekben a szünetelést tapasztaltuk.
Másrészt viszont intézményeinkkel szemben és intézményeink megszemélyesítőivel szemben tűrhetetlen viselkedésnek és magatartásnak vagyunk naponta fültanúi. A Ház elnökét ismerjük, szeretjük, tudjuk: tanárember, és ennek megfelelően bizonyos fokig didaktikus módszereket alkalmaz a házvezetés munkájában. (Derültség a bal oldalon.) Miért kell ebből mindig gúny tárgyát csinálni? A Kormány miniszterelnöke, tudjuk, elhibázott információk, interjúk és egyebek kapcsán: egy beteg ember. Miért kell ebből időnként gúnyt csinálni? És ami a legszomorúbb: a köztársaság elnöke miért ül itt, a Parlamentben, mintha a vádlottak padján ülne, egy amnesztiatörvény kapcsán? És az emberek, akik valamikor, az események idejében a kis egérkétől is ijedten kucorodtak föl valahova, most az állatszelidítők bátorságával csattogtatják szellemi ostoraikat az elnök felé. (Taps a bal oldalon.)
Egy teljes, széles körben emlegetek eseményeket, és most jutok el a következtetésekig. Nem akkor kezdődött a történelmi tapasztalat szerint a diktatúra, amikor a Cseka legényei bőrkabátot húztak vagy Szamuely gyermekei, vagy a fascio Olaszországban fekete inget húzott vagy Münchenben barna inget vagy Budapesten zöld inget. Akkor a terror kezdődött, nyíltan, elismerten és tagadhatatlanul. E terrorra mindig előzőleg a diktatúrára törekvés, annak érdekében az anarchiára törekvés, annak érdekében pedig az alkotmányos intézmények és vezetők iránti hit és bizalom megrendítésére irányuló törekvés volt a jellemző. Ismerjük föl a történelmi példákból a ma problémáját! A demokrácia háza nyitott ablakokkal-ajtókkal áll itt, éppen azért, hogy minden szegletébe és minden szellemi áramlat besugározhasson. De az utóbbi időben hideg böjti szelek jönnek, bal oldali és jobb oldali ablakokon egyaránt, ebbe a Házba! És ezek a böjti szelek egyaránt kavarják meg és zavarják össze azt, amit mi megpróbáltunk a demokrácia házában eddig összegyűjteni, felhalmozni.
Féltem a parlamenti demokráciát, és ezért kérdezem: nem kellene egy-két ablakot itt becsukni? Nem kellene rendbe tenni a most összezilált dolgainkat a demokrácia házában? Nem kellene először erre vigyázni, és utána a jövőbe vetni a tekintetünket?
Nem lehet önkritika nélkül erről a kérdésről beszélni – hogy ne más vesse fel. Mi sajnáljuk, ha szélsőséges irányzatokban kisgazdapárt jelvényű emberek is ott találhatók. El fogjuk ezektől határolni magunkat, és ha ők nem mennek el tőlünk, mi fogjuk elküldeni őket magunktól. (Taps a bal oldalon.)
De mindenki a maga háza táján ezzel a gondossággal egy kicsit nézzen körül, és akkor egész biztos, együtt tudunk már nem aggódni, hanem cselekedni a parlamenti demokrácia megvédéséért. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
