LABORCZI GÉZA (SZDSZ)
LABORCZI GÉZA (SZDSZ)
LABORCZI GÉZA (SZDSZ) (Közbeszólás jobbról: Igen!) Köszönöm a bizalmat. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallgattam az államtitkár úr válaszából azokat a részeket, amelyek arról szóltak, hogy mind neki személy szerint, mind a kormányzatnak erős szándéka az állam és az egyház szétválasztása, hiszen ez úgy gondolom, hogy minden tisztességes politikai erővel és minden tisztelt egyházi gondolkodással találkozik.
Interpellációmat azért nyújtottam be, mert úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben valóban tiszta vizet kell önteni a pohárba. Az elmúlt időszakban több egyház képviselőjétől az az információ érkezett hozzám, hogy valójában az a szervezeti kettőslátás, amelyet az interpellációmban megfogalmaztam, nagyon is valóságos, hiszen nem tudják az egyházak, hova is tartoznak. (Zaj, mozgolódás jobbról.) A kérdést elsősorban operatív módon szeretném megfogalmazni, pragmatikusan, hiszen így vetődik fel. Nem tartanám szerencsésnek, ha az a tendencia érvényesülne, hogy egy miniszterelnöki hivatalhoz kapcsolódik az egyházak ügye, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy egy demokráciában a kormányok jönnek-mennek, az egyházak maradnak.Azzal a szemlélettel, amit ön mondott, hogy a problémákat ott kell kezelni, ahol fölvetődnek, maximálisan egyet tudok érteni.
Ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy egyáltalán azt, hogy az egyházak ügyével bármilyen módon egy összefogott szervezet foglalkozzon, valójában nem szükséges. Az Új Ember 1991. március 24-i számában Pálos Miklós államtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy ő az egyházak érdekeit szeretné képviselni. Véleményem szerint azonban, mint mindenütt, ebben a kérdésben is egyértelmű, hogy minden érdekképviselet akkor jó, ha az nem felülről, hanem alulról építkező. Így tehát azt gondolom, hogy minden jószándék ellenére, amely az államtitkár úr szavából kicsengett, számomra a tiszta víz a pohárban csak félig valósult meg, így tehát válaszát nem tudom elfogadni. (Taps balról.)
