PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF) Tisztelt Miniszter Úr! A környezet védelme sürgősen további erőfeszítéseket kíván. Éppen ezért kell egyértelműen támogatnunk a kormányzatnak azt a jogos törekvését, hogy többek között mindent meg kíván hozni, illetve tenni annak érdekében is, hogy minél kevésbé legyen környezetszennyező közlekedésünk. Ennek indokoltságát senki nem vitathatja, a szigorító megoldási módok és a hatósági szabályozás ütemezésével kapcsolatban azonban már több aggály felmerülhet.
Az örvendetes és követendő, hogy máris eltörölték a négyütemű motorokra a vámot, a katalizátoros járművekét pedig 5%-kal mérsékelték. Ez azonban még önmagában mindig kevés, mert nem ösztönzi kellően az elöregedett, zömmel kétütemű motorokkal üzemelő hazai gépkocsiállomány mielőbbi természetes kicserélődését. Az is ésszerű törekvés, hogy például az idén az OKGT meg akarja duplázni az ólommentes benzin értékesítésének mennyiségét, s környezetkímélő motorolajat fejlesztett ki a kétütemű járművekhez. Ez azonban így önmagában még mindig csak szándék.
Azért, mert jelenleg a hazai gépkocsi-tulajdonosok zömének jó, ha futja az egyre csökkenő vásárlóértékű jövedelméből egy-egy hat-tíz éves Trabantra, Ladára, stb.-nek az üzemeltetésére. Korszerű cserére pedig többségük anyagiak hiányában gondolni sem mer.
Ami pedig a zöldkártyát illeti, még bonyolultabb és riasztóbb a helyzet. Ugyanis a Közlekedési Minisztérium tervei szerint a jövő évtől már a műszaki vizsgán mérhetik a gépkocsik CO-kiáramlásának értékét is, ami 1993-tól kötelezővé válik. Magyarul ez azt jelenti, hogy akinek ilyen-olyan korú, állapotú gépjárműve átjut a műszaki lécen, az lesz jogosult kitenni a szélvédő mögé az ominózus kártyát. Ettől kezdve az utakon is szúrópróbaszerűen ellenőrzik majd a kocsik CO-kibocsátását, s a nékülözhetetlen kártyát azonnal elveszik, ha a jármű CO-paraméterei az előírtnál magasabbak.
Joggal kérdezhetik aggódva sokan, a hazai személygépkocsi-állomány összetételét, korát és műszaki állapotát tekintve nem korai-e ez a drákói intézkedés. Még egyszer hangsúlyozva, hogy azt senki nem vonja kétségbe, hogy a környezet védelme és a levegőszennyezés csökkentése érdekében valóban szükség van hathatós intézkedésekre.
A kérdésem tehát: ebben a kényszerhelyzetben mi lehetne a kompromisszumos átmeneti megoldás? Mert lépni kell, az biztos, de igen sajnálatos lenne, ha a korábbi rendszerben évtizedekig tartó sanda politikai szándékok által mozgatott ostoba gépkocsi-politika tovább élne. Tisztességesebb lenne előbb lehetőséget adni a személyautópark megfiatalítására, korszerűsítésére, azután jöhetne a zöldkártya.
