HÁMORI CSABA (MSZP):
HÁMORI CSABA (MSZP):
HÁMORI CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Negyedik hete szerepel az Országgyűlés napirendjén az önkormányzati tulajdon témája. Számomra az eddigi általános vita legszembetűnőbb sajátossága az, hogy nagyon jelentős mértékben megváltozott a kormánykoalíció vezető pártjának, a Magyar Demokrata Fórumnak a korábban vallott álláspontja. Korábban tudniillik a Magyar Demokrata Fórum – mind programjában, mind pedig az önkormányzati törvény egy évvel ezelőtti vitájában – jelentős önkormányzati vagyont szeretett volna látni. Programjában még úgy fogalmazott, hogy a városoknak, a helyi közösségeknek ismét vagyonnal kell rendelkezniük. Törvénykezési eljárással a települések tulajdonába kell adnunk a ma területükön található állami tulajdonokat, a terület állami földjeit, a telkeket, az állami tulajdonú ingatlanokat, a pártházaktól az üzlethelyiségekig, a műhelyektől a középületekig.
Természetesen mindannyiunk előtt világos, hogy ma a Demokrata Fórum álláspontja mind a Kormány beterjesztett javaslata alapján, mind pedig az eddig elhangzott kormánypárti felszólalások alapján egészen más. Megjegyzem, hogy a Kisgazdapárt is és a Kereszténydemokrata Néppárt is korábban nagyon jelentős önkormányzati tulajdont látott volna szívesen: hangsúlyozták programjaikban, hogy az önkormányzatok önállósága és függetlensége érdekében van szükség olyan önkormányzati vagyonra, amely vállalkozásra is lehetőséget nyújt.
Itt tehát koncepcióváltás történt. Hogy ennek mi az oka, nehéz kitalálni – vagy talán nagyon is könnyű. Az általános vitában eddig többen utaltak arra, hogy bizonyára az önkormányzati választások eredménye változtatta meg a kormánykoalíció álláspontját. Lehet, hogy ez így van, ma mindenesetre azt tapasztaljuk, hogy a vita a koalíciós és az ellenzéki pártok között már nem a hatalommegosztás elvont vitája, hanem a hatalomgyakorlás konkrét kérdései körül folyik. Ebből a vitából kitűnik, hogy a koalíciós pártok újraértelmezték, megváltoztatták korábbi elgondolásukat.
Boross miniszter úr egyenesen fogalmazott. Azt mondta expozéjában, hogy már az önkormányzatok csak olyan vagyontárgyakat kapjanak meg, amelyek működésükhöz, valamint intézményeik és közszolgáltatást végző vállalataik ellátásához szükségesek. Hasonlóan fogalmazott tisztelt képviselőtársunk, dr. Sóvágó László, az MDF vezérszónoka is, aki utalva a helyi önkormányzatokról szóló törvény indoklására úgy fogalmazott: az önkormányzati tulajdon fő rendeltetése, hogy a közszolgáltatások egy részét biztosítsa. Sóvágó László is küszködött ugyanakkor azzal az ellentmondással, hogy az önkormányzatokról szóló törvény lehetővé tette az önkormányzatok vállalkozásait, de mivel tudjuk, nincs mivel, mert nem jut vállalkozói vagyonhoz az önkormányzat, ezért az ellentmondást Sóvágó László képviselőtársunk úgy oldja föl, hogy ezzel mint általános elvvel egyet lehet érteni – mármint az önkormányzati, vállalkozásra alkalmas vagyonnal.
Hasznos Miklós, Kereszténydemokrata képviselőtársunk szerintem találóan fogalmazott. Azt mondta, hogy az önkormányzati tulajdon egy sajátos tulajdonforma, amely az alkotmánymódosítások során került be mint új tulajdoni forma, és ez olyan széles körű önkormányzati tulajdon, amilyen még sehol nem fordult el a világon. Másrészt az európai önkormányzatok a privát szférából indultak, nem az állami tulajdon lebontása útján jutottak tulajdonhoz, ezért ott ilyen mértékű önkormányzati tulajdon nincs.
Hasznos Miklós véleményével egyetértve megoldási lehetőséget kellene keresni a koalíciós pártok és az ellenzéki pártok eddigi álláspontjának közelítésére. A feladat ugyanis az, hogy egy ki nem próbált, egy történelmileg új helyzetre találjunk nem átvett, nem adaptációs, hanem saját választ, olyan választ, amely stratégiailag összhangban van az európai önkormányzati törekvésekkel. Ez pedig a politika decentralizálása, a helyi önkormányzatok autonómiájának kiteljesítése – mert a helyi és regionális autonómia a modern demokrácia alapja. Ez az az út, amelyen az önkormányzati hagyományokkal rendelkező, fejlett nyugati országok járni akarnak. A megoldást természetesen saját feltételeikből eredeztetik, így például a nem kontrollált, általános célú támogatások, illetve források arányának növelésével saját bevételeiken belül. Erről szólt Józsa Fábián, tisztelt képviselőtársunk is. Ez az általános célú támogatás, amely az Európa Tanács országainál elfogadott, azt jelenti, olyan támogatást kapnak a költségvetésből, amelyet úgy használhatnak fel, mintha saját adóbevételük lenne, vagyis nincs kötve különleges kritériumokhoz, fejkvótához és a többi. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon ennek az általános célú támogatásnak a növelését a költségvetés sem az idén, sem jövőre, sem azután nem fogja tudni olyan arányban biztosítani, mint amilyen arányban ez – a Józsa Fábián által elmondott példákból következően – szükséges lenne. Éppen ezért az önkormányzati vagyon mostani elosztásánál vagy leosztásánál kívánnánk a javasoltnál lényegesen nagyobb arányt.
A törvényjavaslat tudniillik lényegében elveszi a vállalkozói funkcióhoz alkalmas vagyoni alapot, csak olyan vagyont kíván átadni az önkormányzatoknak, ami a közszolgáltatásokhoz és a helyhatósági funkciók betöltésére alkalmas. Lényegében tehát csak célvagyont ad át.
Úgy gondoljuk, hogy a mai magyarországi viszonyok között e vagyon nélkül az önkormányzatok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Az éves költségvetésnek, a parlamenti erőviszonyoknak, végső soron a mindenkori kormányoknak lesznek kiszolgáltatva. Ez pedig ellentétes mindazokkal az alapelvekkel, amelyeket a parlamenti pártok korábban kifejtettek. Az önállósághoz gazdasági alapra, ezen belül saját vagyonra és tulajdonra van szükség. Csak így képzelhető el központi hatalom mellett önálló helyi hatalom.
A törvénytervezetben kimutatható az a kormányzati szándék, hogy a gazdasági alap és a vagyon szűkítésével az önkormányzatok feletti hatalmát gazdasági eszközökkel is gyakorolni kívánja a kormányzat. Mivel ez a törvény hosszú távra határozná meg az önkormányzatok lehetőségeit, ezért nagyon kétséges, kockázatos és rövid távú politikának tartjuk, ha pillanatnyi országgyűlési erőviszonyok alapján úgy döntünk, hogy az önkormányzatok igényeit ilyen messzemenően nem elégítjük ki.
Tisztelt Ház! E törvényjavaslat megértését nehezíti a javaslat rendkívül bonyolult fogalmazása. Úgy tűnik, hogy a törvény-előkészítő apparátus, nyilván iránymutató instrukcióknak megfelelve, igyekezett kihasználni a kormányzati törekvések érvényre juttatása céljából az önkormányzati törvény szabályozási hiányosságait, hézagait. Elsősorban a 107. §-ra lehet itt utalni. Igénybe vettek olyan eszközöket is, mint a fő szabályok alóli kivételek felsorakoztatása. Ezt a célt szolgálják a definíciós tisztázatlanságok is, így mint az intézmény, közüzem, középület, belterületi föld, valamint az új belterületi beépítetlen föld kategóriája.
Az általános vitában arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál a tulajdonformák egyenjogúságát és egyenlő védelmének alkotmányos elvét szem előtt tartva mérlegelje az önkormányzatoknak átadandó vagyont. Ez azt is jelenti, hogy az önkormányzati tulajdon, amely egyébként történelmi hagyományainkon alapuló tradicionális köztulajdon mint a közösségi tulajdon egyik formája, nem különböztethető meg hátrányosan az állami vagyon elosztása során.
A törvényjavaslat több pontja ellentétes az önkormányzati törvénnyel. Ezek a rendelkezések az önkormányzati törvényben kijelölt vagyoni kört szűkítik, illetve olyan vagyonok átadásáról rendelkeznek, amelyek 1990. szeptember 3-tól az önkormányzatok tulajdonában vannak. Ilyen szakaszok: a tanácsi intézmények vagyonáról szóló 2. §; az ezer négyzetméter fölötti irodaépületek a fővárosban és a megyei jogú városokban: a 3. §; a földdel, a belterületi földdel foglalkozó 10. és 11. §; a közműveket érintő 12. és 15.§; a volt egyházi ingatlanok helyzetének rendezései korlátozását célzó 47. §; világkiállítással érintett önkormányzati vagyont elvenni kívánó 48. §; a szovjet csapatok használatában volt ingatlanokról szóló 50. §.
A felsoroltak közül néhány témáról külön is szólnék. A törvényjavaslat 2. §-ához az általános vitában csak annyi megjegyzést kívánok tenni, hogy az is ellentétes az önkormányzati törvénnyel, a 107. § (1) bekezdés d) és f) pontjában foglaltakkal. Kétségtelen, hogy itt, ennek értelmezésében bizonytalanságot okoz az intézmény fogalmának tisztázatlansága, az ezzel történő játék.
A 3. §-ban egyértelmű az a szándék, hogy erőteljesen korlátozzák az önkormányzatoknak átadandó vagyoni kört. Az ezer négyzetméter feletti irodaépületekről van itt szó. A szabályozás a vagyonátadó bizottságok szerepét is formálissá teszi, hiszen az állami igények kielégítése után még fennmaradó vagyon elosztását végezhetnék csak el.
A 11. §-nál ugyancsak nyílt, világos kormányzati szándékról beszélhetünk. Itt nem lehet átértelmezni a szöveget, olyan jogi pontatlanságok sincsenek, mint az állami bérlakásoknál vagy a középületeknél. Itt nyilvánvaló jogi csúsztatás tapasztalható. Arról van szó, hogy a belterületi állami földet a belterületi beépítetlen állami föld kategóriájával helyettesíti. Ez azon túl, hogy jogilag szakszerűtlen, egyben politikailag is átlátszó manőver.
A 43. §-ról Boross Péter belügyminiszter úr elmondta, hogy az módosítást igényel. Amennyiben az országgyűlés lényeges módosítás nélkül fogadná el, ez azt jelentené, hogy az önkormányzatok vagyonának nem kis részére nem tulajdonjogot biztosítana a törvény, hanem csak kezelői jogot, ami a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a központi hatalom bármikor beleszólhatna a tulajdoni viszonyokba, ha az érdekei úgy kívánják. Alárendelnék tehát az önkormányzati tulajdont az államigazgatási érdekeknek, vagyis az állam kisajátítás nélkül bármikor igénybe vehetné az önkormányzatok vagyonát saját államigazgatási feladatainak ellátására.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretném fölidézni Gál Zoltán képviselőtársunk szavait. A vita elején azt mondta, hogy jó lenne elkerülni a hosszú alkotmányjogi vitát. Azt mondta, hogy a Kormánynak végig kellene gondolnia, hogy belemegy-e a számára kilátástalannak látszó alkotmányjogi vitába, amely feltehetően újra elhúzza az alkotmányügyi döntés miatt e fontos törvény hatályba lépését, vagy pedig a kétharmados szakaszok köréről előzetes egyeztetés folyik. A Szocialista Párt, saját önkormányzati elveiből következően csak olyan törvényt tud támogatni, amely a közhatalmi, közszolgálati és vállalkozói funkciók ellátásához szükséges vagyont az önkormányzatoknál a törvényjavaslatban szerepelteknél lényegesen szélesebb körben biztosítja.
Nem kívánunk tehát asszisztálni egy olyan törvényhez, amely az önkormányzatiság elvét, végső soron a demokráciát is sérti. A benyújtott javaslatot ilyennek tartjuk, ezért ebben a formájában nem tudjuk elfogadni.
Szeretném végül fölolvasni a balatonalmádi önkormányzat polgármestere által és 1500 polgármester által aláírt levélnek a másolatát: "Mai problémáink cselekvőképes és vagyonos önkormányzatokat is nehéz feladatok elé állítanának…"
