KÁLLAY KRISTÓF (független):
KÁLLAY KRISTÓF (független):
KÁLLAY KRISTÓF (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A független képviselők közül mint a jelenlévő férfi képviselők legfiatalabbika kaptam lehetőséget a hozzászólásra. Miután képviselőtársaim hozzászólásai elhasználták jórészt a rendelkezésre álló időt, így csak néhány kiegészítést, illetve kiegészítő kérdést szeretnék fűzni az eddig elhangzottakhoz.
Az első kérdésem, ami tulajdonképpen az előadó személyével kapcsolatos, bár semmi kifogásom nincs Für Lajos miniszter úrral kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy a Kormánynak van egy ifjúságpolitikai államtitkára, és véleményem szerint ez a téma kifejezetten olyan téma, ami feltételezésem szerint ehhez a funkcióhoz kötődne leginkább. (Taps balról.) Én bízom benne, hogy nem azért a honvédelmi miniszter úr adta elő, mert ez egy jelzés a továbbiakra nézve, hogy mely szaktárca fogja kapni az ifjúsági és gyermekügyeket. (Kis derültség.)
A következő kérdéskör, amit föl szerenék vázolni: igen jelentős azok száma ma, akik például a nyolcadik osztályt elvégzik, kikerülnek onnan és nem tudnak hol továbbtanulni. Csak például Nagykállóban, ami egy tízezres település, 214 nyolcadik osztályosból 33 gyermek, azaz 15%-uk számára nincs továbbtanulási lehetőség – miközben például ott vannak kihasználatlan, szinte üres művelődési házak. Úgy gondolom, szükséges lenne valamilyen továbbképzési tanfolyamoknak a minél szélesebb körű beindítása, hogy ezek a gyerekek ne kallódjanak el a nemzet számára.
A harmadik témakör, amire szintén választ várnék: csak Szabolcs megyében az elmúlt év során több tucatnyi új önkormányzat alakult azáltal, hogy a korábbi úgynevezett, ilyen közös tanácsokból ezek a települések kiváltak, önálló életre keltek. Ebből az is következik, hogy ezek a települések szeretnék megoldani saját területükön az iskoláztatást, a gyermekeknek a helyben taníttatását. Ez hatalmas költséget ró nyilván a költségvetésre is, hiszen ezeken a helyeken új tantermeket, tulajdonképpen új iskolát kellene építeni.
Valamilyen választ várnék az illetékesektől: hogy van-e lehetőség, szándékukban áll-e és milyen felállásban, hogy akár az alsó tagozatot vagy pedig a felső tagozatot is milyen iskolalétszámig kívánják megoldani ezeken a gyakorlatilag új és most már önálló településeken?
Ide tartozik a tornatermek kérdése is, hiszen mint láttuk, az idei céltámogatási rendszerben jónéhány településnek lehetősége adódott tornaterem-építés megkezdésére. Viszont jó néhány olyan település van, amelyik létszámánál fogva, ezáltal a helyi költségvetésénél fogva, nem volt képes olyan összeget letenni az asztalra, amivel meg tudná kezdeni egy ilyen tornatermi beruházásnak a megépítését.
Vajon egy ezer fős település mikor fog 50-60%-ot letenni egy tornatermi beruházáshoz? Úgy gondolom, erre elég sokat kell várni. És nem hiszem azt, amit nem itt hallottam szerencsére, hanem máshol, hogy a falvaknak nem kell tornaterem, hiszen ott lehet a szabadban is futkározni, szaladgálni – ez nyáron még igaz lehet, de úgy gondolom, hogy télen ott, ahol járdák és utak is alig vannak, a sárban, latyakban a gyerekek ott végzik a testedzést, azt hiszem, egy életre elmegy a kedvük bármiféle sportolástól, és nem véletlen, hogy ilyen magas azoknak a fiataloknak a létszáma, akik alkalmatlanok a katonaságra.
És végül egy utolsó kérdés, talán Andrásfalvy miniszter úr – tegnap nála voltak a kéttannyelvű gimnáziumok ügyében: bár kétségtelen, hogy létszámát tekintve igencsak marginális kérdés, de ha már van Magyarországon néhány olyan iskola, ahol kéttannyelvű iskoláztatás folyik, itt úgy gondolom, ezt a kérdéskört akkor le kell zárni. Oldjuk meg úgy, hogy mindenki számára megelégedéssel tudják elvégezni ezek a gyermekek az iskolájukat. Miszerint nagy kérdés, hogy az érettségizés modellje mindmáig nincsen kidolgozva, itt szeretném, ha választ kapnánk előbb-utóbb erre a kérdésre is. És nem kívánom tovább rabolni a meglehetősen szűkös időt, úgyhogy ezzel be is fejezem. Köszönöm.
