VINCZE KÁLMÁN (FKgP):
VINCZE KÁLMÁN (FKgP):
VINCZE KÁLMÁN (FKgP): Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nemzetgazdaságban a makroszintű döntések hatásmechanizmusa egyféleképp tükörképe a mikroszint rövid- és középtávú állapotváltozásának. Következésképpen a mindenkori gazdaságpolitikai megvalósulás gyakorlatát a gazdasági színtéren a nemzetgazdasági működés belső és külső feltételrendszere elsődlegesen determinálja.
Amikor egy társadalmi berendezkedés a törvényi feltételeket – mint a gazdasági élet szereplőinek játékszabályait megfogalmazza – a jogalkotónak két alapvető tényezőre feltétlenül ügyelnie kell.
Első: a külső kötelezettségvállalás ütemes teljesítése ne legyen olyan teher, amelybe a mikroszint érdekeltjei belerokkannak.
Másfelől: Az egymással szoros munkamegosztási és piaci kapcsolatban álló nemzeti jövedelem-termelők és nem központi reálszféra-szereplők érdek- és érdekellentét-viszonyaiban az egymással szembeni tér- és értékvesztés ne rendítse meg a makroszintet a nemzeti jövedelemváltozás révén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagy hagyományokkal rendelkező, erőteljes piaci orientáltságú feltételrendszerben is csak úgy tudnak a gazdasági szereplők a piacon tartósan prosperálni, mint a kínálati szereplők, ha folyamatosan a megújulást tartják a lét elsődleges érdekelemének. A szelektív gazdasági elrendezés alacsony arányú piackonform elemei, mint a jelenlegi nem éppen kívánatos reálszféra-struktúra és az abban ható makro- és mikroszintű döntések határai kikényszerítették a jelen törvény megalkotását.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról készült törvény tervezete megfelel azoknak a feltételeknek, a kialakult európai gyakorlatnak, a szakmai elvárásoknak és talán azoknak a valós viszonyoknak, mint környezeti tényezőnek, ahova be fog és be is kell, hogy ágyazódjon.
Nem túl szerencsés, ha egy törvényjavaslat vonatkozásában az azzal összefüggő pró és kontra érvek felsorakoztatása során a talány is megjelenik. Ez nem egy tipikus törvényalkotás során használt kifejezési elem.
Az első talány: talán igazuk van a tervezet készítőinak, amikor a három fő szakasz közül – csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolás – egyértelműen a törvény paragrafusaiban favorizálják a csődeljárás szakaszát. Ez a szakasz valóban felváltja, helyettesíti a konkrét bírósági beavatkozás szakaszát, és a szembenálló hitelező és adós számára egy utolsó, békés megegyezésen alapuló lehetőséget biztosít.
Ennek a szakasznak az általános értelmezésében az áll a középpontjában, hogy az adós kapjon lélegzetvételnyi időt saját sorai rendezésére.
Úgy gondolom, hogy a kérdés két fő érdekkört kell, hogy alapvetően elgondolkoztasson abban a vonatkozásban, hogy az előbb említett levegővétel mekkora lesz, következésképpen egyfelől hány jól működő vállalkozás fog egy rosszul működő, korántsem piacgazdaság szülte monopolhelyzetben lévő, lehet, hogy éppen most még fontos társadalmi érdeket megtestesítőt magával rántani. Másfelől a központi költségvetési bevételek VÁNYA-soron keletkező alulteljesülése milyen mértékben fogja az amúgy is törékeny egyensúlyt tovább rontani.
E kérdéskör további anomáliái közé tartozik egy nagyon nagy talány: lesz-e tömeges öncsőd? Az érintett szervezetek oldaláról a válasz: a kérdésnek két aspektusa van. Az új számviteli törvény az állami költségvetés terhére ugyancsak lehetőséget biztosít a sorok rendezésére olyképpen, hogy az eddiginél jóval nagyobb arányban számoltat el költség-, illetve ráfordításként vállalkozási tételeket. Tény, hogy e körülmény még nagyon sok, főleg nagyvállalat vonatkozásában nem prognosztizálható.
Kilépnek-e a a bajba jutott cégek a nyílt munkamegosztási kapcsolatok színterére olyan igénnyel, hogy a külső vétlen piacgazdasági szereplők mit vállaljanak át a korábban szebb napokat megélt monopóliumok terheiből? Alapjában véve arra nem lehet építeni egy viselkedési hatás várható alakulását, hogy a csődöt igyekszik mindenki elkerülni. Ma Magyarországon még ennek főleg a munkamegosztásban nincs hatásgyakorlata. Ugyanakkor vélelmezhető, hogy e törvény közgazdasági jelentőségét felismerve pozíciójavítás, netán megerősítés címszó alatt radikálisabb hűbérúri szerepet fognak eljátszani.
A második talány: talán nem szorul visszájára az a kitétel, hogy két évig nem lehet húzni a felszámolás futamidejét. A rossz gazdálkodást és annak következményeit csak lassan kívánja ezzel a radikális megoldással, felszámolással visszaszorítani a tervezet. Valószínű, hogy a törvényalkotók nem a két évet akarják ösztönözni mint lebonyolítási időtartamot. Ugyanakkor nem látszik, hogy milyen törvényi garancia vagy orientációs elem fog majd determinációs tényezőként funkcionálni a tekintetben, hogy a lebonyolítási futamidő a minimális legyen. Egy, a reálszféra működési mechanizmusának szempontjaira épített gondolkodás számára nehezen értelmezhető a két év, mivel az a jelen és a jövő inflációban mintegy 80%-os jelenérték-leértékelődést is jelenthet, mivel a kamattal reálisan nem lehet számolni.
A harmadik talány: talán a maradék csonton való osztozkodás nem úgy fog végződni, hogy a legerősebb elviszi a főcsontot, a többi viszont szépen álljon sorba, és várjon a sorára, vagy jobb, ha hazamegy, mivel a fóka megint kevesebb ott, mint azok a bizonyos alaszkai kisemberek.
Nem tudom, lehet-e csődeljárási, felszámolási kultúráról beszélni, ha ennek valamilyen gyakorlata vagy a gazdasági kapcsolatokban biztosítékrendszer szokványos, nemcsak banki tényezője lesz, akkor a vagyonból a kielégítést el lehet végezni az 58. szakasz szerint, de addig ez úgy társadalompolitikai, mint gazdaságpolitikai alapon megkérdőjeleződik. Zálogjoggal, óvadékkal való biztosítékrendszer működtetése csak a bankoknál volt általános jellemző. Ezért azoknál a felszámolásoknál, ahol a vagyon speciális volta miatt az érték alacsony mobilizációs elem, a többi hitelező szinte eséllyel sem indul a nagy osztozkodás reményében.
Ezek után várható a bankok részéről a jelzálogjog még erőteljesebb alkalmazása. Még az a furcsa helyzet is előállhat, hogy a hatodik helyen rangsorolt vállalkozások felszámolási eljárás kezdeményezése révén a bank lesz a felszámolási költségeken túli egyedüli címzett egy nagyarányú vagyonértékesítés során.
A negyedik talány: a törvény talán elbírta volna, hogy az állami tulajdoni hányad az általánostól eltérő megítélést kapjon legalább két évig. Ugyanis az már most is teljes bizonyossággal modellezhető, hogy az állami vállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fognak a felszámolási listákra tömegesen felkerülni. Tehát ezen vagyonrészekből csak azután részesedhessen az állami vállalat, az állami bank és központi költségvetés, ha már a más szektor kamat nélküli tételei is ki lettek elégítve. Amennyiben az állam és állam közti kapcsolat prioritást élvez, az a privatizáció szempontjából rendkívül hátrányos lenne.
Tisztelt Ház! A Kormány 1991-1994. évekre elkészített gazdasági programja, más néven Kupa-program és a jelen törvénytervezet néhány összefüggése.
Hogyan fog hatni a mágikus négyszög elemeire, úgymint az inflációra, a munkanélküliségre, a gazdasági növekedésre és a fizetési mérlegre?
Az a véleményünk, mint már e programról kifejtettük, hogy a munkanélküliségre gyakorolt hatása érezhető majd leginkább, méghozzá komoly növekedést eredményezhet a megélénkülő felszámolási kezdeményezés. A gazdasági növekedést is negatívan fogja befolyásolni, legalábbis az első két évben, mivel nem a reálszféra került előtérbe, hanem más, a nemzeti jövedelmet felhasználó vagy nem elsődleges módon előállító. Itt elsősorban a banki prioritás az, amely zavaró körülmény a gazdaságátalakításban és a gazdasági növekedés vonatkozásában. Az inflációt elméletileg fékezni fogja, bár nem szabad figyelmen kívül hagyni a munkanélküliség finanszírozásának problémakörét.
A fizetési mérleg vonatkozásában a csődeljárásról szóló törvény pozitív elem lesz, mivel a nemzeti vagyon várhatóan megindul a nagy vándorúton, és talán a végállomás a leghatékonyabban gazdálkodók lesznek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény a Független Kisgazdapárt és a magam véleménye szerint is egy alapos, európai joggyakorlatnak megfelelő, szakmailag jó, szerkezetében és ellenérdekeltségi gazdasági szereplők számára felépített hatásmechanizmusában a komplexitás igényével megalkotott tartalmú.
Azok az anomáliák, amelyeket felszólalásomban megfogalmaztam, úgy gondoljuk, hogy jelen vannak. Ez a jelenlét azonban nem a törvény létjogosultságát, tartalmi értékét kérdőjelezi meg. Ez a törvény arra hivatott elsősorban, hogy a címében megfogalmazott tartalom belőle visszatükröződjön. Ez az elsődleges feltételrendszer, amit ki kell elégítenünk. Ugyanakkor legyen a jelen időben zajló rendszerváltásnak és gazdaságátalakításnak egyik eszköze is. E néhány korrekciót amennyiben végrehajtja a tisztelt Ház, úgy egy újabb terület szabályozása került megnyugtatóan, remélhetőleg hosszabb távon és hosszú távon rendezésre. Köszönöm szépen. (Taps.)
