SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk levő törvényjavaslat is jó példa arra, hogy mennyire szükségszerű lenne, ha a Kormány minél előbb letenne elénk egy tisztességes gazdaságpolitikai programot, mert csak ennek ismeretében lehetne megfogalmazni a tényleges aktív, az embereknek perspektívát nyújtó foglalkoztatáspolitikát, és lehetne válaszolni a fő kérdésre, mármint arra, hogyan is lehet a társadalom humán erőforrásait a leghatékonyabban mozgósítani és felhasználni erre a célra.
A magam részéről néhány gondolattal szeretnék érvelni az 1506-os számon benyújtott módosító javaslatom mellett, amelyik tulajdonképpen már egy kicsit itt az előző vitában előtérbe került, annál is inkább, értve arra, hogy tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a Szocialista Párt miért nem javasolja, illetve miért nem helyesli a törvényjavaslatban előírt munkavállalói, illetőleg munkaadói járuléknak a bevezetését.
Mi, szocialista párti képviselők több ízben kifejtettük, hogy nem tudunk egyetérteni olyan javaslatokkal, amelyek egyértelműen az állampolgárokra, a dolgozókra kívánnak egyre fokozódó terheket rakni. Legutóbb a költségvetési vitában fejtette ki Békesi képviselőtársam, hogy mi, szocialisták milyen racionális elgondolások alapján kívánjuk a költségvetést átcsoportosítani, többek között a munkanélküli segély finanszírozására is. Mi már akkor kimondottuk, hogy nem lehet a munkaadók, a munkavállalók türelmével visszaélni. Most itt fekszik előttünk a Kormány javaslata, hogy július 1-jétől 1,5, illetőleg 0,5%-kal növeljük az elvonásokat. A bizottsági vitában a Kormány képviselője megpróbálta nekem megmagyarázni azt, hogy ez a 0,5%, ami közvetlenül a munkavállalókat érinti, nem olyan jelentős összeget tesz ki. Én elmondtam ott neki, hogy azért a melósok is tudnak számolni és utánagondolni a dolgoknak, és tisztában vannak azzal, hogy azt az 1,5%-ot, amelyet a munkaadóknak kell kifizetni, azt is nekik kell megtermelni, és valójában az is az ő jövedelmüket csökkenti.
Úgy gondolom, ne essünk újból abba a hibába, mint a lakáskamatoknál, hogy nem figyeltünk fel a törvényben levő csapdákra. Különben is az a véleményem, itt már elhangzott és célzás történt rá, hogy ez a 2% nem lesz elegendő jövőre, még talán az idénre sem, s újabb elvonásokat kell majd megszavazni ennek a Parlamentnek, hogy a növekvő munkanélküliek létfenntartását biztosítani lehessen.
Hangsúlyozni kívánom, hogy mi nem ellenezzük azt az elképzelést, hogy a dolgozó társadalom is járuljon hozzá a foglalkoztatási problémák kezeléséhez, de ez csak egy kellően átgondolt gazdaságpolitika és szociálpolitika keretében lehet. Ezért mi nem fogadjuk el, hogy most döntsünk arról, mikor kerüljön bevezetésre a munkaadói és munkavállalói járulék. Javaslatunk, amelyet benyújtottunk, kapcsolódik az Országgyűlés január 16-án elfogadott határozatához, melynek értelmében a TB- és nyugdíjjárulék alapjáról és mértékéről a Kormány ez év augusztus 31-ig terjessze elő elképzeléseit.
Ez a mi véleményünk szerint bővüljön ki a munkanélküli-segély alapját képező járulékra vonatkozó javaslatokkal, amelyet 1992-től tartanánk célszerűnek bevezetni.
Tisztelt Ház! A társadalomban nemcsak az okoz feszültséget, hogy újabb terheket teszünk az emberek vállára, de az is, hogy az elmúlt évtizedekben hamis kép alakult ki bennük a munkanélküliségről, a munkanélküliekről. Hosszú időn át a munkanélküli fogalma egyenlő volt a munkakerülővel, és sajnos még ma is él ez a szemlélet. Azok, akik ma biztosnak tűnő munkahelyekkel rendelkeznek, nehezen hiszik el, hogy a megváltozott gazdasági helyzetben elveszthetik állásukat, biztos jövedelmüket. Sajnos a társadalom nagy többsége még mindig nem ismerte fel, hogy mennyire szükségszerű egy valódi szolidaritás, amely megadhatja a lehetőséget az önhibájukon kívül munkanélkülivé válóknak az élethez, az újrakezdéshez.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Úgy gondolom, hogy az előttünk álló időszak nemcsak arra alkalmas, hogy kellően átgondolt, a társadalommal is elfogadtatott finanszírozási és új munkahely-teremtési politikát alakítsunk ki, hanem arra is, hogy az emberekben tudatosítsuk az egymás iránti szolidaritást. Felismerjék annak szükségességét, hogy nemcsak maguk, hanem mások létbiztonságát is erősíthetik, ha aktív keresőként hozzájárulnak a munkanélküliség kezelésének anyagi bázisához. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
