TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A századelő életfilozófusa, Bergson aggályát fejezte ki, amikor a valóságra mutatva elmondta, hogy az emberi hasznosság elve vezérli az elkövetkezendő századot, és ez a valóság részeire hull. Ő a szellemi értékbirodalomra gondolt, azonban most én már nem analógiaként használom ezt a példázatot, amikor arra utalok, hogy a természet, a minket körülvevő környezet – a védett környezet, a védendő környezet helyesebben – részeire hull, és ezt is a hasznossági elv vezérli.
Herman Ottó a kitűnő természettudós legszebb sorait akkor írta meg, amikor gyermekkori találkozásait rögzítette a természettel. A bükkerdőről mint templomról beszélt, ahol igazi nyugalmat, meditációs helyet talált. De Baudelaire már a múlt század derekán franciául fogalmazta meg ugyanezt a gondolatát.
Itt a 70-es évek elejétől-közepétől valamiképpen rangot kapott a természetvédelem, és akkor gyorsan megvalósítottak itt néhány kiemelt környezetet, olyan formában, hogy valóban védelem alá vették, nemzeti parkokat létesítettek, nem is keveset, és most bennem úgy merül fel a kérdés és a probléma is, hogy vajon érdemes volt-e ennyit. Miért? Mert adminisztratív védelemnél itt sajnos több nem történt. Jelzőtáblákat helyeztek ki az utak mentén, fákhoz rögzítve, ezek a jelzőtáblák egyre-másra földbe taposódnak, még a turistajelzések is eltűnnek, és folytathatnám ezt a tragikus állapotot, mert annak kell mondanom. Éppen két hete, amikor a Börzsönyben jártam gyermekeimmel, két ornitológus panaszkodott, hogy legalább a vassorompó lenne lezárva, és vassorompók kellenek, ha már más nincs – mondották nekem, és megkértek, hogy tolmácsoljam a kérésüket.
Ez a helyzet sajnos csak – szabad így mondanom – fokozódik. Miért? Mert természetvédelemről beszélünk, ugyanakkor hány gazdája van a fokozottan védett természeti tájegységeinknek is?
Elsősorban az erdőgazdaság – ezt tegnap nagyon plasztikusan hallottuk –, amely a haszonelvűséget veszi csak figyelembe, itt természetvédelemről szó sincsen. A Földművelésügyi Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium, akinek sajnos területhasználati joga nincs, most mégis ezt a Minisztériumot kell megkérdeznem, hogy mi a teendő, mit lehetne tenni, mert itt már nem védelemről van szó, hanem mint a gyermekről, úgy kellene erről gondoskodnunk!
A Börzsönyre utalva csak egy példát még hadd hozzak. Itt van ez a bizonyos körpálya, erdőgazdasági útvonal, amely az utolsó stádiumában, a Magas-Tax és a Csóványos között az útpadkaátvágással befejeződött bizonyos fokig – de jó lenne, ha soha nem fejeződnék be! Mert az autóbűz-szennyeződés…! A múltkor ott, abban a kisinóci védett környezetben láttam tarka szalamandrákat autók által széjjeltaposva! Madarak nem tudnak nyugodtan költeni, nem tudják etetni őket! És így tovább, és így tovább…
A kérdésem tehát az lenne a miniszter úrhoz, van-e jogi garancia arra, hogy ezeknek a területeknek a védelmét, az ezekről való gondoskodást megvalósítsák. Olyanokra gondolok, hogy az önkormányzatok érdekeltségét lehetővé tenni, védett területek közelében lévő helyi közigazgatási egységeket a táj védelmében anyagilag is érdekeltté tenni, nem hagyva jogi lehetőséget területi szétdarabolásra, elvtelen privatizációra és így tovább.
Ott panaszkodtak nekem az ornitológusok, hogy akkor, amikor egy tilosba tévedt autónak a rendszámát fölírták, és a helyi rendőrkapitányságon jelentették, tanácstalanul azt mondták nekik, hogy nem tudnak tenni semmit. Talán ha megkérdeznénk: vajon a Belügyminisztériummal nem lehetne-e egy szorosabb összefogás ezen a területen? Vagy ha már a pedagógiai részénél tartunk a tájvédelemnek, akkor a Művelődési Minisztérium részéről tudjuk, hogy megkapnánk minden segítséget, mert biztos vagyok benne, egy szorosabb összefogás ott is lehetne a gyermekek körében a természet szeretetére, nemcsak az adminisztratív bejegyzéssel, hogy megtörtént, hanem valóságosan, ahogy azt mi már régen óhajtjuk! (Az elnök csengetéssel figyelmeztet az idő lejártára.)
És most hadd forduljak az ország nyilvánosságához kéréssel: ne rongáljuk a természetet! A kiírt táblákat legalább vegyük figyelembe! Patakjainkat, erdeinket, növényvilágunkat, állatvilágunkat! Mert hiszen Berda József annak idején azt mondta éppen a Nagy-Hideg-hegyről, hogy a Jóreménység foka, s azt mondotta, amely mindig "hadat üzen a hervasztó halálnak". Azt hiszem, most mi, magyarok, hadat üzenünk a természetnek, és a halálát kívánjuk! Köszönöm szépen. (Taps.)
