POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára:

Teljes szövegű keresés

POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
A Rába gyár problémái kapcsán az első kérdés általános értelmű, és a végén elhangzott, hogy mi a lényege a stratégiának. A stratégia lényege a viszonylag fejlettek megsegítése. Azonban egy rövid helyzetelemzéssel kell kezdenem a Rába példája kapcsán.
A gépgyár valóban a gépipar egyik technológiailag, szakember-ellátottságát illetően viszonylag fejlett vállalata. Ugyanakkor a Rába helyzete magán hordozza mindazokat a jegyeket, amelyek a magyar gépipar – már nyugodtan elmélyült válságnak nevezhető – helyzetét jellemzik, és ezen túlmutat az, hogy befejezetlen beruházások is súlyosbítják ezt a helyzetet.
A Rába piacvesztéssel küzd, a főbb adatokat említem, amelyek elsősorban a szovjet és az egyéb szocialista piacok visszaszorulását jelzik, de a hazai, illetve konvertibilis piaci gondok is jellemzők. Az 1989. évi árbevétel 25,1 milliárd forint volt, ebből 8 milliárd volt a belföldi, 10,7 a szocialista, 6,4 a tőkés. 1990-re az összes árbevétel 18,2 milliárdra esett vissza, ebből a belföldi 7,5-re, tehát fél milliárddal csökkent, a szocialista export zuhant hatalmasat, 10,7-ről 6,3-ra és a konvertibilis kerek 2 milliárddal, 4,4 milliárd forintra.
Ezek az adatok jelzik, hogy a vállalat növekedése, a volumen-kibocsátások egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy tervezték, és ezek az adatok jelzik azt, hogy az eredményességgel is nagy gond volt. Amíg 1989-ben volt 2,4 milliárd forint nyereség, 1990-ben már csak… bocsánat, 1988-ban volt a 2,4 milliárd, 1989-ben a fél milliárd eredmény, 1990-ben már több mint 2 milliárd volt a veszteség.
A belföldi piac csökkenésében – talán mindenki tudja – meghatározó az, hogy az agrárágazat számára egyre kevesebb kisteljesítményű, illetve nagy kapacitású erőgépet kellett vagy tudott gyártani, és a munkagépek egy része is visszaszorulóban volt.
Ebből a helyzetelemzésből következik a stratégiák elemzése. A Rába tevékenységét nem lehet negatívan megítélni még a rossz számok alapján sem. Régi és hagyományos kapcsolatai közül a Navy Star, a Steiger, a General Motors, Rockwell, Eaton cégekkel biztos és olyan kapcsolatai léteznek, amelyek 1991-92-től lehetővé teszik szolid mértékű piacbővülés, termelésbővülés reményét. Nyilvánvaló, hogy a 4 milliárd szocialista exportcsökkenést máról holnapra ellensúlyozni ezeken a piacokon nem lehet, tehát azt a 25 milliárd körüli árbevételt egyhamar nem éri el az üzem.
A vállalat hírnevét illetően megítélésünk az, hogy megelőzi az ország sok más gépipari cégét, és még a fejlett piacgazdaságú országok sok gépipari cégével is vetekszik. Ennek alapján találkozott a General Motors-szal és az Opellel, és ennek alapján jött létre az a vegyes vállalat, amely 200 ezer személygépkocsi-motor gyártására és 15 ezer Opel Vectra gépkocsi összeszerelésére jött létre. A Kormány ehhez a stratégia részeként megadta a 10 éves adómentességet, és 20%-ot meghaladó vámkedvezményt garantált azért, hogy a szerelt kocsik versenyelőnyben legyenek.
Az elmúlt időben a Rába pénzhiányát is igyekezett megsegíteni a Kormány, az iparpolitikai fontosságú beruházáshoz 700 millió forint készpénzellátást biztosított.
Súlypontosan kíván foglalkozni a tárca a gépiparral, ezen belül is a közúti gépjárműgyártással. A Rába itt kapcsolódik, és úgy ítéljük meg, hogy a vezető vállalatok, a Rába, az Ikarus, a Csepel Autógyár csak egy teljes átstrukturálás eredményeképpen lesz képes elmozdulni a mai nehéz helyzetből és talpon maradni. Ennek az átstrukturálásnak egyértelműen része a privatizáció, tehát nem tisztán állami eszközök jelenthetik a megoldást. Súlyos veszteségekkel kell számolni, mert a piac, a szervezet és a termékszerkezet átstrukturálása nemcsak a vezető nagyvállalatokat, hanem a rengeteg beszállítót is teljesen új helyzetre, új felállásra kényszeríti.
Ennek a fájdalmas feszültségcsúcsnak a levezetésére a vállalatok, ahogyan jeleztük, önerőből nem képesek, az állam szerepvállalása szükséges, és nyilvánvaló, hogy egy harmadik területről megjelenő tőkeigény jelent még nagyon fontos és igazán meghatározó szerepet a válságkezelésben.
Ahogy jeleztük, az állami szerepvállalás eszközei szerények. Ezekkel az eszközökkel már, ahogy jeleztük, éltünk és az együttes szanálás, amely 1990-ben a Csepel Autógyár és az Ikarus együttes szanálása volt, mintegy 100 ezer munkavállaló megélhetésének gondjait kívánta megoldani.
Külföldi befektetőkkel előrehaladott tárgyalások vannak és ennek reményében várható, hogy az elkövetkezendő egy-két évben az igazi privatizáció is beindul.
Második kérdés volt, hogy a tapasztalható késlekedések csökkentik a vállalat értékét. A Rába elkészítette szándéknyilatkozatát 1990. év végén az átalakulásra. Két-három privatizációt szervez, amelynek első ütemében a gazdasági társaságok vállalatcsoportjává alakulna át, ezzel az Állami Vagyonügynökséggel egyetértésben úgy volt a Minisztérium, hogy az első ütemnek ez megfelel. 1991. áprilisában az ÁVÜ-vel meg is kötötte a megállapodást a vállalat, és a második lépésben történne a tényleges privatizáció, az várhatóan csak 1992-ben indulna be, akkor, amikor a fő profilok már elkülönültek, és társaságokká alakultak. A vagyonértékelés megindult. Megítélésünk szerint a vállalat eszközeinek, piaci termelési munkájának nem történt értékcsökkenése.
Milyen konkrét leépítések várhatók – ez volt a harmadik kérdés. Ennek kapcsán a privatizáció menete, üteme, a piacok megtartása fogja meghatározni, azt senki nem meri ma megjósolni felelősen, hogy az adott létszám 10, 15 vagy 20%-a kerül veszélybe a következő években a válságkezelés során, a társaságokká alakulás során, illetve a privatizáció során.
A termelés racionalizálása ezeket a lépéseket megköveteli, azonban a vállalat kollektív vezetése mindent megtesz azért, hogy ezek ne érintsék súlyosan a jelentős létszámú munkát. A Rába vegyes vállalatai reménytkeltőek olyan értelemben, hogy az eredményességet fokozva, a kényszerintézkedéseket mérsékli.
Kérem a kérdésre ezen válaszokat elfogadni.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem