PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm szépen Elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az idő előrehaladtával nagyon röviden szóljak hozzá, bár nagyon fontos kérdésről van szó.
Nem szeretnék igazán bekapcsolódni abba a jogi képviselőtársaim tudáskörébe tartozó alapvető kérdésbe, hogy egységesen, később jelentős mértékben kell a Polgári Törvénykönyvet átalakítani vagy szabad-e gyakran elővéve, bizonyos területeibe ad hoc jelleggel belenyúlni. Én úgy érzem, hogy az előterjesztett törvényjavaslat nem ilyen ad hoc jellegű javaslat. Úgy gondolom, hogy azok a részek, amelyeket keményen vitatok, azok nagyon tudatos törvényalkotó munka eredménye, de azért azt megerősítem, amit dr. Szájer József képviselőtársam e témakörben mondott, valóban a Polgári Törvénykönyv egy etalon a gazdaságon belül, amihez talán szűkebben és jobban értek, így annak minden változtatása óriási felelősséget ró a törvényalkotókra.
Lehetővé teszik számomra a rövidebb hozzászólást Szájer József és Tölgyessy Péter képviselőtársaim által elmondott kérdések, amelyek főként a kizárólagos állami tulajdonról, a rendelkezési jog korlátozásáról, mint témakörről szóltak. Azt gondolom, hogy két felkészült jogász képviselőtársamnál jobban jogilag e kategóriák ellentmondásait én nem tudom megfogalmazni. Azt viszont szeretném képviselőtársaimban tudatosítani, hogy valóban a tulajdonformák és a jogi megfogalmazások a jövő gazdasági formálás szempontjából rendkívüli károkat fognak okozni a gazdaságnak, ha ez megerősítésre kerül, illetve ott, ahol a dolog szélesedett, ennek a szélesítő hatása is igen komoly károkat okoz.
Nem szokatlan, hanem általános módszer részemről és a mögöttem álló szakmai kollegák részéről, ha egy törvényjavaslat kapcsán, ami a gazdaságot érinti, véleményt akarunk formálni, akkor nem feltétlenül csak a józan ész alapján indulunk el, bár úgy gondolom ez sem árt gyakorlatként néha, hanem nyugat-európai partnereinket és a világ több részén lévő felkészült jogi partnereinket megkérdezzük arról a területről, hogy náluk hogyan szabályozzák. Jelentősen megnövelte a fax, illetve a telefonszámlánkat a kizárólagos állami tulajdonra vonatkozó részeknek a megkérdezése. Ez bizony egy pár telefonváltást, faxváltást okozott, mert a kérdésfeltevést nem értették.
Ezzel szeretném megerősíteni két felkészült képviselőtársam gondolatait, az egyesült Európa felé fordulva, talán sokkal hamarabb fogunk odaérni, mint néhány politikusunk gondolná, nem szabadna a köztársaság új jogrendjében olyan jogi formákat rögzíteni, amelyek olyan területeken szokásosak, amelyhez nem kívánunk integrálódni. Valóban így van, az arab világban és jónéhány területen léteznek ezek a fogalmak, de amelyik irányba a joggyakorlatban mi szeretnénk integrálódni, azon a területen ezeket nem ismerik.
Nagyon könnyű feladat volna elmondani, hogy működik Magyarországon az a telekommunikáció, amelyet ezzel a törvénnyel is meg kívánunk erősíteni és milyen károkat – nem a múltban, hanem a jövőben – okoz az, hogy amikor többszörös versenytársalásban több tucat, milliárdokat befektető telekommunikációs befektetés jelentkezik, tenderezik, illetve szándéknyilatkozatokat tesz Magyarországon, aközben mi világbanki hitelekben 10 millió dollárokkal növeljük az állam eladósodását és ebből ígérjük, hogy majdan a telekommunikáció kicsit hosszabb idő alatt, kicsit alacsonyabb szinten, de mégiscsak kommunikációkész lesz infrastruktúrában Európában. Azt gondolom, hogy az ilyen világbanki segítségnyújtás nagyon komoly károkat okoz a gazdaságban, de a Világbank általában kormányokkal tárgyal és kormányprogramokat támogat.
A kormányprogrammal persze összhangban van a törvényjavaslat ezen része, hiszen a Kormány saját programjában is eléggé pregnánsan megfogalmazta, hogy a privatizálás megmaradhat nyugodtan a magyar magánszféra számára a zöldségesboltok bérleti jogánál és a gazdaság lélegzetét biztosító gazdasági infrastruktúra hosszabb távon is az állami tulajdon kategóriájába kell tartozzon.
Szeretném elmondani, hogy a gazdaság 70-80%-át is lehet privatizálni. Ha ezen infrastrukturális részeken rajta marad az állami változás mint jogi intézményrendszer, akkor a magyar gazdálkodás jellege állami vállalkozási jelleg marad. Azt gondolom, hogy a Kormány saját gazdasági programjának a megfogalmazása saját jogköre, ő teszi, a felelősséget is egyértelműen ő vállalja. Ennek megfelelően módja van arra, hogy a saját kormányzati privatizációs programjában nem privatizálja a polgári törvénykönyvben itt felsorolt kizárólagos állami tulajdoni részeket, mert az a kormánypolitika, hogy ez úgy helyes, ha az államhatalmi eszköz a gazdaságban így számára biztosított.
Én viszont nem javasolnám a Parlamentnek, hogy egy kormányprogramot, ami kormányunk gazdasági stratégiáját jelenti, a Polgári Törvénykönyv keretében megerősítsen, gyengítsen vagy rögzítsen. Ezt innen megítélésem szerint ki kell venni, nem itt a helye. Ebben Tölgyessy Péter képviselőtársam felkészültebb, bár számomra is nyilvánvaló, hogy amennyiben a polgári törvénykönyvben ezt a merész lépést – ami egyébként álmaimban is túl merésznek tűnik, de úgy gondolom, hogy talán mégis megléphető – megtennénk, hogy mégiscsak elővesszük ezt a részterületet és ebből elhagynánk a kizárólagos állami tulajdonrészt. Elfogadnánk azokat a tulajdoni jogi formákat, amelyeket Európában ismernek és használnak, akkor úgy gondolom, hogy nem baj, ha az átfogó Ptk. rendezése előtt most mégiscsak tárgyaljuk, hiszen ez egy óriási horderejű lépés lenne, de ezt főleg akkor és csak akkor javasolnám, és nyilván ez beindítana egy olyan kényszertörvénykezési folyamatot is, amely talán borzasztóan megnehezíti az amúgy is telített törvényhozási munkánkat, de talán a törvényhozásba belekényszeríti olyan jogszabályok és törvények tárgyalását is, amire valóban szükségünk volna, amelynek egyébként valóban prioritást kellett volna adni. Köszönöm szépen.
