BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! 3 kérdésről van szó. Igyekszem megtartani a rendelkezésre álló időt, de lehet, hogy egy kicsit túllépném, mivel sorszámozottan is 3 kérdésre kell válaszolnom.
Ami az első kérdést illeti: a képviselő úr figyelmét szeretném felhívni, hogy a jogszabály, amire hivatkozik, már nincsen hatályban, ez nem vonja le a kérdés aktualitását. Egy másik, illetőleg egy harmadik jogszabály született időközben a személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről. Nyilván tudja képviselő úr, hogy a Kormány már két újabb kormányrendeletet alkotott: az egyiket még a múlt év novemberében, a másikat pedig nem olyan régen, ez év nyarán.
A két kormányrendelet kibővíti az érintettek körét, és az évet illetően 1938-tól kezdődően teszi lehetővé a társadalombiztosítási jogszabályok hatályát erre az időtartamra, amit az ön által is említett személyes szabadságot korlátozó intézkedések jelentettek.
Nos, ami az első kérdésére vonatkozó vontatott ügyintézésre és ennek meggyorsítására vonatkozó kérdést illeti, beszereztem az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökének az adatait – amelyek nagyon frissek –, tegnapelőtti dátummal. Ezek szerint szeptember 1-éig 312 ezer kérelem érkezett, ezek közül 92 ezer ügyben nem született döntés, tehát a 312 és 92 ezer különbözeteit már elbírálták. Ebben a 92 ezres számban van 35 ezer hiánypótlásra visszaküldött kérelem, és 60 ezer kérelmet még jogszabály hiányában nem sikerült elbírálni, ez a bizonyos jogszabályi kör ugyanis nem minden kérelem szempontjából hatályos, hiszen itt vannak olyan kérelmek, amelyek az ön által is említett más típusú és a kormányrendelet szerint lehetőséget nem biztosító, személyi szabadságot korlátozó intézkedésekre vonatkoznak.
Tehát én ezt vontatottnak és rossznak nem nevezném. Az kétségtelen, hogy ilyen nagy tömegű, rettenetesen nagy feldolgozást igénylő kérelmek elintézése, amely több hivatal munkáját: egyrészt a kérelem jogosságát illetően a Kárpótlási Hivatal, másrészt a folyósítást illetően a társadalombiztosítás, illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság munkáját igényli, természetesen hosszadalmas és lehet, hogy első pillantásra talán bürokratikus eljárás, hiszen egyeztetni kell a számítógépes nyilvántartások adatait. Kétféle számítógépes nyilvántartás van, ezután kerülhet sor a pénzösszeg kifizetésére.
Amit ígérni tudok a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökének nevében – aki ennek az ügynek közel egy hónapja a kinevezett, felelős címzetes államtitkára –, hogy ez év végére reálisnak tűnik a jelenleg folyamatban lévő ügyek elbírálása, tehát a vontatottnak ugyan nem mondható, de feldolgozatlan tömeg ez év végére – a jogos igényeket illetően természetesen – feldolgozásra kerül.
Nagyon rossz a helyzet a Hivatal működésének körülményeit illetően, szűkösek a helyiségek, ennek ellenére azt kell itt jelentenem, hogy naponta több száz ügyfél érdeklődik, és érdemben is eligazítást kap. Ennek megfelelően még egyetlenegyszer sem volt az ügyintézés színvonala miatt, emberi tényező miatt kifogás a Hivatal működésével szemben. Ezt tudom az első kérdésre modani, tehát 300 ezres tömeg feldolgozása várhatóan ez évben, ebben a körben megtörténik.
Ami a nyugati, pontosabban nyugaton hadifogságot szenvedettek tekintetében feltett kérdést illeti, itt nem tudok pozitív előrehaladott állapotra vonatkozó választ adni, ugyanis az egyértelmű volt a jogalkotásnál, hogy nem a hadifogságot – amelyet egyébként társadalombiztosítási jogszabályok rendeztek az akkor irányadó jogszabályok szerint – vették alapul, hanem a szovjet típusú hadifogságot. Most a helyzet az – és ebben van itt törekvés a Kormány részéről és várjuk az érintett érdekképviseleti szervek igényét –, hogy nemcsak a Szovjetunióban működtek szovjet hadifogolytáborok, hanem minden szovjet igazgatás alatt álló területen, tehát történetesen mondjuk Németországban, Csehszlovákiában, Ausztriában vagy éppen Magyarországon.
Ebben a kérdésben szeretnénk kiterjeszteni a jogszabály hatályát, erre szakértői tárgyalások folynak, illetőleg kidolgozás alatt áll a kormányrendelet területi hatályának, vagy – hogy is mondjam –, talán inkább tárgyi hatályának a kiterjesztése. Ugyanakkor a nyugati hadifoglyok, a nyugati megszálló hatalmak hadifogságában elszenvedett, bizonyíthatóan igen rossz körülmények között fogságban lévők ilyen igénye esetén a Kormány nem zárkózik el a rendelet hatályának kiterjesztésétől. Ami az utalványok kérdését illeti, az Alkotmánybíróság döntött, ebben a Kormánynak intézkednie kell. Nem én vagyok ebben az illetékes, de a képviselő urat személyesen tudom majd tájékoztatni ennek állásáról.
A harmadik kérdésre egyértelmű választ kívánok adni, ugyanis a múlt héten megtárgyalta a Kormány az ide beterjesztendő, személyi szabadságot érintő kárpótlás törvényi koncepcióját. Nos, a Kormány úgy foglalt állást, hogy az 1951 és 1955 között az úgynevezett munkaszolgálatos katonai szolgálat helyett munkaszolgálatot teljesítő személyeket olyannak tekinti természetesen, akik politikai okokból személyes szabadságuktól részben meg voltak fosztva, de nem tekinti olyan súlyosnak ezt a szabadságelvonási formát, amely ennek a törvénynek a hatálya alá tartozónak ismerné el őket, mint ahogy például nem tartalmazza ez a törvény koncepciójában mondjuk az igen súlyos személyi szabadságkorlátozást jelentő rendőri felügyeletet szenvedőknek a kárpótlását sem, tehát a harmadik kérdésre nemmel tudom válaszolni. Jelenleg a törvény koncepciója így foglalt állást, helyesebben: a Kormány ezzel kapcsolatban így foglalt állást. Köszönöm szépen a türelmüket, hogy egy kicsit hosszabb volt a válasz. (Taps.)
