GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Valóban csak röviden, pár mondatban szeretném megindokolni a módosító indítványaimat.
Önök hallhatták, hogy annak idején, amikor a költségvetés zárszámadásával kapcsolatos vita megkezdődött, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége nevében elég sok ponton határozottan bíráltuk ezt a törvénytervezetet és kifogásainkat fogalmaztuk meg. Elmondtuk, hogy az elénk benyújtott beszámolóból nem követhető jól a Kormány éves gazdálkodásának folyamata; elmondtuk, hogy bizonytalan jogcímű és jogilag bizonytalan lábakon álló kifizetések történtek az év során; elmondtuk azt is, hogy az év végi kifizetésekkel kapcsolatos problémák egy másik bizonytalan jogi helyzetre utalnak, amit rendeznünk kell a későbbi államháztartási törvény vitája kapcsán; és elmondtuk azt az észrevételünket is, ami talán legmarkánsabb és legkézzelfoghatóbb kritikája volt a zárszámadásnak, hogy ez a zárszámadás lyukas volt, volt benne egy olyan alap, egy olyan tétel, ahonnan több mint félmilliárd forintos összeg veszett el az év kezdetekor.
Ebben a helyzetben, amikor valaki egy törvényjavaslattal kapcsolatban igen sokrétű aggályának ad hangot, általában szokásos eljárás, hogy módosító indítványokat fogalmaz meg és helyesbíti a törvény szövegét. Sajnos egy költségvetési zárszámadással kapcsolatban nem ilyen egyszerű a helyzet. Itt nem arról van szó, hogy egy elénk tett törvényjavaslat helyett tudnánk egy jobb megfogalmazást nyújtani és új változatban előterjeszteni a törvényszöveget. Itt sajnos a módosító indítványok csak arra szorítkozhatnak, hogy néhány pontban felkérjék a Kormányt arra, hogy végezze el azokat a számításokat, amik hiányoztak ebből az eredeti előterjesztésből, illetve módosítsa azokat a levezetéseket, amiket kifogásoltunk.
Ezt – sajnos – egy módosító indítványban egy képviselő nem teheti meg a Kormány helyett, ezért csak arra tud szorítkozni bármilyen módosító indítvány, hogy erre felkérje a Kormányt. Ehhez kérem az önök támogatását. Két külön kérdésben nyújtottam be ezt a módosító indítványt, ahogy a bizottság elnöke jelezte. Azért bontottam ketté indítványomat, mert az egyik részére támogatókat találtam a költségvetési bizottságban, a másik részére pedig nem, és abban bízom, hogy talán így a javaslat kettébontásával legalább az egyik kérésemnek helyt fog adni a tisztelt Ház, és valóban fel fogja szólítani a Kormányt arra, hogy a foglalkoztatási alapból eltűnt 556 millió forint miatt ezzel részletesen és pontosan számoljon el.
Hogy a dolog nem teljesen nyilvánvaló és mégis szót kértem itt, erre a bizottsági ülésen döbbentem rá. Ugyanis a pénzügyi bizottságban, – amely pénzügyi szakemberekből álló szakbizottság kell hogy legyen –, akadt öt olyan kormánypárti képviselő, aki úgy gondolta, nem baj, ha eltűnt ez a félmilliárd forint, hát azért ne számoljon el vele a Kormány továbbra sem – annak ellenére, hogy a jelenlévő kormánytisztviselő elfogadta és támogatta ezt az indítványt, tehát úgy gondolom, mégsem teljesen indokolatlan felhívni a figyelmet arra, hogy gondolják ezt meg újra és próbálják ezt az elszámolást valóban komolyan venni.
De nem mondtam le teljesen indítványom másik részének elfogadtatásáról sem. Annak idején, amikor ez szóba került, próbáltam hosszan sorolni érveket arra, hogy miért lenne méltányos és célszerű az önkormányzatoknak juttatott normatív állami támogatások elszámolását újból elvégezni: azért, hogy ne kerüljenek anyagilag ellehetetlenülő helyzetbe egyes önkormányzatok a jelen pillanatban rájuk háruló körülbelül 1,8 milliárd forintos visszafizetési kötelezettség miatt.
Úgy gondolom, a racionális érvek elhangzottak, volt azonban az én kérésemmel szembeni ellenvéleménynek egy érzelmi síkra ható vonulata is, és erre szeretnék egy mondatban reflektálni. Ez úgy hangzott, hogy ha elfogadnánk az én indítványomat, akkor ezzel a tisztességesen dolgozó, jól tervező önkormányzatok kerülnének hátrányos helyzetbe, és akik indokolatlanul föléterveztek, és ezért többlettámogatást vettek igénybe az év során, azok most a markukba nevethetnének, és a többiek rovására indokolatlan előnyhöz jutottak volna.
Úgy gondolom, elképzelhető, hogy lehet példákat mondani ilyen esetre, de szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az ellenkezőjére éppen úgy lehetne példákat mondani. Ugyanis az 1990-es évben, amelyről most tárgyalunk, az önkormányzatok nemcsak a központi kormányzattól igényelhettek támogatást, hanem a megyei tanácsoktól is. A megyei tanácsoktól igényelt pénzekkel ugyanakkor nem kellett elszámolni, nem terhelte az az elszámolási kötelezettség, amely a központi költségvetésből igényelt normatív elszámolásokat terhelte.
Tehát azt kell mondanom önöknek – Hölgyeim és Uraim –, hogy aki alátervezte a központi költségvetésből igénybe vett támogatást, és ugyanakkor a megyei tanácstól igénybe vett támogatásnál pótolta ezeket a forrásokat, nem állítható be úgy, hogy ő volt az, aki jól dolgozott, becsületesen és korrekten tervezett – szemben a másikkal, hanem éppen úgy elmondható az, hogy ő volt az, aki olyan forrásból igényelt kevesebbet, amivel el kellett számolni, és olyanból pedig többet, amivel nem kellett elszámolni.
Tehát a dolog fordítottja éppen úgy igaz, és szerettem volna mindenképpen leszögezni, hogy ne az érzelmekre hallgatva döntsenek ebben a kérdésben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
