SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, tárgyalás alatt levő 2344-es számú törvényjavaslat deklarált célja, hogy a piaci feltételeknek és körülményeknek megfelelni nem tudó cégek, vállalatok, vállalkozások jobb esetben újjászervezésre, roszszabb esetben pedig minél előbb felszámolásra kerüljenek.
A törvényjavaslat ezen céljainak helyénvalóságát és szükségszerűségét nem vitatva mégis szükségesnek tartanám annak megemlítését, hogy egy törvénynek s így egy csődtörvénynek sem lehet pusztán megszüntető, romboló, azaz negatív célja. Kell, hogy egy törvény, s így egy csődtörvény is pozitív jellegű asszociációk felébresztésére is alkalmas legyen. Kell hogy a törvény teremtsen is, s ne csak temessen. Arra gondolok, nem lenne szabad, hogy a csődtörvény annak figyelembevétele nélkül vágjon rendet a leszállóágban levő, tönkrement, pusztulásra ítélt vállalatok, vállalkozások, cégek sorában, hogy ne venné figyelembe azt, hogy ezek a cégek Dugonics Titusz módjára magukkal ránthatják jobb sorsra érdemes, s esetleg épp felszállóágban levő vállalatok, vállalkozások, cégek hosszú sorát.
Úgy gondolom tehát, hogy ennek a törvénynek ezen utóbbi vállalkozások, cégek megmentése éppúgy feladata kellene hogy legyen, mint az előbbiek mielőbbi likvidálása. Én úgy gondolom, nem hagyhatjuk minden csillapítás nélkül érvényesülni azt a paradoxitást, hogy pusztulásra ítélt cégek maguk alá temessenek egész sor jobb sorsra érdemes, esetleg kisebb cégeket. Márpedig, ha ezen törvényjavaslat talán legizgalmasabb és legérdekesebb 56. §-át megnézzük, mely a tartozások felszámolási vagyonból történő kielégítési sorrendjét rögzíti, akkor azt kell hogy tapasztaljuk, ez a nagyon lényeges szempont tulajdonképpen figyelmen kívül maradt a törvényalkotó szándéka szerint.
Ha ugyanis a szállítói hitelezések vagy követelések kerülnek a kielégítési sor végére, vagy másként mondva, a cégek egymás közötti tartozásainak – a hirhedt sorbanállásoknak – a rendezését tartjuk a legkevésbé fontosnak, azaz minden más, a rangsorban előbb álló követelés ezen tartozások terhére kerül kielégítésre, akkor cégek, vállalkozások, vállalatok és társaságok tönkremenési lavináját fogjuk hamarosan beindítani. Akkor majd megtapasztalhatjuk azt, ami egyébként előre is meglehetősen jól látható és valószínűsíthető, nevezetesen, hogy hiába soroltunk nagyon rövidlátó módon minden mást előre, az ezeken a jogcímeken várt tartozástörlesztések sem fognak befolyni, minthogy az így közvetetten balsorsra juttatott vállalatok sem lesznek most már abban a helyzetben, hogy esetleg a társadalombiztosítást, a köztartozásokat, az állami adókat megfizessék. Míg ha abba a helyzetbe hoznánk őket, hogy egyéb követeléseiket behajthassák, akkor feltehetően sokkal inkább képesek lennének ezen egyéb tartozásaik kifizetésére is.
Egyúttal a gazdaságunkat szétzilálni alkalmas vállalatközi pénzügyi sorbanállások sem csökkennek, a likviditási válság okozta feszültség sem enyhül, s a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezésében eleddig tökéletesen ellenérdekelt szállítók sem válnak kezdeményezőbbekké. Ha használni akarunk tehát, nem szabad, hogy egy már kiépült, konszolidált viszonyok között működő, monopolhelyzetekkel nem agyonterhelt piacgazdaságot tételezzünk fel, figyelembe sem véve a jelenlegi átalakulás nehézségeit és specialitásait.
Ezen megoldásból terjesztettem be több más módosító indítványom között azt is, mellyel javaslom, hogy azokat a szállítói követeléseket, melyek a felszámolási eljárás megindításának pillanatában már meghozatalra került végrehajtható okiraton vagy választott bírósági határozaton alapulnak, a törvényjavaslat által javasolt sorrendhez képest eggyel előrébb soroljuk. Ez pontosan azt jelentené, hogy ezek a szállítói követelések a társadalombiztosítási követelések után, de a köztartozások és az állami adókövetelések elé kerülnének az 56-os § által javasolt sorrendben besorolásra.
Ez a javaslat a súlyánál fogva érthetően igen nagy vitát váltott ki a gazdasági bizottságban, és úgy gondolom, hogy más illetékes bizottságokban is. A gazdasági bizottságban a javaslatot heten támogatták, és hatan ellene szavaztak, egy tartózkodás volt. Így 50%-os támogatottság mellett a gazdasági bizottság elvetette.
Mindezt azért tartottam érdemesnek részleteiben elmondani, mert a bizottsági szavazás során nem lehetett nem észrevenni azt a tényt, hogy a szavazás alakulása nem ellenzék és kormánykoalíció, nem párt sodorvonalak mentén alakult ki, hanem egyértelműen a képviselők civil háttere szerint oszlott meg. Azok a képviselőtársak, akik a reálszférához, a vállalatokhoz, vállalkozásokhoz, cégekhez közelebb állnak, megszavazták, támogatták, és azok a képviselőtársak, akik ezen a körön kívül állnak, tehát inkább a költségvetési intézményi szférához tartozónak érezték magukat, ellenezték ezt a módosító indítványt.
Én kérném, hogy képviselőtársaim próbálják megérteni és értékelni ezen indítvány súlyát, és még hogyha – amint ez várható – a Kormány el is fogja utasítani a szavazás során, és elutasításra fogja javasolni a képviselőknek, próbálják még egyszer átgondolva támogatni azt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps balról.)
