WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A félreértések elkerülése végett: a kisebbség természetesen az ellenzéki pártokat jelentette az önkormányzati bizottságban. Az ellenzéki pártok egyetlen képviselője sem tartotta alkalmasnak az irányelveket, kizárólag a kormánypártok képviselői nevében beszélt Sóvágó László képviselőtársam.
Képviselőtársam az előbb szóba hozta, hogy az ellenzéki pártok irányítják az önkormányzatokat. Tőle függetlenül, azzal szerettem volna kezdeni mondandómat, hogy minden magyar állampolgár mindennapi életét alapvetően az önkormányzatok működése határozza meg: az önkormányzatok működésétől függ, hogy a gyermekeink óvodai ellátottsága biztosított-e, az általános iskolák működése biztosított-e, a szociális alapellátás biztosított-e, az egészségügyi ellátás biztosított-e, és sorolhatnám ezeket a témákat, amiket az önkormányzatoknak meg kell szervezniük, meg kell oldaniuk. Alapvetően hamisnak érzem azt a beállítást, hogy az ellenzéki pártok önérdekből törekszenek az önkormányzatok pozíciójának javítására. Az önkormányzatok pozíciójának javulása minden egyes magyar állampolgárnak az egyéni érdeke is, ugyanis mindezek a feladatok akkor oldhatók meg, hogyha az önkormányzatok megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek a feladataik ellátásához.
Úgy ítélem meg, hogy amennyiben az állami költségvetés az elkövetkező évben befagyasztja a normatív támogatások rendszerét, az állami támogatások rendszerét, akkor ez automatikusan az ellátottsági színvonal romlását jelenti, feszültségeket jelent az általános iskolák működésében, ahol már most is tapasztalhatunk néhány településen iskolabezárást és a gyerekek utaztatását, kerületekben az iskolák bezárását, a gyerekek utaztatását – és sorolhatnám a példákat. Tehát messze nem olyan rózsás a kép, ahogy azt Sóvágó László képviselőtársam az előbbi hozzászólásában ecsetelte. Az önkormányzatok sajnos már az idén komoly gondokkal küszködnek. A költségvetési irányelvek pedig reálértékben sajnos nem javulást irányoznak elő az önkormányzatok számára, hanem komoly visszaesést tükröznek a jövő évre vonatkozóan. Az igaz, hogy abszolút értékben, bruttó értékben az állami támogatás mértéke az irányelvek szerint növekedni fog. Ez a növekedési ütem azonban – csak a saját számításaim szerint – 11,7%-os, ezzel szemben a Kormány által, véleményem szerint optimistán, becsült következő évi infláció 20-25%-os. Tehát legalább 50%-kal kevesebb a növekedési ütem. Másrészt azt is hozzátenném, hogy én a magam részéről, sajnos, nem nagyon bízom a 20%-ban, de remélhetőleg a Kormánynak lesz igaza, és nem lesz magasabb, mint 20% a növekedés üteme.
Engedjék meg, hogy egy rövid idézetet olvassak fel az önkormányzati szövetségek minősítéséből. A Megyei Városok Önkormányzati Szövetsége a következőképpen minősíti a költségvetési irányelveket: "Úgy látjuk – mondják ők –, hogy a módosuló szabályozás tovább erősíti a központi, direkt beavatkozás lehetőségét – ezt jelzi például az átengedett bevételek bevonása a központi szabályozási körbe. Amennyiben ugyanis ezeket a bevételeket az állami hozzájárulással együtt mozgatják, elveszítik átengedett forrás jellegüket. Ez esetben nem látjuk értelmét annak, hogy külön szóljon a szabályozás személyi jövedelemadó-, gépjárműadó-bevételekről, valamint állami hozzájárulásokról."
A bizottság ellenzéki párti tagjai egyetértenek ezzel a megállapítással, és úgy ítélik meg, hogy alapvetően nincsen változás a tanácsok finanszírozási rendje és az önkormányzatok finanszírozási rendje között. A következő évi költségvetési irányelvek ugyanarra az elvre épülnek, amire a tanácsrendszer utolsó éveinek az elosztási rendje alapult. Ugyanazt a metodikát követik: egy nagyarányú központi elvonást, és utána egy újraelosztó szerepet vállal magára az állam, és csúsztatottan, csurgatva juttatja vissza azokat a bevételeket, amiket egyébként az emberektől, a vállalkozóktól szed be adó formájában.
Sóvágó László említette azt, hogy az önkormányzatok forrása nemcsak az állami támogatás, hanem a saját bevételek köre is, ezek közül pedig a helyi adók köre. Mi úgy ítéljük meg, hogy túlzott a várakozás. Nem fog 25 milliárd forint befolyni ebből az összegből. Mégpedig azért nem fog befolyni 25 milliárd forint saját bevétel az önkormányzatok számára, mert információim szerint – és a költségvetési irányelvek szerint – nem fog csökkenni a központi adók mértéke. Nemigen látjuk a lehetőségét annak, hogy az önkormányzatok nyakló nélkül növeljék a helyi adóknak a mértékét. Úgy gondolom, hogy minden egyes önkormányzatnak alaposan meg kell gondolnia azt, hogy milyen mértékű helyi adót fog kivetni, mekkora az állampolgárok teherbíró képessége. A mi véleményünk szerint egy ellenkező, fordított tendenciát kellene érvényesíteni, már a jövő évtől kezdődően, mégpedig azt, hogy az állam adóelvonó szerepe mérséklődjék, és ezzel szemben az önkormányzatoknak tényleg legyen lehetőségük helyben képződő jövedelmek elvonására, helyben képződő adók beszedésére – ami bizonyos mértékben függetlenné tehetné őket a mindenkori központi költségvetéstől. Ameddig ez el nem jön, ez a rendszer bevezetésre nem kerül Magyarországon – én úgy gondolom – csak frázisokban beszélgethetünk, csak arról beszélgethetünk, hogy önkormányzati rendszer működik, ennek a valóságos működési alapja azonban nem biztosított.
Az önkormányzatok – és erről délelőtt már beszéltem – teljes mértékben a központi költségvetéstől függenek olyannyira, hogy például a céltámogatásnak a pályázatát sem tudják a központi költségvetés ismerete nélkül elkészíteni, annyira függnek a központi költségvetéstől.
Néhány tételes kifogást még hadd említsek a költségvetéssel kapcsolatban. A költségvetés tartalmazza, hogy jövő évtől bevezetésre kerül az úgynevezett gépjárműadó. Ennek az összegét az irányelvek 8 milliárd forint körülire becsülik, és a megosztását az önkormányzatok és az állami költségvetés között 50-50%-ban tervezik, mégpedig oly módon, hogy az önkormányzatoknak lenne feladata ennek az adónemnek a beszedése. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez pluszterhet jelent az önkormányzatok számára. Az 50-50%-os megosztás irreális: ebből az önkormányzatoknak maximum 20% marad, ugyanis a behajtási költségeket ezek szerint az önkormányzatoknak kellene fedezniük – nem beszélve az ezzel együtt járó feszültségekről, amelyek itt jelentkezni fognak.
A céltámogatásról szintén beszél a költségvetés irányelve. Erről délelőtt már beszéltem. Egyetlen dolgot szeretnék említeni: az irányelvek szerint csökkenteni javasolják a benyújtható pályázatok számát, az induló beruházásokat korlátozni fogják. Én úgy gondolom, ez egy teljesen elhibázott lépés lenne, és remélem, hogy erre nem fog sor kerülni a költségvetésben. Ugyanis egy olyan országban, ahol a települések egyharmadán nincs vezetékes ivóvíz, nincs telefon, nincs csatorna, nincsen közlekedés, nincs általános iskola – és sorolhatnám a problémákat –, kizártnak tartom, hogy egy települést arra kényszerítsünk, hogy sorban álljon, és minden évben csak egy kis beruházást kezdhessen el, szemben esetleg másokkal, akik szintén egyet kezdenek, de ennek a nagyságrendje, volumene esetleg többszöröse, többszázszorosa egy másik település induló beruházásának.
A céltámogatásokkal összefüggő kérdés a TÁKISZ-ok szerepének a kezelése. Az irányelvek és a céltámogatási javaslat is azt mondja, hogy a következő évben nagyobb szerepet kell játszaniuk a TÁKISZ-oknak a céltámogatások elbírálásában, illetve a céltámogatási igények kezelésében. Alapvetően nem zárkózunk el az elől, hogy a TÁKISZ-okat technikai jellegű feladatokra igénybe vegyék, viszont elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a TÁKISZ-oknak mérlegelési jogosítványuk legyen – az ellenkezik az önkormányzati törvénnyel.
Az alapelvekben is és a céltámogatási határozatban is tételesen megfogalmazásra került, hogy a TÁKISZ-ok mérlegeljék az adott önkormányzat – a céltámogatást igénylő önkormányzat – költségvetési egyensúlyát, állapítsák meg, hogy egyensúlyban van-e az adott önkormányzat költségvetése. A TÁKISZ-oknak semmi közük ehhez, és úgy gondolom, hogy nagyon helytelen lenne, hogyha a TÁKISZ-ok ezt a feladatot elvállalnák, és rájuk hárítaná a költségvetés – törvényellenesnek is ítéljük ezt.
A költségvetési irányelvek idézett száma – mármint az, hogy az önkormányzatok állami támogatása 11,7%-kal fog nőni – már elhangzott, viszont egy összehasonlító adatot is hadd említsek, és ez is elgondolkodtatásra készteti a bizottság kisebbségi tagjait. Eszerint az állami szerveknél ugyanez a növekedési ütem 14,6%-os, ami azt jelenti, hogy a központi szerveknél lényegesen gyorsabban nő az állami hozzájárulás mértéke. És ha figyelembe vesszük azt, hogy ők magasabb szintről indulnak – már az idén is jobb helyzetben voltak –, akkor úgy gondoljuk, hogy végig kéne gondolni, hogy a központi szervek további erősítésére van-e szükség, vagy az önkormányzatoknak a megerősítésére.
Egy érdekes tétel is szerepel a költségvetésben. Az előbbi 14,6%-on belül a Miniszterelnöki Hivatalnak a költségvetése 46,5%-kal nő, ami azt hiszem, önmagában jelzi azt, hogy a kormányzatnak milyenek a törekvései.
A költségvetési irányelvekben nem történt változás a személyi jövedelemadó visszajuttatása terén, amit az önkormányzatok is és az ellenzéki pártok képviselői is már évek óta szorgalmaznak, illetve tavaly is arra próbáltunk utalni, hogy az önkormányzatok nem érdekeltek ebben a rendszerben. Nem érdekeltek abban, hogy egy két évvel korábban beszedett személyi jövedelemadó alapján történjen az újraelosztás. Nem érdekeltek abban, hogy az állampolgárok bevallják a személyi jövedelemadójukat, nem érdekeltek abban, hogy a jövedelmek, a különböző eltitkolt jövedelmek bevallásra kerüljenek – ugyanis ki tudja, mi lesz két év múlva, és ennek a vásárlóértéke milyen lesz.
Azt javasoltuk és javasoljuk a költségvetés előkészítőinek, hogy próbálják megközelíteni ezt az időszakot: ne két évvel korábbi számokkal operáljanak, hanem az előző évnek a számaival.
Ehhez a kérdéshez kapcsolódik szorosan az szja-kiegészítéseknek a kérdése. Sokunk szerint nem egészen jó gyakorlat az, hogy a városok és a községek eltérő módon kapják a személyi jövedelemadó kiegészítését. A városok esetében 6000 forintra történő kiegészítés zajlik, míg a községek esetében ez 4000 forint. A javaslat szerint, de az elmúlt évben is – jól emlékszem – ez volt a mutatószám. Azért nem tartjuk ezt jónak, mert jónéhány község, település, nagyközség hasonló körzeti funkciókat tölt be, mint néhány város, és ezek a települések hátrányos helyzetben vannak. Lényegesen differenciáltabb és árnyaltabb kiegészítésre lenne szükség.
Záró gondolatként hadd mondjam el, hogy hiányoljuk azt, hogy nem nullbázissal indul a költségvetésnek az előkészítése. Természetesen az önkormányzati bizottság elsősorban a Belügyminisztériumnak a költségvetését kívánja ily módon megtekinteni. Erre az elmúlt évben határozatot hozott. Kértük a Belügyminisztériumot, hogy ebben az évben a bizottságot tájékoztassa az úgynevezett nullbázisú költségvetéséről. Ezt aztán egy bizottsági módosítás kapcsán leszűkítette a bizottság, és a rendőrségnek a nullbázisú indíttatását várja csak el. Ezidáig ezzel sem tudtunk sajnos megismerkedni. Úgy véljük, hogy enélkül nem tudjuk tisztázni a következő hónapokban sem a költségvetés tényleges tételeit, nem tudjuk megítélni azt, hogy például a Belügyminisztériumon belül mikre van szükség, mennyi pénzre van szükség, ténylegesek-e azok a plusz igények, amelyeket a Belügyminisztérium a bizottság felé és a Parlament felé jelez.
Ezek után még egyszer annyit kellene megismételnem, hogy a bizottság kisebbsége nem tartja elfogadhatónak a költségvetési irányelveket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
