SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság többségi véleményének előadója:
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság többségi véleményének előadója:
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság többségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A költségvetés körüli éles összecsapások előzményeként említhetem, hogy a bizottság abban a kérdésben sem tudott megegyezni, nem volt egységes, hogy állítson-e előadót vagy sem. A többség, amelynek zömét most kivételesen az ellenzéki képviselők alkották, előterjesztő állítása mellett foglalt állást. A kisebbség, amely most elsősorban kormánypárti képviselőkből állt, azt az álláspontot képviselte, hogy a költségvetési irányelvekről a frakciók vezérszónokai fejtsék ki a véleményüket. A bizottság végül is úgy döntött, hogy többségi és kisebbségi álláspont is hangozzék el.
Magam a többség véleményét szeretném röviden ismertetni, hisz e napirendi pont keretében – mint említettem – a frakciók részéről várhatóan kimerítő felszólalások hangzanak el.
A bizottság jellegének megfelelően én elsősorban az önkormányzatokat érintő elképzeléseket, az azokkal kapcsolatos megállapításokat szeretném tömören összefoglalni. Azt hiszem, mindnyájan jól emlékszünk a tavalyi költségvetés vitáira. Csődbe jutó, működésképtelen önkormányzatok képét vázolták fel előttünk, különösen az ellenzéki képviselőtársaink. Örömmel jelenthetem, hogy mindez tévedésnek bizonyult, a kétségtelenül meglévő jelentős gondok ellenére szó sincs csődről, a legtöbb magyar településen biztosítva van a működéshez szükséges alapvető pénz.
A bizottsági ülésen a Pénzügyminisztérium képviselőjének szájából hangzott el: jelen pillanatban az önkormányzatok 40 milliárd forint szabad pénzeszközökkel rendelkeznek. Ez a 40 milliárd forint akkor is rendkívül jelentős összeg, ha természetesnek tartjuk, hogy az okszerű gazdálkodás valamiféle tartalékot is feltételez és a kifizetések is ciklikusak. A legátfogóbb kérdést valahogy úgy fogalmazzák meg, hogy elegendő-e ez a pénzösszeg, amelyet az 1992. évi költségvetés az önkormányzatok számára biztosítani kíván.
A bizottság többségének álláspontja szerint a kérdés így nem is vethető fel, csak olyképpen, hogy az ország adott gazdasági, pénzügyi helyzetében a lehetőségekhez képest megkapják-e mindazokat az összegeket az önkormányzatok, amelyek működésükhöz szükségesek. Az önkormányzatok támogatására szánt pénzek és a költségvetés egyéb kiadásai között összhangnak kell lennie. Nem fogadható el a "szegény ország, relatíve gazdag önkormányzatok" elv, természetesen ennek az ellentéte, a "szegény ország, még szegényebb önkormányzatok" elv sem. Egészséges arányt kell találnunk. Érthető az ellenzéki törekvés: a többségében ellenzéki önkormányzatok minél jobb pozícióba juttatása. Ezzel egyet is lehet érteni mindaddig, amíg ez az igény nem megy a költségvetés egyéb tételeinek, az ország működőképességének rovására.
A többség tudomásul veszi: az ország jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy a költségvetés az állami támogatási előirányzatot 214 milliárd forintnál magasabb összegben határozza meg, szemben az ez évi 189 milliárd forinttal. Az előbb említett összegből 81% normatív támogatás, míg 10,7% címzett és céltámogatás címén jut az önkormányzatokhoz.
Az önkormányzatok költségvetésének együttes előirányzata az 1991. évi várható 381 milliárdról mintegy 448 milliárdra növekszik. Természetesen a bizottság többsége is tudatában van annak, hogy a megemelkedett összeg hatását az infláció részben rontja.
A bizottság ülésén, mint lényeges kérdés, szóba került az önkormányzatok és a helyi adók viszonya. Az irányelvek az 1991. évi betervezett 21 milliárd, de ténylegesen várhatóan befolyó mintegy 18 milliárd forint helyett 1992-ben 25 milliárd kivetésével számolnak. Az önkormányzatok bevétele növelésének egyik elképzelhető módja a helyi adók kivetése. Valószínűleg ebben az irányban fejlődünk, és így az önkormányzatok bevételeinek egyre inkább a helyi adók bevételei válnak meghatározóivá.
A kormánypárti többség is tisztában van ugyanakkor azzal, hogy mindezek két feltétel együttes meglétét követelik meg. Jelesül: lehetőleg ne növekedjen az általános adószint, de ne növekedjen a lakosságra háruló teher sem.
A bizottság többsége elfogadta, hogy 1992-ben – hasonlóan 1991-hez – az önkormányzatok pénzügyi szabályozása továbbra is a forrásszabályozásra és alapvetően a normatív állami hozzájárulás rendszerére épül; tudomásul vette azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben csak az egyes részelemek megváltoztatására nyílik lehetőség. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az igények és a lehetőségek közötti szakadékot a jövőben sem sikerül csökkenteni.
Végezetül be szeretném jelenteni, hogy a bizottság egyszerű többséggel úgy döntött, az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztatást tudomásul veszi, és azt a Parlamentnek, a plenáris ülésnek megtárgyalásra ajánlja.
Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)
