PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Engedjék meg, hogy elöljáróban tájékoztassam önöket a bizottsági állásfoglalásról. A szavazás eredménye: 4"igen" 3 "nem" és 8 tartózkodás.
Az elhangzottakhoz legyen szabad mindjárt két megjegyzést hozzáfűznöm. Az a tény, hogy a határozott igen és nem mellett túlnyomó a tartózkodó szavazatok száma, nyilvánvalóan a tisztelt bizottsági tagok egy részének kétségeire és bizonytalanságára utal, másfelől ezzel együtt hangsúlyoznom kell, hogy a vita során valamennyi képviselőt a hazai környezetügy jövője iránt érzett mély felelősségérzet vezérelte.
Tisztelt Ház! Széles körben elfogadott becslés szerint a gazdaságunk működéséből fakadó környezeti károk évente elérik a GDP 3-6%-át, miközben a környezet védelmére, a megelőzésre és a károk részleges felszámolására jutó hányad mindössze 1% körüli értéket mutat. Ezek után nem meglepő, hogy a hazánkban felhalmozott környezeti károk mértéke egyes becslések szerint közel azonos a külföldi eladósodásunk mértékével. Ily módon gazdaságunk eddigi működése során tekintélyes környezeti adósságba is verte magát.
Amíg a gazdasági elméletek a természeti környezet értékeinek, erőforrásainak jelentős részét az ún. szabad javak körébe sorolták, s azt is feltétlezték, hogy ezek korlátlanul rendelkezésünkre állnak, a környezeti eladósodást akár figyelmen kívül is lehetett hagyni. Azonban ma már aligha vitatható, hogy a társadalom, a gazdaság és a természeti környezet egymástól nem elszigeteltek, hanem egyetlen komplex, nagy rendszert alkotnak, amelyben a társadalmi, gazdasági és természeti folyamatok kölcsönösen összekapcsolódnak.
A társadalom és természeti környezete közötti kapcsolatok legfőbb közvetítője a társadalom oldaláról a gazdaság. A gazdaság ezt a feladatát csak akkor tudja betölteni, ha képes arra, hogy együtt szolgálja a humán és az ökológiai értékeket. A környezeti konfliktusok napjainkban megkülönböztetett jelentőségének oka megváltozott jellegűkben is kereshető. Míg korábban ezek a konfliktusok esetiek és viszonylag könnyen jóvátehetők voltak, addig mára nehezen orvosolható, tartós jelenséggé váltak.
Ettől függetlenül ma még tart a növekedés-orientált szemlélet előtérbe állítása, s ez azzal is összefügg, hogy a környezet védelmével foglalkozók érdek érvényesítő képessége általában gyengébb más, főleg a termelő ágazatok és a pénzügyi szféra ilyen irányú képességénél. Pedig ezzel összefüggésben kikerülhetetlenül el kell jutnunk egy nagyon fontos megállapításhoz. Amennyiben az imént vázolt konfliktusok körét értékrendbe soroljuk, akkor a hierarchia felső szintjére értelemszerűen a természeti-környezeti konfliktusokat kell elhelyeznünk. Ha ugyanis a környezeti feltételek minőségileg változnak meg, az erőforrások kimerülnek, s az élővilág számára a létfeltételek erősen leromlanak, akkor teljesen mindegy már arról beszélnünk, hogy a hierarchia egyéb szintjein milyen konfliktusok létezhetnek.
A gazdasági jólét egyedül, önmagában éppen azért nem igazolhatja a környezet elviselhetetlen veszélyeztetettségét. A gazdasági célok mellett tehát környezeti célok meghatározására is szükség van, s ma már léteznek módszerek és modellek, amelyek segítségével a kettő egyensúlya, egymáshoz való optimális viszonya megállapítható, és alternatív lehetőségek kidolgozása is módunkban áll.
A fenti célok egymást feltételező megfogalmazása teszi csak lehetővé a választ arra a kérdésre, hogy a gazdasági döntéseknek milyen környezeti következményei várhatók és viszont, a kívánatos környezeti állapotok megvalósítása milyen gazdasági körülmények mellett lehetséges.
Tisztelt Ház! A fentiek nyomán látnunk kell és itt szigorúan visszatérek a mába –, hogy a gazdasági növekedés és a környezeti állapot javulása a jelenlegi hazai technológiák és gazdasági állapotok mellett ellentmondanak egymásnak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egymást kizárják. Ha a gazdasági és a technológiai fejlettség szintje egy országban még alacsony, akkor vagylagosan lehet választani a gazdasági növekedés fokozása és a természeti környezet állapotának javítása között. Mi azonban ezen a szinten már túljutottunk. A célokat nekünk közelebb kell hozni egymáshoz.
Az elmondottakból tehát az következik, hogy miképpen önálló környezeti döntéseket nem lehet kidolgozni a gazdasági döntések ismeretének hiányában, a gazdasági célokat sem lehet meghatározni a környezeti szemponthoz való igazítás nélkül.
Azt ma már elméletileg senki sem vitatja, hogy a kedvezőbb környezeti viszonyok a gazdasági tevékenységek számára is kedvezőbb terepet kínálnak.
Igen Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Ház! Egy borotvaélen táncoló gazdaság irányítói az imént elhangzottakat, jól tudom, akár jövőbe vesző vagy eretnek gondolatoknak is minősíthetnék. Ott ahol az infláció fékezése, a gazdaság világpiaci integrálódása és úgynevezett nagy jövedelemelosztási rendszerek reformja, a fizetési fegyelem helyreállítása, a privatizációs folyamat felgyorsítása, a munkanélküliség negatív hatásainak mérséklése áll a középpontban majdnem objektív –, hogy könnyen hajlunk annak feltételezésére, a természeti környezet kibír még egy kis terhelést. Sajnos, hadd utaljak itt ismét korábbi állításomra, a mi szintünkön már nincs lehetőség a vagylagos választásra, tehát csupán korlátozott szabadsággal választhatunk a gazdasági növekedés fokozása vagy a környezet állapotának javítása között.
Mindezekre tekintettel a jövő évi tervezet kapcsán elkerülhetetlenül fogalmazódik meg a kérdések egész sora. Ha és amennyiben a környezetvédelem állami feladat, a környezetvédelmi fejlesztéseket alapozhatjuk-e döntően az ágazati pénzalapok bevételeinek növelésére és a főként pályázatokkal elnyerhető külföldi forrásokra?
A bázisszemlélethez való visszatérés milyen mértékben konzervál bizonyos különbségeket az egyes tárcák dinamikájában, és vajon politikai döntés alapján már most nem lenne-e szükség bizonyos prioritások megállapítására? Nem lehetne-e meghatározni, hogy a környezetvédelmi tárca mellett más tárcák milyen környezetvédelmi beruházásokat tudnak 1992-ben végrehajtani? Ez meglehet, nyugtató hatású lenne.
Az útalap növelésének kérdése szinte állandóan napirenden van. Ennek szükségességét senki nem vitatja. Ám, ha konzekvensen végiggondoljuk a várható hatásokat, akkor egyértelmű az is, hogy a jó és sűrűbb úthálózat kedvezőbb hatásain túl nagyobb gépjárműforgalmat, következésképpen több kipufogó gázt, ólmot, szénmonoxidot, nitrogénoxidokat stb. eredményez, és akkor ez a lépés már elválaszthatatlanul összefügg a megfelelő nagyságú környezetvédelmi alap létrehozásával.
Útalap és környezetvédelmi alap ily módon egymást kölcsönösen feltételezik, amihez még hozzá kell tennünk, hogy csak ezen az úton felelhetünk meg az elővigyázatossági elv nemzetközi környezetvédelemben elfogadott gyakorlatának.
Ki kell végre mondanunk, hogy a szennyezőnek fizetnie kell.
Ismeretes, hogy a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérése megtörtént. Csak a haváriai jellegű károkozás felszámolása kereken egymilliárd forintot igényelne. Ez az összeg – úgy véljük – már a következő évi költségvetésből sem hiányozhat, ha nem akarjuk, hogy a kárelhárítás késedelmessége miatt még nagyobb ráfordításokat legyünk kénytelenek a későbbiekben eszközölni.
Tisztelt Ház! Az elmondottakkal, a hazai környezetünknek csupán néhány nagyon lényeges és tovább már nem halogatható teendőjére kívántuk felhívni a figyelmet. Bár tudjuk, a lehetőségek olykor a legjobb szándékoknak is határt szabnak, mégis azt kell mondanunk, hogy a költségvetési koncepcióból a szintentartás szándékán túl elsősorban talán azt a nagyvonalú, jövőbe mutató gesztust hiányolhatjuk, ami jelzés lehetne arra, hogy a környezetügy a fontosságának megfelelő szerephez jut.
A bizottsági ülés jegyzőkönyvéből idézve: a bizottság azon az alapon döntött így, hogy nem látta megnyugtatóan meghatározottnak a költségeket, a költségvetés fejezetenkénti megoszlását, arányait, következésképp az ezek eredőjeként kimutatható hiányt.
Az elmondottaknak különös hangsúlyt ad mindaz, ami a "Földünkért, az élet fenntartásának stratégiája" című, tegnapi ünnepélyes sajtótájékoztatón elhangzott. Ennek tematikája – mint ismeretes – a világ természetvédelmi szövetsége, az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programja és a Világ Természetvédelmi Alap közös kiadása alapján alakult ki. Úgy véljük, hogy ezek az alapelvek, ezek az ajánlások már a jövő évi költségvetésből sem hiányozhatnak. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
