FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar Országgyűlés ritkán hoz rossz törvényeket vagy határozatokat, de már – sajnos – ez is előfordult másfél éves működésünk történetében. Ezért örültem Balás István képviselőtársam Házszabály-módosításának, mert annak egyik javaslata ezt próbálta kiküszöbölni, és azért tettem módosító indítványt az ő előterjesztéséhez, mert úgy gondolom, nem szabad leszűkíteni a lehetőséget, hogy ezt a hibát kiküszöböljük, pusztán az előterjesztőre, illetve az illetékességgel rendelkező bizottság elnökére, hanem úgy gondolom, itt 384 egyenrangú képviselő ül ebben a teremben, és bárkinek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ha hibát észlel, azt valamilyen formában jelezze.
Módosításom további része ennek az akciónak a kezelését hivatott elrendezni, mégpedig a szereplők között olyformán, hogy egy ilyen észrevétel ne lehessen az obstrukció eszköze, ne akadályozhassa meg indokolatlanul egy határozat megszületését. Ebben az aktusban az észrevételt tevő képviselőn kívül szerepelhet az előterjesztő, akinek a véleményét meg kell hallgatni, az illetékességgel rendelkező bizottság elnöke, de ez a módosítás az elnök teendőit is igyekszik körvonalazni, ami körül az utóbbi időben már nem kis nézeteltérések is előfordultak.
A bizottsági vita során többen igyekeztek meggyőzni arról – hát, egyrészt előttem áll –, hogy vonjam vissza javaslatomat, másrészt a vita során arról igyekeztek meggyőzni bizottsági képviselőtársaim, hogy erre a lehetőség megvan, hisz egyrészt informálisan jelzést lehet adni a bizottsági elnöknek vagy az előterjesztőnek. Őszintén szólva én ezt megmosolyogni valónak gondolom, hisz még a kézi vezérlésnél is rosszabb, hogy pisszegünk egymásnak az ülésteremben, vagy cédulákat küldözgetünk, vagy odasétálunk a bizottsági elnökhöz – tehát én ezt nem tekintem igazán lehetőségnek.
Valóban fennáll az, hogy egy képviselő ügyrendi felszólalásra jelentkezik a határozathozatal előtt, és azt is meg kell mondanom, s a jegyzőkönyv kedvéért az utókor számára is nyilvánvalóvá kell tennem: a kialakult szokásjog és a gyakorlat a házelnökök részéről az, hogy a végső szavazás előtt meg szokták kérdezni, nincs-e valakinek észrevétele. De ha valakinek ez egyszer nem jut eszébe, a Házszabály erre nem kötelezi jelenleg az üléselnököt, és nem biztos, hogy az üléselnök úgy gondolja, hogy az ügyrendi felszólalásra jelentkező képviselőnek még a végső határozathozatal előtt kell szót adnia. Amennyiben ezt a Házszabály körvonalazza, akkor minden egyértelművé válik.
Úgy érzem, minden szereplő teendőinek körvonalazására szükség van a Házszabályban, és ami ezt egyértelművé teszi, az megelőzi az áldatlan ügyrendi vitákat. Ezért adtam be módosítási indítványomat, és ezért fenn is tartom, annak ellenére, hogy a bizottság azt nem támogatja.
Szeretnék még egy rossz érzésemről is beszámolni a tisztelt Országgyűlésnek. Az a benyomásom alakult ki a bizottsági vita során, az azt megelőző, hozzám érkező észrevételek nyomán, hogy a magyar Parlamentben bizonyos kérdésekben egy kamarillapolitizálás kezd kialakulni. Én ezt nem helyeslem. Úgy gondolom, vannak, akik maguk közt kívánják eldönteni, hogy ez a Parlament milyen döntéseket hozzon, és azok, akik ezt a jogot megszerezni vélték maguknak, igyekeznek másokat ettől távol tartani.
Kérem, tekintsék az ez elleni tiltakozásnak is azt, hogy én ezt a módosítási indítványomat fenntartom, és kérem, hogy támogassák a szavazásnál. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
