GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Azt hiszem, hogy az elnök úr - igazítson helyre, ha tévedek - ezt a váltást többek között azért is teszi, hogy részt vegyen a vitában. Ha ezt tudtam volna, akkor esetleg még várok egy kicsit a hozzászólással. Mert egyébként is ugye remegő lábakkal álltam fel hozzászólásra két szakképzett, tudós szakember meglehetősen hosszú, kimerítő felszólalása után, amelyben majdnem minden, általam is fontosnak vélt kérdést érintettek. Mély szakmaiságot mutattak, bár Varga képviselőtársam a politika mezejére is - nem azt mondom, hogy tévedt -, de a politika mezejére is lépett a javaslat kapcsán, úgyhogy azért ez némi bátorságot ad nekem, hogy elmondjam véleményünket erről a törvényjavaslatról.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy többé-kevésbé sokak előtt ismert, hogy a pártiratok sorsa két esztendeje komoly politikai csatározások tárgya volt, a választási harcnak egy igen komoly tényezője, és ennek során a szocialista pártot és azokat a szakembereket, akik az iratokat kezelték, durva támadások, rágalmazások is érték. És hát már Pető képviselőtársam utalt arra, hogy itt a törvényjavaslat benyújtása után mindjárt megjelent egy olyan, korábbihoz hasonló hang - Csurka István képviselőtársunk volt az az élesfülű képviselő, aki már hallani vélte a zúzógépek zümmögését. Egyébként ez az ő szava volt, ha a sajtó jól adta vissza.
Úgy hiszem, hogy ezek a körülmények, meg az is, hogy e rövid törvényjavaslat indokolása is félremagyarázásokat, sőt valótlanságokat tartalmaz - úgy gondolom, hogy szükséges nagyon röviden felidézni, hogy mi is itt az úgynevezett pártiratok kapcsán a valós helyzet!
Itt már elhangzott - én is csak megismételném -, hogy a szocialista párt tulajdonában lévő levéltári anyag átfogja az egész magyar munkásmozgalom történetét. Az összes iratállomány 14000 - szaknyelven mondva - polc-folyóméter, és ebből a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tulajdona közel 90 folyóméter, és mint érdekességet, hadd jegyezzem meg, hogy az illető pártok tavalyi hozzájárulása alapján az úgynevezett pártarchívumban őrzik a Kisgazdapárt és a Magyar Néppárt, a Nemzeti Parasztpárt tulajdonát képező néhány folyóméter iratot is.
Elhangzott itt az expozéban is, hozzászólásokban is, hogy az úgynevezett pártarchívum külön szabályozás alá esett a korábbi években. Szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ez csak 1989-ig igaz! Dokumentumok vannak arról, hogy a Szocialista Párt létrejötte után szinte első lépései között kezdeményezte, hogy a korábbi időszakban az általános szabályoktól eltérő feltételekkel működő levéltár és könyvtár helyzete megváltozzék, s a párttörténeti archívum és a könyvtár jogállása és működése az általános normák szerint alakuljon.
Akkor is és most is az volt a felfogásunk, hogy az 1948-89 között keletkezett pártiratok nemzeti történelmünk kulcsfontosságú dokumentumai, s ezeket a Szocialista Párt azóta is össznemzeti értékként kezeli.
A Szocialista Párt '89-ben vállalt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. Összeállították a szakemberek a levéltár fond- és állag-jegyzékét, amely a nyilvánosság rendelkezésére áll. Az állami provenienciájú iratokat az illetékes levéltáraknak átadták. Ma, és ez 1990 márciusa óta így van, a levéltár és a könyvtár úgy működik, mint minden más hasonló intézmény. Felettük minden tekintetben érvényesül az állami felügyelet. Tehát merő kitalálás és valótlanság a javaslat indokolásának az az állítása, amely az államosítást a társadalmi szervek egyenjogúsításával, illetve azzal kívánja magyarázni, hogy az MDP, MSZMP irataihoz olyan társadalmi érdekek fűződnek, amelyek a hatályos szabályok alapján nem érvényesíthetők. Ez egyszerűen nem igaz.
Tisztelt Országgyűlés! Hát ennyit röviden a valós helyzetről. Most szabadjon ennek a törvényjavaslatnak a jogi megközelítéséről szólni, ehhez néhány megjegyzést fűzni.
A hatályos levéltári törvény szerint az a társadalmi szerv, vagy magánszemély, amely vagy aki levéltári anyag birtokában van, az a levéltári anyag megszerzésének jogcímétől függetlenül annak tulajdonosa. S aztán van még egy, nemzetközi levéltári gyakorlatban kialakult és követett elv, amely témánk szempontjából fontos, s ez a már említett és nehezen kimondható proveniencia elve.
Ez az elv azt jelenti, hogy az iratok tulajdona, tulajdonjoga nem tartalmuk szerint alakul, hanem az iratok tulajdonát az dönti el, hogy azok az iratok hol keletkeztek, tehát egy adott szervnél keletkeztek, vagy amelyek e szervhez rendeltetésszerűen jutottak.
Én most nem kívánok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni arról, hogy az MSZP mennyire jogutódja az MSZMP-nek. Itt a hozzászólásokban is ez szóba jött. Én úgy gondolom, hogy az előbb említett szabályok és elvek alapján teljesen világos és cáfolhatatlan, hogy az MSZP tulajdonosa azoknak az iratoknak, amelyekről a javaslatban szó van. Ezért itt nem az állami tulajdon deklarálásáról van szó a javaslatban, hanem egyszerűen közönséges államosításról, ha úgy tetszik, egyszerű kisajátításról, vagy még nyersebben, elvételről.
Tisztelt Országgyűlés! Világos, hogy természetesen ehhez az Országgyűlésnek joga van, tehát egy pillanatig én ezt kétségbe nem vonom. De azért a tisztesség azt kívánná, hogy ezt nevén nevezzük. Tehát arról szóljon ez a javaslat, ami a tartalma.
Ami itt a tulajdonviszonyokat illeti, maga a törvényjavaslat is ebben a néhány paragrafusban - mondjam így - némileg lelkiismeret-furdalást mutat. Tudniillik akkor, amikor megállapítja azt, hogy annak alapján, hogy az MDP és az MSZMP, úgymond, állampárt volt és közhatalmat gyakorolt, és ennek ez az elvi alapja, hogy az iratok, úgymond, állami tulajdont képezzenek, akkor érdekes módon a tagnyilvántartásokra ezt nem vonatkoztatja. Mint ahogy ugye elismeri azt is a javaslat, hogy lehet olyasmi, hogy az iratok között van nem közhatalommal összefüggő irat, és ezt az MSZP rendelkezésére kell bocsátani.
Most azon túl azt hiszem - és ezt Pető képviselőtársam már érintette -, hogy itt ezek a fogalmak borzasztó homályosak. Mindenesetre úgy hiszem, hogy ezek a szabályok önmagukban jelzik, hogy maga a törvényjavaslat is úgy gondolkozik, hogy ezek az iratok az MSZP tulajdona, és ebből bizonyos részt vissza kíván hagyni. Ez most persze megint más kérdés, hogy borzasztó nehéz azt hiszem, elválasztani az iratokban azt, hogy mi volt közhatalom és mi nem. Erről a szakemberek is szóltak.
Nekem csak az jut eszembe, hogy ez az elválasztás még többpártrendszer körülményei között is borzasztóan nehéz. Tudniillik felötlött bennem Kónya Imre többször emlegetett dolgozata, amelyben ő ugye leírja, hogy a pártiratokat államosítani kell. Mit tesz Isten, úgy rá viszonylag rövid idővel mindez megjelenik egy törvényjavaslatban. Úgy hiszem, hogy a következő időszak történészeinek is lesz majd munkájuk arra vonatkozólag, hogy megpróbálják a többpártrendszer körülményei között közhatalom és nem közhatalom dolgát elhatárolni és megvitatni.
Na hát ezzel csak azt akarom jelezni - tisztelt Országgyűlés -, hogy nem annyira egyszerű ez a dolog, ahogy a törvényjavaslat ezt beállítja.
Tehát kérem szépen, visszatérve a jogi kérdésekre, felfogásunk szerint ezek az iratok az MSZP tulajdonát képezik. Az államnak joga van ezeket az iratokat annak rendje-módja szerint tulajdonába venni. Szeretném azonban felhívni a tisztelt Országgyűlést, hogy az Alkotmány és a Ptk. szerint ennek bizonyos feltételei természetesen vannak. Nevezetesen ugye az, hogy az Alkotmány szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetben, módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Hát úgy gondolom, aki elolvasta ezt a rövid törvényjavaslatot és éppen a rövidsége miatt talán több képviselőtársunk figyelmét felkeltette, az meggyőződhetett arról, hogy ebben a törvényjavaslatban az Alkotmánynak ez a passzusa nem jelenik meg. Tehát ebben a vonatkozásban ez a javaslat így, ebben a formájában - tisztelt Országgyűlés - alkotmánysértő. Mint ahogy szíves figyelmükbe ajánlanám a Ptk-nak azt a szabályát, amely a kisajátítást ugye közismerten csak ingatlanra nézve engedi meg, márpedig azt hiszem, az iratok legnagyobb fantázia mellett sem minősíthetők ingatlannak.
Tisztelt Országgyűlés! Nem folytatva itt a problémákat, jogi problémákat, képviselőtársaim beszéltek már arról, hogy mit jelent ez az állampárt. Először jelenik meg ez a fogalom egy jogszabályban. Azt hiszem, hogy jogosan kérhetjük számon, hogy ennek a tartalmát, ha már egyszer jogszabályban megjelenik, ki kellene bontani, mint ahogy szó esett arról is, hogy ez az egész szabályozás nem készíti elő ezeknek az iratoknak a további sorsát és ebben az értelemben valóban - és ebben vitatkoznék Varga képviselőtársammal - felveti az ellehetetlenülés veszélyét, már ami a jelenkori történeti kutatást illeti.
Harmadik elemként és befejezésként szeretnék foglalkozni a törvényjavaslat egy mondatával, mert úgy hiszem, hogy ez egy kulcsmondat, és amelyik úgy szól, hogy az iratok kezeléséről és kutathatóságáról a művelődési és közoktatási miniszter gondoskodik. Valóban felvetődött itt sokakban azt hiszem, hogy miért került ez a törvényjavaslat az Országgyűlés elé, miért ilyen hirtelen, és emlékeztetnék a tárgyalásbavétel módját illetően is. De azt hiszem, ez a mondat magyarázatot ad. Mert ez a mondat végső soron lehetőséget ad arra, és nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr expozéjában megpróbálta ugyan ezt a mondatot kifejteni, de azt hiszem, tartalmilag adós maradt ezzel, mert ez a mondat gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy az állam ezzel az iratanyaggal azt csináljon, amit akar. És hát természetesen az államot mindig azok a szervezetek képviselik, amelyek éppen az adott feladattal meg vannak bízva.
Itt gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a Kormány, illetőleg a kormánykoalíció ezen szabály alapján az iratokkal azt csinálhat, amit akar, és - elnézést kérek, Varga képviselőtársam - mégiscsak felvetődik ennek kapcsán az emberben az, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen a Zétényi-féle törvényjavaslatnak és a III/III-as törvényjavaslatnak a kisöccse.
Azt hiszem, hogy azonos célokat s azonos szándékokat hordoz. A szocialista párt ezért emeli fel a szavát e törvényjavaslat ellen, és nem másért.
Szeretném hangsúlyozni, mi úgy vagyunk ezekkel az iratokkal, hogy szeretnénk rajta túl lenni, és azt mondjuk, hogy vigyék a csudába. Eddig nekünk ez csak politikai nehézséget és költségeket jelentett.
De, tisztelt Országgyűlés, amellett nem mehetünk el szó nélkül, ahogy ez a törvényjavaslat itt, a Parlamentben megjelenik, és ennek a tartalma gátlástalanul - mondhatni, szemforgató módon - jelenik meg ebben a javaslatban. Úgy vélem, azzal - azt hiszem - mindenki tisztában van, hogy ez az iratanyag egyszerre hordozza az elmúlt évtizedek tisztességes tudományos megismerésének, de a politikai bombák kellő időben való robbantgatásának lehetőségét is. Ez a törvényjavaslat semmiféle gátat nem állít ez utóbbi elé, márpedig erre úgy gondolom - talán ezzel mindenki egyetért - szükség lenne. Ezért mi olyan megoldást tudnánk támogatni, amely társadalmi és politikai kontrollt teremtene az iratanyag kezelése, kutathatósága és nyilvánosságra hozatala felett. Erre alkalmas lehet például egy parlamenti bizottság esetleg a Tudományos Akadémia megfelelő bizottságának közreműködésével. Ha nem teremtjük meg ezt a társadalmi kontrollt, akkor félő, hogy ennek az iratanyagnak a kapcsán az állampárt árnyéka esetleg hosszú ideig kísérteni fog. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
