KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A Kormány a jelentés visszavonása óta eltelt három hétben újra áttekintette az év végi nyugdíj-kiegészítések kérdését, és az erről szóló új jelentését benyújtotta az Országgyűlés részére.
Remélem, nem árulok el titkot, mivel a képviselők a jelentést reményeim szerint már a kezükben tarthatják, hogy a Kormány új javaslatot tesz, amelynek értelmében az év végi nyugdíj-kiegészítésekre olyan mértékben kerülhet sor, hogy a várható nyugdíj-kiadások – ideértve a korengedményes nyugdíjakat és a politikai rehabilitációhoz kapcsolódó nyugdíj-kiegészítéseket – elérjék, de ne haladják meg a törvényben előirányzott mértéket.
Ez számításaink szerint 4,4 milliárd forint kiutalását teszi lehetővé, és a Kormány azt javasolja, hogy ebből az összegből minden olyan nyugdíjban, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy 1600 Ft-os nyugdíjkiegészítést kapjon, akinek a nyugdíja a nyugdíjminimum háromszorosát nem haladja meg.
A Kormány ezen újabb döntésekor több körülményt újra mérlegelt, s megállapította, hogy az érvek többsége, amely az egyszeri nyugdíjemelés ellen szólt, és amit én nyilatkoztam, ma is fennáll, ugyanis az év eleji kormányzati javaslattól eltérően az Országgyűlés a nyugdíjkompenzáció kérdésében úgy döntött, hogy annak kifizetésére egy lépésben, az év elején kerüljön sor. Ez, miután a központi költségvetés jóváhagyásakor számításba vett intézkedések egy része, főként az energia-áremelés, a tervezetthez képest halasztódott, azt jelenti, hogy a lakosságnál, beleértve a nyugdíjasokat, 6 és fél milliárd forint többletjövedelem keletkezett.
Ennek ellenére az Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott kormányzati tárgyalások alapján olyan megállapodás született, hogy az energia-áremelés többletterheinek mérséklése érdekében ötmilliárd forintos szociális intézkedést vállalt be a Kormány. Ebből a nyugdíjellátással rendelkezőket 1,3 milliárd forint érintette. Ugyancsak változatlanul fennáll, hogy sem a fogyasztói árak emelkedése, sem a nettó átlagkeresetek növekedése nem magasabb a nyugdíjak ez évi emelésekor figyelembe vett mértéknél, azaz a korábbi évek gyakorlatához képest a Kormány a nyugdíjak relatív értékmegőrzésére tett ígéretét tartani tudta. Ezen túl a Társadalombiztosítási Alap egyenlege egyre növekvő hiányt mutat, a kintlévőségek nagysága év végére meghaladhatja a 46 milliárd forintot.
Mindezek azt indokolnák, hogy – figyelemmel a központi költségvetés tervezettnél nagyobb hiányára is, amelyik százmilliárd forint körül jár –, ne kerüljön sor külön év végi nyugdíjkiegészítő intézkedésre.
Mindezek ellenére azért, hogy a járuléktartozás növekedésének negatív hatásait ne egy réteg viselje, nyújtotta be a Kormány a fentiekben ismertetett javaslatát. Való igaz ugyanis, hogy a járulékelmaradás a TB-alapból fizetett más kiadásoknál is visszafogást igényelne. Ez például a gyógyszerek árának emelését igényelné és így tovább.
A tanulság az, úgy ítélem meg, hogy a jövő évi TB-alap költségvetésénél jobban kell figyelemmel lenni az ország forráslehetőségére is.
Továbbá hangsúlyoznom kell, hogy a társadalombiztosítással szembeni tartozások növekedése a magyar gazdaságban meglévő likviditási, sorbanállási, valamint fegyelmezetlenségi problémákkal függ össze. Ezeknek a problémáknak a gyökere a korábbi nagyvállalati gazdálkodás kudarcára vezethető vissza, valamint arra, hogy a nagyvállalati gazdálkodás problémái most zúdulnak a nyakunkba, ideértve a MÁV-ot is, amelyik egy nagyvállalat.
A jelenlegi Kormánynak a munkanélküliség féken tartása érdekében ezeknek a cégeknek a szanálásánál vagy csődbe küldésénél azért eléggé megfontolt politikát kell folytatnia. Egy sor olyan intézkedést hoztunk, amelyik először is megakadályozza azt, hogy érdemes legyen pénzügyi megfontolások alapján, mintegy hitelként, a társadalombiztosításnak tartozni. Ez a késedelmi kamat jelentős mértékű megemelése volt. Ezen túlmenően a társadalombiztosítási tartozások előnyösebb helyzetbe kerültek más tartozásokkal szemben a behajtásnál, és egyéb lehetőségeket is mérlegeltünk, illetve eldöntöttünk, például az ott dolgozó vezetők jutalmának, jövedelmének a korlátozását, és így tovább. A csődtörvény szabályozása is azt a megoldást alkalmazza, amelyben a lehetséges legnagyobb preferenciát kapták a társadalombiztosítási tartozások, és az Országgyűlés a csődtörvény elfogadásával ugyanerre a megállapításra jutott, és a kormányzati javaslatot fogadta el.
A MÁV tartozásait illetően arról tudok beszámolni, hogy tárgyalások folynak. A MÁV vagyonjuttatással akarja a tartozását kiegyenlíteni, a tárgyalások még nem fejeződtek be. Ezen kívül majd a '92. évi költségvetésnél fogják tapasztalni, hogy az állam a nem túl jó helyzet ellenére mindent megtesz, hogy most már az autonómmá váló társadalombiztosítás olyan helyzetben startoljon, hogy ez a probléma ne legyen annyira súlyos, mint idén.
Végül: mind a költségvetés, mind a társadalombiztosítás deficites – egy. Kettő: tisztában vagyunk a nyugdíjasok helyzetével és nehéz helyzetével, amelyik abból fakad, hogy olyan nyugdíjrendszerekben mentek nyugdíjba, amelyekben kizsákmányolták őket, és most kell kompenzálni őket. Erre ma nagyon korlátozottak a források. Mégis, az év végi alamizsna helyett jobbnak tartjuk azt a határozatot, amit az Országgyűlés hozott, hogy egy életszínvonalat, nominális béremelkedést követő nyugdíjemelés legyen az országban, és ne ilyen 1600 vagy 2000 forintos pénzeket adjunk oda, hanem egy tényleges, érdemleges javulást tudjunk elérni a szerény körülmények között.
Köszönöm szépen, és kérem, fogadják el a válaszom. (Taps.)
