KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Államtitkár Úr! A szociális érzékenység és a szociális demagógia is összecsengő szavak, mégis egymást kizáró fogalmak. Azt gondolom, hogy a szocialista párt tevékenységében és ennek az interpellációnak az indíttatásában is szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot.
Engedje meg, hogy a válaszomat három kérdés köré csoportosítsam.
Az első: tudomásul veszem a szociális törvény koncepciójának jelenlegi helyzetéről szóló tájékoztatását. Mégis azt gondolom, hogy egy további hosszú hónapokra elhúzódó kodifikációs folyamattal nemigen lehet megnyugtatni azokat, akiknek a bizonytalansága a jogi helyzet bizonytalanságából is származik. Államtitkár úr, engedje meg, hogy fölhívjam a figyelmét arra, hogy az Alkotmány 35.§ (1) bekezdése g) pontja kimondja, hogy "A kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről." Úgy vélem tehát, hogy mindaddig, amíg a szociális törvénynek az ön által is körvonalazott bonyolult előkészítési folyamata tart, a Kormánynak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy kormányrendeletben határozza meg a szociális ellátás rendszerét és ehhez igyekezzék bizosítani az anyagi feltételeket.
A második kérdéskör az anyagi feltételekről: rendkívüli módon örülök az ön rövid nemleges válaszának. Annál is inkább örülök ennek a válasznak, mert a pénzügyi államtitkár úr a költségvetési irányelvek előkészítése során megdícsérte a tárcát azért, hogy rendkívüli együttműködési készséget tanúsított az irányelvekben a restrikció tudomásulvételére; egész pontosan úgy fogalmazott, hogy "A tárca tudomásul vette, hogy a feladatrendszer változatlan szintű ellátására a következő évi költségvetésben nem lesz lehetőség." Ha én jól számoltam, a szociális kiadásokra fordítható összeg a GDP százalékában néhány tizedes csökkenést mutat akkor, amikor a feladatok rendkívüli mértékben megerősödnek.
Éppen ezért, miután az önkormányzatoknak szinte lehetetlen választási helyzetben kell dönteniük, amikor az önkormányzatoknak azt kell eldönteniük, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmében szűkös szociális eszközeiket a nyugdíjasok segítésére fordítsák-e vagy a hirtelen ellátás nélkül maradt családokat segélyezzék; amikor az önkormányzatoknak a nyugdíjasok és az ellátatlan aktív korúak között kell választaniuk, úgy gondolom, hogy az anyagi fedezet biztosítása a tárca részéről szociális felelősség kérdése és a tárca alapvető feladata.
Nem kétségbe vonva a tárca jó szándékát és nem kétségbe vonva az ön határozott "nem" válasza mögött rejlő erkölcsi elszántságot, mégis úgy gondolom, hogy a költségvetési irányelvek tárgyalásával egyidőben szükséges lenne áttekinteni a valós igényeket, amelyek a munkanélküliek ellátatlanságából fakadnak, azokat az igényeket, amelyek az egyre elöregedő népesség valós szociális igényeiből fakadnak, és hitem szerint ebben az áttekintésben a szociális bizottság a tárcának is támogatást adhat. Ezért, amikor a válaszát sajnálattal elutasítom, egyben a szociális bizottság segítségére számítok a tárca törekvéseinek támogatásában, és abban, hogy valóban legyen ellátási fedezet a munkanélküliek és az egyéb ellátatlan, szerecsétlen sorsúak jövő évi támogatására. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
