ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én kértem az elnök urat, hogy engedje meg, hogy mielőtt rátérnék a témára, egy percig eltérjek tőle. Azt szeretném javasolni az elnök úrnak, és a házbizottságnak és a Háznak, hogy rendkívüli ülésszakot tartsunk ez év telén is, mert olyan mértékű törvényjavaslat-tömeg halmozódott föl a Ház előtt, amin nem tudunk úrrá lenni, ha nem fogunk rendkívüli ülésszakot tartani.
Ennyit szerettem volna egy perc alatt elmondani. Negyven másodperc.
És most rátérnék a világkiállítás kérdésére. Dr. Vona Ferenc igen tisztelt képviselőtársam nagyon meggyőzően felvázolta azokat a reményeket, amelyek a világkiállításhoz fűződnek. Ilyen a gazdaság fellendülése, új munkaalkalmak teremtése, a munkanélküliség csökkentése, ennek következtében az ország regionális szerepének, gazdasági, kulturális szerepének a megerősödése. Én azt hiszem, hogy mindezek olyan következményei lehetnek egy sikeres világkiállításnak, amelyek komoly érvként hozhatók fel a világkiállítás megrendezése mellett.
Ennek ellenére azt hiszem, hogy ezekben a kívánatos következményekben valamennyien egyetértünk és valamennyien kívánjuk, hogy egy ilyen sikeres világkiállítás rendeződjék meg 1996-ban Budapesten, mégis pillanatnyilag csak a rendelkezésünkre álló megvalósíthatósági tanulmányból és annak a tényeiből indulhatunk ki, mert ezek nyújtják számunkra azt a számszerűsítetten is megalapozottnak tekinthető bázist, amelynek alapján végsősoron az Országgyűlésnek majd döntést kell hoznia.
Elnézést kérek, hogy egy személyes megjegyzést kell ezzel kapcsolatban tennem. Pontosan tíz éve lefordítottam egy könyvet, amelyik megjelent és amelyik a megvalósíthatósági tanulmányokról szól. Ez egy angol könyv volt, két amerikai szerző könyve. Én akkor részben korábbi kutatásaim nyomán, részben pedig ennek a könyvnek a lefordítása kapcsán elmélyülhettem abban, hogy milyennek kell lennie egy megvalósíthatósági tanulmánynak, mennyire megnyugtató módon kell feltárnia a tényeket. Sajnos meg kell mondanom, hogy a törvényjavaslat mellékleteként rendelkezésünkre bocsátott megbízhatósági tanulmány nem felel meg ezeknek a nemzetközi követelményeknek, ezeknek a nemzetközileg elismert normáknak, nem nyújt eléggé megalapozott költségbecslést, nem nyújt valószínűségi számításokat, hogy a várható ráfordítások és az eredmények milyen valószínűséggel következnek be.
Sajnos, ez a megvalósíthatósági tanulmány nem támasztja alá elég egzaktan és a valószínűség megközelítőleges bizonyításával azokat a reményeket, amelyeket a világkiállítással kapcsolatban támaszt. Nem látok elegendő alapot, az egészséges alap hiányzik ahhoz, hogy megnyugodtan döntést tudjunk ebben a kérdésben hozni. Sajnos, a költségbecslések – elnézést a kifejezésért, de – inkább hasraütés jellegűek. (Taps.) Nem beszélve arról, hogy különböző időpontokban készült különböző előtanulmányok teljesen más költségbecsléseket tartalmaznak, még az objektumok kérdésében is nagy a bizonytalanság. Azt hiszem, hogy ez egy olyan mértékű bizonytalansági elemet visz bele a döntés megalapozásába, amit jó szívvel és közgazdasági elemzéssel nem fogadhatunk el. (Taps.)
Emellett a gazdasági, közgazdasági költségbecslésben rejlő bizonytalanság mellett nem kevésbé súlyosak a politikai bizonytalanságok sem. A világkiállítás egy belpolitikai kérdés. Ebben a fővárosnak, a fővárosi kerületeknek a véleménye a mai napig nem konzisztens. A főváros egyes kerületei támogatják, más kerületei nem támogatják, a főváros közgyűlése, tulajdonképpen pillanatnyilag sem tudjuk, hogy valójában hogy határozott, mint határozott, csak úgy sejteni lehet, hogy inkább nemleges az álláspontja. Nagyon megfontolandó, hogy ha az Országgyűlés netán megszavazná ezt a törvényt – én remélem, hogy ezt nem fogjuk megtenni –, akkor hogyan viszonyulnának ennek a törvénynek a végrehajtásához azok a fővárosi kerületek és az a fővárosi központi önkormányzat, amelyiknek majd ezt ténylegesen végre kell hajtania. Ennyiben rendkívül nagy a politikai kockázat emögött a döntés mögött. Mert ha megszavazzuk, az Országgyűlés megszavazza a világkiállítási törvényt, de egy vele szembenálló fővárosi ellengőz érvényesül, a kerületek egy része ugyancsak nem támogatja az egészet, akkor menetközben fog ellehetetlenülni, mert annyian fognak keresztbe tenni – már elnézést a kifejezésért – ennek a vállalkozásnak, hogy az végül is sikertelenségbe fog fulladni.
Ezért az előkészítetlenségért kár a szűkebb értelemben vett közgazdasági költségbecslési anomáliákat, akár a politikai bizonytalanságot tekintjük, ezért az egész koncepció előterjesztőit terheli a felelősség. Nem lehet ennyire bizonytalan, ennyire sok bizonytalansággal, ennyire sok kockázati elemmel terhes javaslatot nyugodt szívvel döntés elé bocsátani.
Befejezésként én azt hiszem, hogy ugyanakkor, amikor valamennyien egyetértünk egy sikeres világkiállítástól remélt pozitív eredményekben, csak egyet mondhatunk – a rendelkezésünkre álló dokumentációkat figyelembe véve –, hogy ezeknek a dokumentációknak egy gyökeres, radikális világosabbá tételére és egy jobban definiált, jobban körülhatárolt, jobban megalapozott számítási rendszerre alapozott újabb előterjesztésre mondhatunk csak jó lelkiismerettel igent. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
