KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Békesi Képviselő Úr! Most nem kívánok vitazáró beszédet tartani, hiszen ennek az ideje nem most jött el, nem is kívántam volna hozzászólni, ha itt a mai vita során nem hangzottak volna el rendszeresen olyan megjegyzések, amelyeknek egyrészt sem a valósághoz, az igazsághoz nincs sok közük, másrészt pedig nem segítik elő azt a tisztánlását, ami egy felelősségteljes döntés meghozatalához szükséges.
Az természetes, hogy a vitazáró beszéd majd kíván választ adni, de először a kormányzatnak is meg kell ismerkednie azokkal a szakszerű véleményekkel, amelyeket a tisztelt Ház tagjai előterjesztenek a vita során. Ezt megelőlegezni mindenképpen szerencsétlen lenne.
Én az ön megfogalmazott kérdésekre csak részleges választ tudok adni, mert én a nyilatkozatokból, különféle sajtó útján közölt állásfoglalásokról csak közvetve vagyok értesült. Én úgy tudom, hogy a pénzügyminiszter úr úgy értette, hogy nem lát lehetőséget az általa reálisnak tartott 30 milliárd forintnál nagyobb összeg megajánlására. E körül forogtak a tárgyalások az önkormányzat és a Pénzügyminisztérium között. De ezen túlmenően nem a világkiállítás gondolata került akár a Pénzügyminisztérium, akár más tárca részéről kétségbe vonásra.
A Kormány egyértelműen döntött, egyrészt a Budapest–Bécs után kialakult döntési helyzetben, azóta is többször, és jóváhagyta a Kormány a világkiállítási törvénytervezetet, miként a Parlament bizottságai is.
Én úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet ebben a jelenlegi helyzetben, a szeptember 30-i határidő figyelembevételével az önkormányzat és a Kormány közötti tárgyalások akkori állapotában megfogalmazható ismeretanyagot, kautélákat tartalmazza. Nem a Kormány kívánja ezt módosítani, de természetesen amennyiben ezt a tisztelt Ház elfogadja a jelenlegi formában, az nyilvánvalóan a törvény előterjesztőinek nagy sikere. Ha nem fogadja el, akkor javíthatja olyan módosításokkal, amelyeket akár a kormánypártok, akár az ellenzék tisztelt képviselői terjesztenek elő. Én mindössze arra szeretnék utalni, hogy már megint eltértünk egy kicsit az igazságtól.
Én ilyen apróságokra nem utalok. Nyilván tisztelt Kósa Lajos képviselő nem olvasott szakirodalmat a korábbi években, így nem tudja, hogy 1985-ben a Közgazdasági Szemle vezércikkében állást foglaltam a gyorsító program ellen. Azonkívül soha. Elolvashatja, a könyvtárakat látogatja, minden nagyobb nehézség nélkül ez megszerezhető, szeretném felhívni a figyelmét, hogy soha nem voltam a magyar gazdaságirányítás tagja és alakítója, úgyhogy ebbeli információit is kérem, hogy vizsgálja felül. Van egy olyan tudomány, amit úgy hívnak, hogy forráskritika, hogyan kell utánajárni, hogy egy információ helyes vagy nem helyes. (Derültség a jobb oldalon.)
Szeretném azt is megjegyezni, ez nemcsak neki, hanem többeknek szól, akik megfogalmazták, hogy mi garantálja azt, mi biztosítja azt, hogy 1993-ban ennyi vagy annyi lesz a magyar GDP vagy a költségvetés? Hát kérem, ez egy nagyon régi emberi megfigyelés és bölcsesség, hogy a jövőt bizonyítani még eddig senkinek nem sikerült, még Sztálin Józsi bácsinak se. (Derültség.) A jövőt lehet időnként előre jelezni, és aki bizonyos szakmai felkészültséggel rendelkezik, az bizonyos idő után, de tud támpontot találni arra, hogy kinek az előrejelzései szoktak jók vagy nem jók lenni. Ezt egyébként tisztelt Tardos Márton képviselő úrnak is mondom, hogy én nem állítottam, illetve nem én állítottam azt, hogy 1992-ben megkezdődött, pláne múltban, a fellendülés. Én azt mondtam, hogy 1993. lesz, megfelelő magyar gazdaságpolitika esetén, a megélénkülés éve, és szíves figyelmébe ajánlom, hogy ezt több mint egy éve mondom, és máig sem változtattam meg ezt a véleményemet. Természetesen, ha nagyon erős obstrukció van a gazdaságban és a belpolitikában olyan erők lépnek fel, amelyek nem teszik lehetővé a gazdasági élet szereplői közötti együttműködést, akkor ezt ki lehet drukkolni, hogy ne legyen 1993-ban sem megélénkülés (Zaj. – Közbeszólás jobbról: Így van! – Szórványos taps.)
Végül egy utolsó megjegyzés, hát sajnálom, hogy itt közgazdasági iskolamester szerepében kell fellépnem. (derültség.) ., de tisztelt Kósa képviselő úr bizonyára tudja, hogy mi a keresletélénkítés és a kínálatélénkítés közötti gazdaságpolitikai különbség. Az expo az nem keresletélénkítő program, habár közvetett kihatásaiban a keresletet is élénkíti, hanem infrastrukturális kínálatot teremt az arra nagyon is rászoruló magyar gazdaságnak, és ezzel serkenti a magyar gazdasági növekedést, fellendülést vagy megélénkülést. Köszönöm. (Taps jobbról.)
