BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános vitája és részben a bizottsági vitája után az ott elhangzottakhoz képest lényegesen egyszerűbb a zárszó megtartása. Ennek egyszerű oka az, hogy képviselőtársaim rengeteg módosító indítványt – különösen ami a koncepcionális kérdésekben eltérő volt az előterjesztéshez képest – visszavontak. Ezért gondolom, nincs kifogásuk ellene, hogy egy rövidebb és tartalmában is csak a még fönnmaradó kérdésekkel összefüggő zárszót szeretnék tartani.
Az nyilvánvaló volt egy ilyen fontos kérdésben, mint a bíróságokra vonatkozó szervezetet és a bírák jogállását, függetlenségét érintő, nem csekély terjedelmű törvénymódosítás, az álláspontokat illetően a bírák függetlenségére, a bírói testületek önkormányzati jellegű jogosítványaira, a bíróságok igazgatására és ezzel összefüggésben a Kormány, ezen belül is az igazságügy-miniszter jogkörére fog összpontosulni – ezzel kapcsolatos tehát a mondandóm lényege is.
Az is nyilvánvaló volt – ebben is teljes egyetértés volt –, hogy mindenki, aki szót kért és kapott és aki ebben az ügyben illetékesnek érezte magát, abból indult ki, hogy az államhatalmi ágak megosztása szükségszerű alapelve a demokratikus jogállamnak. Természetesen mi is egyetértünk abban, hogy a bírói hatalom elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. Nyilvánvaló, hogy a bírói függetlenség mint alapelv és csakis a törvénynek való alárendelés azt jelenti, hogy ez a függetlenség az ítélkezési tevékenységhez kapcsolódik. Tehát az ítélkező munka végzéséhez kapcsolódó függetlenség mellett természetesen megfelelő szervezetre is szükség van. Ennek a megfelelő szervezetnek pedig a működési feltételeit biztosítani kell. Ez volt a kiindulópontja a törvényjavaslat egyik legfontosabb, a jelenlegi jogi szabályozáshoz képest újításának, amely szerint a bírák ítélkezési, valamint a bíróságok igazgatási tennivalóit, hasonlóan a modern, kontinentális, európai jogrendszerekhez, külön szeretnénk választani, és ennek kapcsán a Kormány javaslata azt tartalmazza, hogy a bíróságok működése személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról a Kormány, ezen belül természetesen az illetékes szakminiszter, az igazságügy-miniszter legyen felelős gondoskodni; illetőleg ennek során ossza meg ezt a feladatot tulajdonképpen a különböző módon – a javaslat szerinti módon – megválasztott, illetve kinevezésre kerülő bírósági vezetőkkel.
Itt utalnék arra, hogy lényegesen egyszerűsítette a helyzetünket, ami az itt elhangzó különböző és ellentétes vélemények cáfolatát illeti, az Alkotmánybíróság néhány héttel ezelőtt meghozott 696/B/1991. számú határozata, amely elvi jelentőséggel rámutatott arra, hogy a hatalmi ágak szétválasztása, elválasztása nyilván nem jelentheti egyszersmind a hatalmi ágak korlátozhatatlanságát is. Ugyanakkor a demokratikus államszervezetnek az a lényege – e szerint a határozat szerint –, hogy a különböző hatalmi ágak egymás korlátaiként is jelentkeznek. Ez logikus dolog, de az Alkotmánybíróság részletes okfejtése rendkívüli mértékben megnyugtatott nemcsak engem, hanem gondolom, mindenkit, aki úgy gondolta, hogy a bírói hatalomnak is vannak természetesen a végrehajtó hatalmat korlátozó jogosítványai, de ez fordítva is igaz.
Ugyanakkor ez a határozat azt is leszögezi, hogy az igazságügyi igazgatás egy létező fogalom, mégpedig egy olyan közigazgatási szakterület, amelyhez nemcsak a szűkebben vett bíróságokkal kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása tartozik, hanem ide kell érteni a bírósági határozatok általános és intézményes végrehajtását, beleértve persze a büntetés-végrehajtási szervezet irányítását is; ide kell érteni a még jelenleg működő pártfogói hálózat igazgatását; ide kell érteni szélesebb értelemben az igazságügyi szakértői hálózatot és intézményeket; ide kell érteni a közjegyzőséggel és az ügyvédekkel kapcsolatos felügyeleti, illetőleg igazgatási feladatok ellátását is. Ezért nyugodtunk meg az Alkotmánybíróság határozata után.
Továbbá megnyugtatásunkra szolgál az előkészítésnél egyébként is figyelembe vett, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságánál készülő, még csak tervezet formájában rendelkezésünkre álló, a független igazságszolgáltatás egyetemes nyilatkozatának szándékával készülő deklaráció, amely úgy fogalmazza meg ezt a kérdést, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom részvétele a bírák kinevezésével kapcsolatban addig áll összhangban az alkotmányos alapjogokkal, amíg a kinevezéseket a bírói kar tagjaival és a szakma képviselőivel vagy egy olyan testülettel, amely a bírói kart és a szakmát is hatékonyan képviseli, véleményeztetik. Hangsúlyozom: véleményeztetik e szerint a tervezet szerint. A Kormány javaslata, mint ezt önök tudják, a véleményezés jogánál többet, adott esetben egyetértési jogot tételez fel és biztosít a bírói kar képviselőinek. Ezt annak ellenére teszi – mint említettem –, hogy a jelenleg hatályos szabályozás is kiállta az alkotmányosság próbáját.
Kiemelten szeretnék szólni a pályázati rendszerről és ezzel összefüggésben a kinevezési jogkörről, ugyanis ezt érte a legtöbb méltatlan és – hogy úgy mondjam – szakmailag felületes és megalapozatlan, főleg a sajtó részéről megnyilvánuló kritika, állítások, amelyek szerint ez a megoldás egy hűbéri láncolat kialakításához vezet, végső soron pedig a bírósági vezetőknek valamilyen vazallusi láncolatba illesztéséhez vezethet. Nos, ezeknek az álláspontoknak a képviselői nyilván nem olvasták el a törvényjavaslatot – ami nem lenne szokatlan –, és nem vették észre, hogy a kinevezést egy olyan pályázat előzi meg, amelynek az elbírálása során a pályázók alkalmasságáról a bírói autonómia megfelelő szintű szervei foglalnak állást és javaslatot tesznek a kinevezésre. A kinevezési rend kulcsszereplőinek tekintendő megyei bírósági elnök esetében ez a jog a megye összes bíráját, tehát az úgynevezett összbírói értekezletet illeti meg. Ennél szélesebb körű és ugyanakkor még működőképes kontrollt én azt hiszem, a kinevezések során nehezen lehet elképzelni; én nem tudnék ennél jobb módszert elképzelni.
A bíróságok vezetésének folyamatossága megkívánja nyilván azt is, hogy alkalmatlan pályáztatás esetén – tehát ha nincs alkalmas pályázó a kinevezési jogkör szempontjából irányadó szempontok figyelembevételével erre a posztra, akkor – gondoskodni kell az igazságszolgáltatás működéséről. És ezért fogalmaztuk azt a javaslat szerinti, hosszabb időre szóló, megbízás útján történő állásbetöltési javaslatot, amelyet eredetileg három évben terveztünk meghatározni, de tudomásul vettük az erre vonatkozó bizottsági álláspontot, amely ennél rövidebb időre, egy évre szólóan tenné lehetővé ezt az ideiglenes, provizórikus megoldást.
Ugyanakkor nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy a bírósági vezető-, mégpedig egyes szakmai vezetőállások választással kerüljenek betöltésre. Ez a megoldás ugyanis több hátrányt rejt magában. Ugyanis ezek a szakmai testületeket vezető – kollégiumvezetőkről van szó – bírák egyrészt igazgatási tevékenységet is ellátnak. Ezzel a választási megoldással, amelyet nem tudunk támogatni, nyilvánvalóan nem kívánt függésbe kerülhetnek a kollégáiktól, másrészt éppen az ellenzéki képviselőtársaim által is nem kívánatos bírói belterjességet segítené elő a választás megengedése ebben a körben.
Még egy módosító javaslatra szeretnék kitérni, amely úgy tudom, hogy nem került visszavonásra, és nem a pályázati rendszerhez kapcsolódik, de a bírák szereplését, a bíráknak a jövőre nézve szólóan az Igazságügyi Minisztériumba történő beosztását kívánja kizárni.
Nos, a javaslat szerint az igazságügy-miniszter az érintett személy hozzájárulásával bírót behozhat szándékaink szerint a minisztériumba. Ezt ellenző véleménnyel nem tudok egyetérteni, ugyanis a bírák ebben az esetben ítélkező tevékenységet nem végeznek még a hatályos törvény szerint sem, tehát a bírói függetlenség sérelme föl sem merül, ugyanakkor azok a szakmai indokok, amelyek a bírák személyzeti ügyeinek előkészítésével kapcsolatban amellett szólnak, hogy bírák lássák el ezt a területet, továbbá hogy a törvény-előkészítő munkában is a nagy tapasztalattal rendelkező bírák időlegesen mint konkrét bíráskodást nem végző, de bírói státusukat megtartó személyek részt vehessenek, azt hiszem, nem kifogásolható. És hogy ez mennyire nem kifogásolható, hivatkozom arra, hogy nagyjából minden kontinentális nyugat-európai államban ez a rendszer ismert. Ausztriát azt hiszem, közismert példaként említhetem, de így van még Franciaországban is, így van Dániában és nagyjából így van Németországban is.
Ezek tehát az indokok: a tartalmi indokokon kívül a nemzetközi összehasonlítás szerint is indokolják azt, hogy miért nem támogatjuk ezt a módosítást.
Ami a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket, nevezetesen azt illeti, hogy a bíróságok elkülönült költségvetés szerint működjenek, ezzel egyetértek, és a javaslat teljes mértékben ennek a koncepciónak az elfogadása mellett voksol, hiszen a törvényjavaslatban alkalmazott megoldás az, hogy a költségvetési fejezeten belül elkülönítve szerepel a bíróságok költségvetése, ezen belül még külön az önök tavalyi döntése alapján a bírósági dolgozók bérköltsége, és ezt nem lehet átcsoportosítani, ez már önmagában elegendő garancia lehet, hogyha még hozzávesszük azt, hogy a javaslat egyik módosítás támogatása alapján lehetővé tette egy bírói autonóm szervezet kontrollját ezzel a kérdéssel kapcsolatban, akkor nyilvánvaló, hogy a garanciákat illetően ez a szabályozás megfelelő.
Ami a képviselői módosító indítványoknak az igazgatási tevékenységben részt vevő testületi összetételeket érintő irányait illeti, kétféle álláspont fogalmazódott meg. Az egyik, amelyet visszavont az előterjesztő, az Országos Igazságügyi Tanácsra vonatkozó elképzelés, a másik, amelyet végül is támogattunk, az Országos Bírói Tanáccsal kapcsolatos elképzelés.
Ami az Országos Bírói Tanácsra vonatkozó javaslatot elfogadhatóvá teszi számunkra, az nem más, mint az, hogy ez a javaslat a minisztérium törvény-előkészítő munkája során a törvénytervezet egyik korábbi változatában szereplő, tehát általunk kidolgozott intézmény lett volna, és annak idején ezt azért nem tekintettük végérvényesnek és előterjeszthetőnek, mert éppen a bírák nagy része vetette fel, hogy ez az Országos Bírói Tanács tulajdonképpen az akkori elképzelés szerint a pályáztatással kapcsolatos bírói véleményalkotásnak is lett volna a fóruma, és nem kívánták a bírói karok – az egyes megyei bírói karok – ezt, a pályázat alkalmassági szempontból történő megvizsgálásának a jogát ráruházni egy országos szervre, még akkor sem, hogyha ez természetesen választások útján és bírókból állóan jönne létre. Mindenesetre örülünk annak, hogy ezek a módosító javaslatok tulajdonképpen a minisztérium által ismert és általa kidolgozott szakmai álláspontját testesítik meg. Végül is nem az első és valószínűleg nem az utolsó eset, hogy ellenzéki oldalról olyan módosító javaslatok – koncepcionálisan is értelmezhető módosító javaslatok – érkeznek itt képviselőtársaimtól, amelyek a törvény-előkészítés során nálunk fogalmazódtak meg. Igazán konstruktívnak kell ezt minősíteni.
Ami végeredményben az Országos Bírói Tanács általunk támogatható és a bizottság által is konszenzusként megfogalmazott hatáskörét és jogosítványát illeti, úgy gondolom, hogy az a megoldás, amely szerint a költségvetési előterjesztéshez – mármint a bíróságokra vonatkozó költségvetési előterjesztéshez – egyetértésük kell, továbbá ugyancsak a bírói tanács, mégpedig az alsófokú megyei bírói tanácsok egyetértési joggal rendelkeznének a költségvetési összegből az egyes megyei bíróságok területére jutó összeg meghatározásánál, ezzel a legmesszebbmenőkig egyet kell értenem, hiszen ez így működik jelenleg is, törvényi felhatalmazás nélkül, ha szabad mondanom, az ideiglenes bírói tanács más kiválasztás szerint működőképes szervezetként ezt a tevékenységet már hosszabb ideje ellátja és jól látja el, tehát nagyon egyet tudunk ezzel érteni, mint ahogy azzal is egyetértünk és természetesen meg is valósul ez, hogy a bíróságot, vagy a bírókat érintő bármilyen törvényjavaslat kidolgozásában ennek a szervnek véleményezési és álláspontkifejtési lehetősége legyen.
Végeredményben tehát összegezve az elmondottakat, megítélésem szerint a törvényjavaslat a már hivatkozott alkotmánybírósági határozatra is figyelemmel, a hivatkozott nemzetközi elvárásoknak és a jelenleg működő, jogállamokban működő rendszereknek a példáit alapul véve minden szempontból összhangban áll az alkotmánnyal, azt is mondhatnám, hogy azon egy kicsit túl is mutat, úgyhogy erre figyelemmel kérem, szíveskedjenek a most elmondott támogatott módosító javaslatokkal együtt a szükséges minősített többséget megadva a javaslatot elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
Határozathozatal
