PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én ugyan nem kétperces reagálásra kértem lehetőséget, csak reagálásra, de lehet, hogy két percbe belefér a mondanivalóm.
Először is sajnálom, hogy december 11-én ilyen fajta vitát kell kettőnknek-hármunknak egymás között lefolytatni, amikor feltehetően sürgősebb dolog is lenne itt a Parlamentben… (Közbeszólások a jobb oldalról.) … Nem győzöm elégszer ismételni. (Derültség.)
Varga János képviselőtársammal és kollégámmal – vagy volt kollégámmal – ezt a vitát félig-meddig már lefolytattuk ma a kulturális bizottságban, de mégis, képviselőtársaim kedvéért kénytelen vagyok elmondani, hogy a következő a probléma.
Van egy létező levéltár – szeretjük vagy nem szeretjük, egyetértünk-e létrejöttének okával vagy nem értük egyet –, van egy létező levéltár, amely különböző kommunista és kommunista utódpártok iratait tartalmazza. Nem lehet úgy csinálni, mintha ezt a levéltár nem létezne. A levéltári szakmai követelmények azt igénylik, hogy az együtt keletkezett és összetartozó iratokat lehetőleg tartsuk össze. A mi javaslatunk abból indult ki, hogy nem elvont normákat, nem merev szabályokat kell alkalmazni, hanem abból a sajátos tényből kell kiindulni, hogy Magyarországon – és nem csak Magyarországon, hanem ebben a térségben – a kommunista párt és a kommunista jellegű pártok közhatalmi feladatokat is elláttak, tehát az irataikat sajátos módon kell kezelni. Nem lenne szerencsés, ha megkeresnénk azt a napot – amit nem lehetne egyébként megtalálni –, hogy mikor vált a Magyar Kommunista Párt vagy utódja, a Magyar Dolgozók Párja állampárttá. Nincs ilyen nap. Egyik kisgazda képviselőtársam a kulturális bizottsági vitában úgy ítélte meg, hogy már 1944 végétől állampárt volt a Magyar Kommunista Pár – én ezt nem fogadom el, mert nem tudjuk napra megállapítani, hogy mikortól szerzett olyan jogosítványokat a Kommunista Párt vagy a Magyar Dolgozók Pártja, ami állampárti jogosítványnak nevezhető.
Ezért indultunk ki javaslatunkban abból, hogy maradjanak együtt az iratok és a mostani tulajdonos és az állam képviselői találjanak ki olyan megoldást – illetve mi tettünk javaslatot, hogy ez hogy oldható meg technikailag –, ami ezt az elvi problémát megpróbálja kezelni és megpróbálja a szakmai szempontokat érvényesíteni.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy itt, a parlamenti vitában vagy a bizottsági vitában sem hangzott el az, hogyan is képzelik el a gyakorlatban annak a javaslatnak a végrehajtását, amiről tárgyalunk: ott maradnak-e az iratok, elviszik-e az iratokat, hogyan fogják szét… (Varga János közbeszól.) … De hozzátartozna… Itt közben párbeszédet folytatok Varga Jánossal – ezt a jegyzőkönyv számára mondom… (Derültség.) Nem tudjuk. Tehát úgy döntünk valamiről, hogy nem tudjuk, mit jelent a döntésünk következménye, mi fog történni ezekkel az iratokkal: elszállítják onnan, darabonként átvizsgálják, hogy melyik állami, melyik pártirat… Mi ezt a problémát szeretnénk kiküszöbölni, ezt próbáljuk megkerülni.
Én nem szeretnék mindenre kitérni, amit Varga János említett, csak azt szeretném megemlíteni, hogy egy felügyelő bizottság – a bizottsági vitában már ezt is elmondtam – ebben az esetben, amit mi javasolunk, az állam szempontjait képviselné, azt felügyelné, hogy az államérdekek figyelembe vannak-e véve – és erre nagyon is megfelel, ha az a felügyelő bizottság úgy áll össze, ahogy mi javasoltuk. Ebbe belefér az, hogy a Tudományos Akadémia egy megbízottja legyen a felügyelő bizottság tagja.
Még egyszer mondom, képviselőtársaim kedvéért, hogy egy létező levéltárról van szó, amelyet nem lenne szerencsés politikai vagy más szempontok alapján darabokra szaggatni. Az utókor nem azt fogja megítélni, hogy hogyan vélekedünk most az MSZP-ről, hanem azt fogja megítélni, hogy a szakmai szempontokat figyelembe vettük-e. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
