MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Becker Pál képviselőtársam az ország legfontosabb törvényénél, a költségvetési törvénynél három percet javasolt bizottsági előadóknak. Ez nonszensz. (Kutrucz Katalin: Nem ő javasolta.)
Ennél nonszenszebb – és javítson ki elnök úr, ha pontatlanul fogalmazok –, hogy olyasmiről beszélünk ma és vitatkozunk már több órán keresztül, ami talán nem az ország legfontosabb feladata, és főleg nem a Parlamenté.
Nagyon röviden a következőt azért hadd tegyem hozzá. Nem vagyok levéltáros, történész sem voltam, szeretem a történelmet. Lehetőségem volt mielőtt képviselő lettem, hogy egy párszor levéltárban kutászkodjam, többek között ennek a Háznak is tiszteletre méltó szép könyvtárában – mindenkinek a figyelmébe ajánlom.
Soha, semmilyen gátlást nem éreztem, hogy bármihez hozzájussak. Nem pletykálkodási, nem feljelentési, nem mások múltjába való vájkálási szemponttal jártam ide, hanem vagy adatokat kerestem, vagy gyönyörködtem ezeknek a levéltári anyagoknak az esztétikai szépségében, vagy uram bocsá' elgondolkoztam azon, hogy Deák Ferenc, Széchenyi, Eötvös – idézem uraim – is elgondolkoztak ezen írások fölött.
Úgy emlékszem, hogy ez a lehetőség mindenkinek rendelkezésére áll ennek a bizonyos anyagnak a tekintetében is. Azonban van egy egyetemes levéltári szabály – azt hiszem, nem tévedek, kérem, elnök úr, majd javítson ki –, amely bizonyos személyiségi jogokat véd. Teljesen nyugodt vagyok, tiszta, ki-ki búvárkodhat az elmúlt 30 év anyagában, csak félek, hogy ez rossz irányba visz.
Amit végül is szeretnék összefoglalóan mondani. Azt gondolom, hogy amikor a világ értelmesebb részén, demokráciákban kiderült az, hogy köziratokat levéltárba helyeznek, hogy ebből majd megítéljék, milyen volt a múlt és merre lehet előremenni, azt nem azért tették, hogy Julius Caesar szerelmi ügyeit piszkálják, hanem egy ország történelmére vagy egy nemzet történelmére nézve meghatározó dolgokat találjanak.
Ebben a törvényjavaslatban nem látom (Közbeszólások: A részletes vitában vagyunk!) – azonnal befejezem – azt a törekvést, hogy féltünk valamit, ami a nemzet vagyona és esetleg a nemzet tulajdonából kikerül. Ti. tisztelettel – és most tessék hujjogni – hadd kérdezzem meg, ennyi erővel a nemzet köztulajdona az, amikor a miniszterelnök úr háromnegyed órát beszél mondjuk Bush elnökkel. Nem tudok róla, hogy ez a levéltárba kerülne.
Mégis, nagyon röviden fogalmazva, rossz időben tárgyaljuk, hitem szerint valaki erőltette, hogy amikor az ország költségvetéséről van szó, akkor egy ilyen kicsi periférikus témáról beszélünk, ez az egyik. A másik, ha mégis erről beszélünk, akkor nagyon tisztelettel kérek mindenkit, hogy Szerb Antal egyetlen gondolata jusson eszébe, hogy ugyan "a szerzetesek kajánkodtak, pletykáltak, de csak olyanokról, akik már meghaltak". Köszönöm. (Kis taps.)
