PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Most már látom, nemcsak a szigetköziek halásznak, horgásznak zavaros vizeken, hanem mi is. Pedig államtitkár asszonynak feltettem a kérdést – elnézést, nem tudtam, hogy a miniszter úr fog válaszolni –, én azt gondolom, ez a kérdés továbbra is a KTM-hez tartozik, és nagyon sajnálom, hogy nem a Környezetvédelmi Minisztériumtól kaptam erre választ. Itt is nagyon szépen kijött, hogy mi a különbség egy természetvédelmi kérdésnek a megítélésében a gazdálkodó részéről, és mi lenne a megítélése a környezetvédő részéről.
Miniszter úr azt mondta, hogy az utolsó résznek volt szakmai értelme. Én szeretném azért megcáfolni azt, amit miniszter úr mondott. Én nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr a végén egy ilyen politikai élt adott ennek a dolognak. Én egy figyelemfelhívó interpellációt kívántam beadni, s a Házban bíztam, illetve bízom ennek az eldöntésében.
Én azt gondolom, hogy ha a halgyérítést nézzük, és ebben miniszter úrnak igazat kell adnom, akkor a vízszennyezés, az erőmű kérdése, a kormoránkérdés és az elektromos halászat közül az elektromos halászat talán csak a negyedik helyen van. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy míg az összes többi a halfaunát, az összes halfajt egyformán károsítja, addig az elektromos halászat szelektíven. És ez a szelekció nem biztos, hogy természetbarát. Sőt biztos, hogy nem természetbarát. S én azt gondolom, igazából ez akkor lett volna szakmai kérdés, s azt kérném elsősorban a miniszter úrtól, akit van szerencsém személyesen ismerni, és tudom a szakmai igényességét, hogy arra a kérdésre, mely szerint az elektromos halászat nem káros, az FM-től, illetve korábban a MÉM-től kapott papírok alapján, mely szerint kísérletekkel bizonyított, hogy az elektromos halászat nem káros, ezeket az eredményeket a miniszter úr rendelkezésre bocsátotta volna. Itt tudniillik erről van szó. Ha valami nem káros, arra vannak egzakt kísérletek. Ezt nagyon jól tudjuk mind a ketten. Egy jelentés addig nem ér semmit, amíg nem tudjuk bizonyítani. Egy kutatómunka nem ér semmit, amíg nem tudjuk bizonyítani, hogy ez így van. A halászatról ma pillanatnyilag ilyen nincs. Ennyit a szakmai kérdésről. Én azt gondolom, hogy ezzel ki lehetett volna húzni a méregfogát a kérdésnek.
Egyáltalán nem csináltam politikai kérdést belőle. Nem tudom, hol tart a halászati törvény, nincs szerencsém ellenzéki képviselőként ebbe betekinteni. Nem tudom, hol áll, nem akartam semmit megelőzni. Egyébként egy év óta ezek a levelek a KTM és az FM rendelkezésére állnak. Tehát ez egy nagyon régi ügy, ha úgy tetszik.
Én azért el szeretném mondani, hogy a MÉM-ben – igen, ezt mondtam – a KVM-ben 1988-ban leírták, mi sem tartjuk ártalmatlannak. A MÉM természetvédelmi területen kívül alkalmazhatja, ott viszont nem. Ennek ellenére mégis alkalmazza olyan területen, ami védett, és a tetejében a ramsari egyezmény alapján védett területen. Az már nem meglepő, hogy a megyei tanácsnak – az elmúlt rendszer megyei tanácsának – a véleménye és az ön véleménye egybecseng, miniszter úr, amin meg vagyok lepődve. Ez pedig úgy szól, hogy nehezen halászható részeken nagyon jó ez a módszer, a legerősebb áramerősség esetén sem pusztul el a hal, egyébként is a célunk a gazdálkodás, a horgászat csak lobby, pontosabban hobbi – lobby is lehet egyébként –, és a természetvédelemnek nem szabad nagy súlyt adni. Ezt mondták a megyei tanácson.
Egyébként van lehetősége a Környezetvédelmi Minisztériumnak, olvasom az 1982. évi, természetvédelemről szóló IV. törvény 13. §-ának (1) bekezdése alapján: védett természeti területen a vadászat és halászat korlátozható, illetve megtiltható. Azt kértem én a Környezetvédelmi Minisztériumtól, hogy éljen ezzel a jogával, mert a gazdálkodót igenis korlátozhatja ebben a jogában.
Na most, amire azt mondta a miniszter úr, hogy szakma, és igazából a szakmában viszont dilettánsok azok, akik ez ügyben szóltak – vagy én vagyok dilettáns; se horgászni, se vadászni nem szoktam, nem is akarok, mert én a természetet talán másképp tekintem, mint akik ezzel élnek –, nem vetem el a horgászokat, halászokat, vadászokat. Azt mondta a miniszter úr, hogy nem olyan veszélyes az elsőrendű hal. Csak egy példát. Itt van az eredeti példány, nem fénymásolat, hogy 1990-ben Győr-Moson-Sopron megyében mi történt. Hat tonnát – hat tonnát! – halásztak le elsőrendű halat. Hatvan tonna halat halásztak le összesen!
Ebből mennyi az elsőrendű? 10%. Ha ezután a 10% után telepítünk vissza, tessék mondani, mi zavarja meg jobban a halfaunát? Az erőmű, a kormoránok, a vízszennyezés vagy a halászat? Szó nincs még elektromos halászatról. Azt hiszem, hogy a leívásnál elmondtam az érveimet, itt egyszerűen erről a tevékenységről van szó. Ugyanakkor a horgászok az összes halnak a felét fogják ki, ezzel szemben . (Közbeszólás: Letelt az idő!) – igen, abbahagyom, tudom, hogy idő van – 97%-nyi részben vesznek részt a telepítésben. Én azt gondolom, ez tarthatatlan. Ez az eset akkor fordul elő, ha igenis egy ilyen természetvédelmi kérdés a gazdálkodónál van. Én ezért szeretném, ha ez nem a gazdálkodónál maradna.
Elnézést kérek, hogy egy kicsit hosszabb voltam. Én ezt az interpellációt úgy nyújtottam be, hogy erre csak olyan választ lehet adni, amit el tudok fogadni. Nagyon sajnálom miniszter úr, hogy én nem tudom elfogadni, a tisztelt Háztól pedig én most már a hosszú interpellációim során azt kértem, hogy ne fogadjuk el, mert tudjunk dönteni, most csak annyit mondok, mindenki lelkiismerete szerint nyomja meg a gombot. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
Határozathozatal
