REMPORT KATALIN, DR. (MDF):
REMPORT KATALIN, DR. (MDF):
REMPORT KATALIN, DR. (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Hosszú vívódás után szántam rá magam, hogy kormányzati képviselő létemre ellenzéki eszközzel éljek és interpellációt intézzek önhöz. Tekintettel azonban arra, hogy már többször megkerestem önt is, elődjét is, de mindeddig, több mint fél éve, nem született döntés egy több ezer embert foglalkoztató nagyüzem vezetőjének személyére vonatkozóan, és a lakókörzetemben az ezzel kapcsolatos elégedetlenségnek állandó tanúja vagyok, végső lehetőségként fordulok most önhöz.
A mezőhegyesi állami ménesbirtokot 1785-ben, az ország első állami gazdaságaként alapították. Állami jellegét mindmáig megőrizte, a jövőre nézve is így foglalt állást Kormányunk. Azonban nemzetközi hírneve megkopott, az ország legveszteségesebb mezőgazdasági nagyüzemévé vált. 18 ezer hektáron gazdálkodik az ország legjobb minőségű földjén – átlagosan 36 aranykorona értékű földön –, és így is sikerült kigazdálkodnia másfélmilliárd forint hiányt. Azt hiszem, ez magában is elég indok lenne arra, hogy minél előbb olyan gazda kezébe kerüljön, aki vállalja és vállalhatja is döntéseiért a felelősséget.
Mi is történt Mezőhegyesen az egy éve bekövetkezett kormányváltás óta? 1990 nyarán a minisztérium előtt is ismert volt, hogy a volt vezérigazgató szeptember 3-án nyugdíjba készül. A kombinát pályázatot írt ki posztjára, de a két pályázó közül egyik sem nyerte el a vállalati tanács bizalmát. 1990. november 26-án Nagy Ferenc József, akkori földművelésügyi miniszter az egyik vezérigazgató-helyettest bízta meg ideiglenes jelleggel a vezérigazgatói teendők ellátásával.
Nem az én feladatom és hatásköröm annak megállapítása, hogy a kombinátnál 15 éve termelési igazgatóhelyettesként dolgozó jelenlegi megbízottnak van-e szerepe és mekkora a másfélmilliárd forintos hiány kitermelésében, mindenesetre ez a döntés a helybeliek között nem talált egyértelmű fogadtatásra.
Az ön kinevezését követően több ízben személyesen is megkerestem önt, és megértéssel fogadtam azt a kérését, időre van szüksége ahhoz, hogy tisztán lásson a mezőhegyesi mezőgazdasági kombinát kérdésében. Helyszíni tájékozódása után énnekem azt mondta miniszter úr, hogy a helyi vezetők közül még mindig a jelenlegi megbízott a leghozzáértőbb. Azóta a megbízott vezérigazgató-helyettes elkészítette az ön által kért privatizációs tervet, azonban az annak benyújtása óta eltelt most már lassan két hónap alatt nem történt semmi, bár információim szerint az anyag nem felelt meg a várakozásoknak.
A jelenlegi vezető teljes megerősítés hiányában valószínűleg bizonytalan döntései meghozatalában, számára is nyilvánvalóan jobb lenne már egy végső határozat személyét illetően. Mindannyian tudjuk, milyen következményekkel jár a gazdátlanság érzése, akár vezető, akár beosztott vonatkozásában. Mezőhegyes mindezt lassan már egy éve éli. Hogy milyen híreket kapok akár a belső, akár a külső területi gazdálkodásról, azt nem kívánom itt részletezni, ezek ellenőrzése nélkül nem is tehetem meg ezt. Az azonban tény, hogy a külső területek teljes felszámolás felé haladnak, köztük Bánkút és Dombegyház is, mely utóbbi a Mezőhegyeshez csatolásakor a megye első öt gazdasága között volt.
Az áldatlan állapot elhúzódásában a kombinát dolgozói komoly szerepet tulajdonítanak a Kisgazdapárt soraiban dúló viszályoknak is. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy Békés megye egy kisgazda politikus kezében van. (Mozgolódás és közbeszólások a Kisgazdapárt soraiból.)
A bizonytalanságnál talán még egy rossz döntés is jobb. A döntést pedig önnek kell meghoznia, a felelősséget is a miniszter úrnak kell vállalnia érte. Hiszem, hogy meg fogja találni a legalkalmasabb személyt és a legjobb megoldást, de aggódom, hogy a döntés későn érkezik, összeomlik a gazdaság. Döntését, bárki mellett foglaljon is állást, tudomásul veszem és tiszteletben tartom.
Kérdésem tehát: mi a tárca célja, elképzelése a mezőhegyesi mezőgazdasági kombinát jövőjére vonatkozóan, és mikor várható döntés a kombinát vezetőjének kérdésében? (Taps.)
